Neve német szóból származik (~ a köznyelvi Handel) és érczúzóra vagy hutára utal. Első említése 1680-ból való, már mai alakjában.
Története
Aranybányáit a rómaiak alatt és a középkorban is művelték. A 18. század első felében katolikus német bányászokat telepítettek be. 1726-ban már létezett római katolikus egyháza, 1748-ban pedig fa kápolnát építettek. 1784-ben egy Popovici nevű papja húsz falu parasztságát csendesítette le, de a bosszú elől el kellett meneküljön. November 6-án a környék parasztsága, a helybeli Anghel és Toader Mârza vezetésével kifosztotta a nemesi kocsmákat.[2]1786-ban igen népes település volt: 1547 lakosát (közülük 91% zsellér volt) és hat papját írták össze.
A hondoli, nagyági és boicai román bányászok a római katolikus templom védőszentje napján, a római katolikusokkal párhuzamosan megtartották a saját ünnepüket, amely a Chirvai la berbece ('kosos búcsú') nevet viselte. Az egyik kocsmában a résztvevők között kisorsoltak egy szalagokkal, borostyánnal és virággal feldíszített kost, amelyet az ünnep másnapján egy szertartásmester vezetésével és zenészek kísérete mellett végigvezettek az utcákon.[3]
Kohói 1881-ben beszüntették a termelést, ezután egy angol társaság vette át aranybányáját és kezdte újra művelését. A bányák és üzemek munkásai románok, németek és magyarok voltak, de a „magyar és németajku hivek elfelejtve anyai nyelvüket, oláhval cserélték fel.”[4]1898-ban Hondoleana néven román takarékpénztára alakult. Legnagyobb birtokosa 1910-ben az Albina bank volt.
1956-ban kivált belőle Bocșa Mare szórt település és nagyági út mentén fekvő Bocșa Mică, mely mára nagyrészt üdülőkből áll. Az aranybányászat következtében eltűnt a föld színéről a falutól északkeletre fekvő Koranda- (Coranda-) hegy, ahol az 1970-es évektől2006-ig külszíni fejtést folytattak.