A barit (súlypát, bárium-szulfát) báriumtartalmú, rombos kristályrendszerű, a szulfátok baritcsoport ásványegyüttese közé tartozik. Táblás és nyúlt oszlopos kristályformája a leggyakoribb, de cseppkőszerű, gumós halmazokban vagy tömegekben is előfordul. A Szahara mentén „a sivatag rózsája” néven árusítják szépen fejlett kristálycsoportjait.
Fontos felhasználási területe a mélyfúrásoknál nagy fajsúlyú iszapok képzésére. A festék- és papíripar fontos alapanyaga C.I. 77120 azonosító számmal. A 2016-os év év ásványának jelölték a gránát és pirit mellett, de a gránát nyerte el a díjat. 2019-ben a 2020-as évre ismét a jelöltek közé került, az apatit és a turmalincsoport mellett.
Neve a görög barisz (βαρὐς: ’nehéz, súlyos’) szóból származik.[1]
Kémiai és fizikai tulajdonságai
Képlete: BaSO4
Szimmetriája: rombos kristályrendszerben, több tengely- és lapszimmetriája létezik.
Sűrűsége: 4,48 g/cm³.
Keménysége: 2,5–3,5 (a Mohs-féle keménységi skálán).
Hasadása: jól hasítható.
Színe: sárga vagy fehér, néha barnás, kékes vagy vöröses árnyalatú.
Fénye: üveges.
Átlátszósága: átlátszó, áttetsző.
Pora: fehér, színtelen.
Keletkezése
Hidrotermás eredetű. Keletkezése során a mélyből feltörő oldatok közepes és magas hőmérsékleten átitatják a környező kőzetféleségeket, azokat átalakítják. Gyakran fordul elő üledékes kőzetekben, másodlagosan mint mállástermék.
Hasonló ásvány: a kalcit, az aragonit és a cölesztin.
Nagyobb mennyiségben Rudabányán termelték, ahol a sziderit pörkölési meddőjében a BaSO4 20%-ra feldúsult. Homokokban Dorog (Sátorkőpuszta), Nyírjes (Gyöngyössolymos),[2]Bajót területén, Budapest barlangjainak falán a keletkezéskori hévizes aktivitás folyamán keletkező apró kristályokban, a gánti és kincsesbányai bauxit telepekben, Sárospatakon, Nagybörzsöny, Recsk és Parádfürdő térségében, nagyobb mennyiségben a Velencei-hegységben Sukoró, Pátka és Nadap környékén 20–80 cm vastag telérekben tártak fel baritot, ahol centiméteres nagyságrendű kristályai is gyakoriak.