Aurel Vlaicu szülőháza a 20. század elején (Adler Lipót felvétele)
Bencenc (románul Aurel Vlaicu, korábban Binținți, németül Benzenz ) falu Romániában , Erdélyben , Hunyad megyében , a Kenyérmezőn . Szászvárostól 10 km-re északkeletre, a Maros folyó bal partján fekszik.
Nevének eredete
1263 -ben terra Sohteluk, Sothelik, Botheluk, Bohtteluk néven szerepelt. Mai nevét az 1291 -ben szereplő birtokosáról, Bencenc (< Vincentius ) székely ispánról kapta (először 1332 -ban, Benchench alakban). Ezután még 1345 -ben is Sahtoutelek néven említették.[ 2]
Lakossága
1785 -ben 379 lakosa volt. Ugyanazon évben 84 ortodox családfőt, 1786 -ban kilenc római és nyolc görögkatolikus lakosát írták össze.[ 3]
1850 -ben 597 lakosából 576 volt román és 12 magyar nemzetiségű; 580 ortodox, 9 református és 8 római katolikus vallású.
1900 -ban 791 lakosából 609 volt román, 141 német és 40 magyar anyanyelvű; 608 ortodox, 99 evangélikus és 59 református vallású.
2002 -ben 891 lakosából 875 volt román és 13 német nemzetiségű; 757 ortodox, 101 pünkösdista és 11 evangélikus vallású.
Története
A marosi sószállítás egyik felügyelőhelye volt. A 13 –16. században szászok és románok lakták.[ 4]
A 16 –18. században erős református kisnemesi közössége is volt.[ 5] 1695 –1699 -ben a menekült Szörény vármegyei nemesség egyik gyülekezőhelye. [forrás? ]
1784 . november 7-én Karp császári alezredes csapata Bencenc határában parasztfelkelőket ejtett foglyul.[ 6]
A 18. század végén és a 19. században legnagyobb birtokosának, a Lázár családnak kastélya is állt a faluban. 1849 . február 4. után a Vízaknáról hátráló honvédeket idáig űzték a császári csapatok.[ 7]
1885 után Carl Wolff , az Allgemeiner Sparkasseverein nevű nagyszebeni bank igazgatója megvásárolta két csődbe ment földbirtokos birtokát és külön falurészbe a bácskai Cservenkáról telepített be evangélikus svábokat.[ 8]
Legnagyobb birtokosai 1909 -ben Ioan Mihu és Ioan Ierivoi örököse voltak.[ 9]
Látnivalók
Híres emberek
Jegyzetek
↑ Archivált másolat . [2018. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
↑ Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
↑ Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 és Makkai László: Az erdélyi románok a középkori magyar oklevelekben. Kolozsvár, 1943, 17. o.
↑ Magyar Nagylexikon, 2. köt. Budapest, 1994, 584. o.
↑ Kun Róbert: Adalékok a Hóra-lázadás történetéhez . In A Hunyadmegyei Történeti és Régészeti Társulat évkönyve az 1885-i és 1886-ik évekről. Budapest: (kiadó nélkül). 1888. arch Hozzáférés: 2015. július 7.
↑ Kászonimpérfalvi Csutak Kálmán: Aradi fogságom alatt írott adatok az 1848/49 évi szabadságharc, különösen az Erdély havasai ellen vitett hadjáratról. Pest: Heckenast Gusztáv. 1868. arch Hozzáférés: 2015. július 7.
↑ Egry Gábor: Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és a szász nemzeti mozgalom kapcsolata a 19. században. (1835-1914). doktori.btk.elte.hu. ELTE Bölcsészettudományi Kar doktori iskoláinak
disszertációs adatbázisa (Hozzáférés: 2015. július 7.)
↑ Rubinek Gyula (szerk.): Magyarországi Gazdacímtár. Budapest, 1911
↑ Szakály Ferenc – Fodor Pál: A kenyérmezei csata, 1479. október 13. Hadtörténelmi Közlemények, CXI. évf. 2. sz. (1998)
↑ Cristian Ioan Popa, Câmpul Pâinii și monumentele sale: Nașterea și apusul unui simbol. Sargetia ser. 2, vol. 4 (2013): 281–302. o.
↑ Lista monumentelor istorice: Județul Hunedoara . Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
↑ Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
↑ Bokor József (szerk.). Bencenc , A Pallas nagy lexikona . Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
↑ Aurel Vlaicu. www.orastieinfo.ro. Pagina municipiului Orăştie [Szászváros municípium honlapja] (Hozzáférés: 2015. július 7.)
↑ Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Debrecen, 2013, 150. o.
↑ Útleírások . In Jókai Mór: Összes művei, CD-ROM. Budapest: Arcanum. 2001. ISBN 963 9374 17 2
Források
Katherine Verdery: Transylvanian Villagers (Berkeley – Los Angeles – London, 1983) ISBN 0520048792