Batiz (Hunyad megye)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Batiz (egyértelműsítő lap).
Batiz
A volt evangélikus imaház Batizon
A volt evangélikus imaház Batizon
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangfalu
KözségközpontPusztakalán város
Irányítószám335301
SIRUTA-kód87451
Népesség
Népesség429 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság9[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság241 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 41″, k. h. 23° 00′ 04″45.778093°N 23.001147°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 41″, k. h. 23° 00′ 04″45.778093°N 23.001147°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Batiz (románul és németül Batiz) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

Pusztakalántól három km-re északra, a Sztrigy bal partján fekszik.

Nevének eredete

Személynévből származik, mely talán ófrancia eredetű (Batisse/Baptiste). Névadója a pestesi Batiz ispán lehetett. Első említése: Batizhaza vel al. nom. Soh thesthelek (1346 – másik nevét vsz. sószállítóiról kapta). Mai nevét először 1404-ben jegyezték föl, Batyz alakban. 1750-ben román neve még Botiz volt.

Népessége

  • 1785-ben 370 civil és kb. húsz határőr státusú lakosa volt. Ugyanazon évben 39 ortodox családfőt írtak össze.[2]
  • 1850-ben 560 lakosából 498 volt román és 53 cigány nemzetiségű; 551 ortodox vallású.
  • 1900-ban 666 lakosából 524 volt román, 105 német és 37 magyar anyanyelvű; 527 ortodox, 99 evangélikus, 12 református, 14 római katolikus és 14 zsidó vallású.
  • 2002-ben 572 lakosából 540 volt román, 14 cigány, 10 magyar és 8 német nemzetiségű; 511 ortodox és 38 pünkösdista vallású.

Története

A 17–18. században a Naláczi család birtoka volt.

1805-ben Naláczi József birtokán Georg D’André alapított fajanszgyárat. Munkásokat a birtok jobbágyai közül toborzott, az alapanyagot az uradalomhoz tartozó agyag- és homokbányákból vették. 1813–1814-ben kezdődött meg a termelés. Az angol szabadalom alapján készült, nádsárga és csillogó fekete mázú, olykor ezüsttel vagy arannyal élénkített és 185 típusban gyártott batizi keménycserép edények a biedermeier kor kedvelt használati tárgyaivá lettek.

1847-ben meghalt D’André. 1851-ben az uradalom Bethlen Olivér tulajdonába került. 1865-ben az akkor már gr. Teleki György tulajdonát képező uradalmat a gyárral együtt elárverezték, és a gyár megszűnt.

1885-ben a nagyszebeni Vereinsbank a bácskai Cservenkáról telepített be kb. 40 evangélikus sváb családot a falu középső részére.[3] Evangélikus egyháza 1964-ig önálló diaszpóralelkészséget alkotott.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ [1]
  2. ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  3. ↑ Nicolae Iorga: Neamul romănesc în Ardeal și în Țara Ungurească. București, 1906, 1. köt., 268. o.; Jakob Krämer: Batschkadeutsche Siedler in Siebenbürgen. In: Deutsches Volksblatt [Újvidék], 1943. július 8., 5. o.
  4. ↑ Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999

Források

  • Magda Bunta – Pál Gyulai: Batiz. Monografia manufacturii de faianță fină. Cluj, 1971