Kezdetben szászvárosszékiszász település volt. A törökök 1421-ben és 1432-ben is pusztították, majd Ali bég 1479-ben teljesen kiirtotta lakosságát. Ezután magyarokkal népesült be, a 16. században magyar falunak írták. Az ezt követő kétszáz évben azonban a románság került túlnyomó többségbe. Benkő József „nagy román falu”-ként említette. A szász lutheránus püspökségnek alárendelt református magyar anyaegyházát nem a földesurak tartották fenn, hanem a román lakosság tizede, amelyet a Szászföldön kialakult szokás szerint a protestáns lelkésznek fizettek.[2] A kicsiny létszámú református egyházközség Erdélyben a leggazdagabbnak számított. A lelkész fizetését 1877-ben a hatvanezer forintos tizedkárpótlási alap kamata képezte, emellett az eklézsia 150 holdas birtokával is gazdálkodhatott.[3] A hívek vallásváltoztatással fenyegetőztek, ha taksás földjeik után az egyház helyett nekik maguknak kellene fizetniük az állami adókat.[4] Bár az egyház folyamatosan iskolát tartott fenn,[5] ahol a szászvárosi kollégium felsőbb éves növendékei is oktattak, már a 19. század elején túlsúlyba került körükben a román nyelvhasználat. 1766-ban ötven református férfit és harminc asszonyt írtak össze, Kazinczy Ferenc 1816-ban hét háznépre tette a gyülekezet létszámát. Péterfy Károly 1846–49-ben óvodát tartott fenn a településen.[6] Az egyházközség 1885-ben került ki az evangélikus felügyelet alól.
1775-ben 161 adózó család lakta. Az októberi diploma után, 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban a megszüntetett Szászvárosszéktől Hunyad vármegyéhez csatolták. A két román felekezet papjának megállapodását követően 1898-ban közös ortodox–görögkatolikus iskolája létesült.
1910-ben 641 lakosából 516 volt román és 123 magyar anyanyelvű; 280 ortodox, 237 görögkatolikus, 108 református és 15 római katolikus
2002-ben 501 lakosából 468 volt román, 25 magyar és 8 cigány nemzetiségű; 407 ortodox, 59 görögkatolikus és 23 református vallású.
Látnivalók
A református templom a 16. században, az ortodox templom 1774-ben épült.
Híres emberek
Itt született Tordasi Pál, az erdélyi románok második református püspöke.
1810-től haláláig, 1816-ig itt szolgált református lelkészként Sipos Pál matematikus, Kant első magyar tanítványa.
↑Dósa Dénes: Egy kis önvédelem. Válasz Koós Ferencz urnak. Egyházi és Iskolai Szemle 1879, 185. o.
↑Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 29–30. o.
.svg){kind=small}