A Zsilyvajdejvulkán név három település, az egykori Oláhzsij (a Zsil folyó románJiu nevéből), Vajdej (Vajder) pásztorfalu és a Vulkán-szoros mellett 1773-ban létrejött Vulkán határőrtelep nevének összetételével keletkezett.
Története
Két házcsoportból (cătun), Krevediából és Vajdejből alakult ki (előbbi lakói nyilván Krivádiából települtek ide). A 18–19. században a Vulkáni-szoros erdélyi bejáratánál vámhivatal és karantén működött.[5] Krevedia görögkatolikus egyházközsége 1865-től 1892-ig önálló parókia volt, akkor filiakéntZsilykorojesdhez csatolták.[6]
Feketekőszén-telepeit1788-ban Landau osztrák tábornok katonái fedezték fel. Éjszaka a tábornok a legenda szerint meggyújtatta a felfedezett szenet, mire a közeledő török sereg menten meghátrált a hatalmas tábornak vélt látványtól. 1850-ben a brassói Hoffmann cég szerzett a területre koncessziót és 1859-ben kezdte el a kitermelést. Az 1860-as években megkezdődött munkáslakótelepeinek építése. Különösen az 1890-es és az 1900-as években fejlődött hatalmas ütemben, közepes méretű román faluból városi léptékű, soknyelvű településsé vált, ahová szerte Erdélyből, de külföldről is érkeztek a betelepülők. 1910-ben már 2234 bányász fejtette ki a szenet. 1895-ben német tőkével megalakult a Felső Zsil-völgyi Kőszénbánya Rt., amely Dilzsára, Vulkánra, Urikányra és Kimpulunyágra szerzett koncessziót. 1910-ben hatvan ágyas kórházat adtak át benne.[7]
1916-ban elfoglalta a román hadsereg, de a német–osztrák–magyar seregek hamar visszafoglalták. 1918-ban lett Románia része. 1943-ban és 1944-ben hadifogolytábor működött benne. A kb. 1800 szovjet hadifoglyot a lupényi és petrozsényi szénbányákban dolgoztatták.[8]
Várossá 1954-ben nyilvánították, municípiumi rangot 2003-ban kapott. 1966 után hozzácsatolták Zsilykorojesdet. A Zsil völgyének egyik jellegzetes bányavárosa volt, lakótelepekkel. Az 1990-es években a bányászat válságba került, de 2002-ben még 4200 fő dolgozott bányáiban. A bányászat hanyatlása miatt a népességszám is visszaesett.
2001 augusztusában 14 halálos áldozatot követelt egy bányarobbanás.[9]
Népessége
A város népességének alakulása:
1850
1857
1869
1880
1890
1900
1910
1920
1930
1956
1966
1977
1992
2002
494
566
623
600
726
1496
7184
10 400
11 100
14 859
17 005
25 844
32 160
27 577
1850-ben 494 lakosából 456 volt román, 25 német és 13 magyar nemzetiségű; 363 görögkatolikus, 94 ortodox és 24 római katolikus vallású.
1910-ben 7184 lakosából 3461 volt magyar, 3055 román, 430 német és 166 főleg lengyel és olasz anyanyelvű; 1970 római katolikus, 1752 ortodox, 1370 görögkatolikus, 1184 református, 434 zsidó, 305 unitárius és 169 evangélikus vallású.
2002-ben 27 577 lakosából 25 153 (91%) volt román és 2128 (8%) magyar nemzetiségű; 22 589 ortodox, 2176 római katolikus,[10] 1129 református, 614 pünkösdista és 201 görögkatolikus vallású.
Látnivalók
A Zsil szorosa, a Szurdok-szoros, amelyen áthalad az E79-es út. Az ErdélybőlOlténiába való fő átkelőhely a 20. század elejéig nem a Szurdok-szoros, hanem a Vulkáni-hágó volt, itt csupán egy gyalogösvény létezett, amit a sziklaomlások gyakran járhatatlanná tettek. Az első utat 1883 és 1904 között, több szakaszban építették ki, és 1909-ben kezdték felépíteni az akkori román–magyar határon a vámállomást.[11] Környékét 110 km²-en nemzeti parkká nyilvánították. Erdélyi oldalán télen sípálya üzemel, gondolás felvonóval.
Gazdaság
Fontosabb gazdasági ágazatok a városban: bányászat, kereskedelem, textilipar, faipar.
↑Nagy Botond: Rendvédelem a magyar–román határon a 19. század második felében. Acta Siculica 2007, 440. o.
↑Nicolae Brînzeu: Memoriile unui preot bătrân. Timișoara, 2008, 26. o.
↑Vasile Ionaș: Sănătatea populației din județul Hunedoara, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, 4. köt., Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 511. o.
↑A római katolikusok nagy része [[moldva (régió)|]]i származású és román anyanyelvű.
↑Liviu Lazăr, ‘Căile de comunicație hunedorene’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, 4. köt., Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 430. o.
Források
Felsőzsilvölgyi Kőszénbánya Rt. vulkányi bányaművei ismertetése. Budapest, 1903
Iacob Radu: Istoria vicariatului greco-catolic al Hațegului. Lugoj, 1913
Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukarest, 1981
Képek
Ortodox (volt görög katolikus) templom (1906)
Adler Lipót felvételei a 20. század elejéről: Vulkáni román viseletek
Momorlán porta
Gazdag román paraszt szobája Vulkánban
Szénakaszálás
Bányamunkások
Kézelődíszítés Vulkánból (Téglás István rajza 1885-ből)
.svg){kind=small}