Piskitől három kilométerre délkeletre, az E68-as főút mellett, a Sztrigy partján található.
Nevének eredete
Magyar nevének eredeti formája Püspöki volt, és ebből rövidült le később (1276: Pyspuki,1341: Pispiky,1377: Pysky,1430: Pisky). 1900-ban nevét az akkorra már jóval népesebb Piskitelep kapta, maga pedig a régebbi voltára utaló előtagot. Román neve (1750: Simere) minden valószínűség szerint egy középkori *Szentmária alakra megy vissza, amely templomának védőszentjére utalhatott (vö. Szemerja).
Története
Nevéhez méltóan eredetileg az erdélyi püspök birtoka volt. 1341-ben Tamás erdélyi vajda elpusztította. A 16. században román jobbágyfalu, református egyháza 1766-ban Bácsifiliája volt. 1733-ban még 42 unitus családot írtak össze, de román lakossága 1760-ra már visszatért az ortodox hithez. A felkelők 1784-ben felprédálták Bánffy György házát, a híd melletti vámházat, Barcsay Lajos és Zsigmond udvarát és kocsmáját és felégették termésüket. 1786-ban 369 lakosának 50%-a jobbágy, 44%-a zsellér. A Bánffy család helyben birtokos ága katolizálása után, 1846-ban a református templomot is katolikussá tette. 1849-ben lerombolták.[1]
A Sztrigy hídja mellett postaállomás és vendégfogadó működött. A stratégiai jelentőségre szert tett híd birtoklásáért folyt 1849. február 9-énBem és Puchner seregei között a piski csata, Bem erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja.
A 20. század elején a híd fölött Paikert Henrik kotrógéppel aranyat mosatott.[2] Ma a Sztrigy partján kempingházak, szórakozóhelyek és sportpályák találhatók. A településen svájci alapítású gyógypedagógiai központ működik.
2002-ben 457 lakosából 448 volt román nemzetiségű; 430 ortodox és 8 római katolikus vallású.
Látnivalók
A mai, 1949-ben épült közúti híd felett néhány lépésre ívelt át a Sztrigyen az egykori fahíd, mellette az 1884-ból való vashíd, amely pilléreinek még látszanak maradványai.[3] A híd után a régi országút mentén az első épületek egyike jobboldalt az egykori fogadó, ahol Bem József megszállt a csata idején.
↑Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 14. o.
↑Gaál István: Úti vázlatok Hunyadmegyéből. In Károly Dénes (szerk.): Hunyadvármegyei almanach 1909. Déva, 1909, 74—75. o.
↑Victor I. Șuiaga: Deva. 1. köt., Deva, 2010, 33. o. [1][halott link]PDF
.svg){kind=small}