Szacsallal egybeépült falu a Hátszegi-medence déli részén, Hátszegtől 11 kilométerre délnyugatra. Észak–dél irányban, a Szibiseli-patak mentén települt, déli részét már hegyek veszik körül, északi része a síkságon fekszik.
Története
1411-ben a szentpéterfalvi kenéz „Hitemre” Dan volt. 1447-ben Zethpeterfalua, 1453-ban Zenthpéter, 1506-ban Péterfalwa alakban említették. 1443 és 1519 között a Kendefi, a Kenderesi, a helyi Oncsokfalvi, Szentpéteri és Törlis és a szacsali Dan családok birtokolták. 1559-ben az idevalósi Popa Miklós és Popa Péter nemesekről mint „Wolachus presbiter”-ekről emlékeztek meg. 1620-ban egy saját magára Ion Vlahként hivatkozó szentpéterfalvi fiatal pópa másolta a Nagy Sándor-regény román fordítását tartalmazó legkorábbi kéziratot.[1]
1900-ban 545 lakosából 536 volt román és kilenc magyar anyanyelvű; 517 ortodox és 19 görögkatolikus vallású.
2002-ben 260, román nemzetiségű lakosából 145 volt ortodox, 71 baptista és 42 pünkösdista vallású.
Látnivalók
15. századi, valószínűleg kenézi alapítású ortodox temploma. Homlokzatába egy feliratos római táblát építettek be. Szentélye a Hátszeg vidéki kőtemplomokra jellemző egyszerű, négyzetes záródású. Az apszis vakolata alatt 1523–24-ben készült freskóréteget találtak, belsejét azonban nagyrészt a pitești-i Simion pópa 18. század második felében készült festése borítja. Az új templom elkészülte óta vallási célra már nem használják.
.JPG)
.JPG)
.svg){kind=small}
