1618 – A csehek, akiknek II. Rudolf 1609-ben felséglevélben biztosította a vallásszabadságot és rendi kiváltságaikat, fegyvert fognak a bécsi udvar abszolutista politikája és az ellenreformáció térhódítása ellen. A Habsburg-ellenes felkelésükkel (prágai defenesztráció) megindul a harmincéves háború, amelyet a 17. század világháborújának is emlegetnek, és Európa minden hatalmát érintette, de a fő hadszíntér Németország lett, amely lakosságnak kb. harmadát vesztette el.[1]
1640 – Portugáliában a spanyol uralom ellen felkelés tör ki, amely a portugál Bragança–családot (wd) juttatja trónra (→ IV. János). Az új dinasztia szoros és tartós szövetséget köt Angliával, de a politikai támogatás fejében a portugál gazdaság teljesen angol függőségbe kerül.[2]
1653: Cromwell katonai puccsal szétkergeti a csonka parlamentet, új parlamenttel kísérletezik, majd azt is feloszlatja és a köztársaság életfogytiglani védnökének nyilváníttatja magát
1652–1654: A hajózási törvény miatt kitört angol-holland háborúban az angol flotta Robert Blake vezetésével már egyenrangú ellenfele a Tromp és Ruyter vezette holland hajóhadaknak. Hollandia kénytelen a törvényt tudomásul venni.
1655–1660: Északi háború – Lengyelország–Litvánia és Svédország küzdelme, amelybe más államok is bekapcsolódnak
1645 – A linzi békébenRákóczi megkap hét felső-magyarországi vármegyét, valamint szabad vallásgyakorlatot a magyar korona minden alattvalójának
1657 – II. Rákóczi György erdélyi fejedelem – a svédekkel szövetségben – megindul seregével Lengyelország ellen, a trónra jutás reményében. Az erdélyi csapatok be is veszik Krakkót, majd II. Rákóczi György erdélyi és svéd hadak élén bevonul Varsóba. Az otthon maradt erdélyi rendek a török fenyegetés hatására II. Rákóczi Györgyöt lemondatják a trónról, helyébe Rhédey Ferencet választják.
1699 – A karlócai béke megkötése. A béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző osztrák-oszmán háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult.
1656–1661 – Mehmed Köprülü nagyvezír átmenetileg újra ütőképessé teszi az oszmán birodalmat a korrupció megfékezésével és a hadsereg fegyelmének helyreállításával.
Thököly Imre magyar főnemes, kuruc hadvezér, 1682–1685 között felső-magyarországi fejedelem, majd 1690-ben Erdély megválasztott fejedelme (élt: 1657– 1705)