A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége,[* 1] röviden Szovjetunió vagy SZSZKSZ (oroszul: Союз Советских Социалистических Республик, magyaros átírásban: Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, rövidítve: Советский Союз [Szovjetszkij Szojuz] vagy СССР, azaz: esz-esz-esz-er, angolul: Union of Soviet Socialist Republics, rövidítve: USSR) államszocialista berendezkedésű szövetségi állam volt Eurázsiában, amely 1922 és 1991 között állt fenn. Az emberiség történetének egyik legnagyobb területű országa volt; több mint 22 millió km²-es területe a Föld szárazföldjének csaknem hetedét fedte le. Nyugaton a külpolitikája miatt néha Szovjet Birodalomnak is nevezték.[1][2]
A Szovjetunió kettős államszövetség volt: nemcsak a Szovjetunió mint keret volt föderatív, azon belül egyes tagállamok szintén föderációként működtek (fennállása során mindvégig ilyen volt az Oroszországi SZSZSZK, valamint 1936-ig a Kaukázusontúli SZSZSZK; ennek öröksége a mai Oroszország föderatív államszervezete). Minden tagállam saját alkotmánnyal, kormánnyal, igazságszolgáltatással, törvényhozással, hivatalos nyelv(ek)kel és kommunista párttal rendelkezett. Az autonóm területek hatásköre kisebb volt, de egy bizonyos szintig szintén rendelkeztek saját államszervezettel.
22 402 200 km²-es területével a korában a világ legnagyobb területű állama volt, és ezt a pozíciót később Oroszország is megőrizte. A Föld szárazföldi területeinek hatodát lefedte; mérete nagyjából akkora volt, mint az egész észak-amerikai kontinensé.
Nyugati része, amely Európa több mint felét elfoglalta, teljes területének mintegy negyedét adta, és itt összpontosult a szovjet kultúra és gazdaság jelentős hányada. Az ország keleti, nagyobbik fele földrajzilag Ázsiához tartozott; legtávolabb keleten a Csendes-óceánig, míg délen Afganisztánig tartott. Néhány közép-ázsiai térséget leszámítva az ország keleti része meglehetősen ritkán lakott volt.
Kelet–nyugati irányban, több mint 10 000 kilométeren keresztül 11 időzóna érintette, észak–déli irányban a legnagyobb kiterjedése 7200 km volt.
A Szovjetunió rendelkezett a világ leghosszabb határával; ennek nagyjából a kétharmada tengerpart. A szárazföldön 12 országgal volt határos.
A határainak több mint kétharmada tenger volt, így a partvonala akkoriban a világ országai közül a leghosszabb volt. Ugyanakkor a partvonal nagy része az Északi sarkkör felett volt, és az év nagy részében jég borította. Itt északon, a meleg Norvég-áramlat által elért Murmanszk volt a Jeges-tengermelléktengereinek egyetlen egész évben működő kikötője.
valamint az ország északkeleti részén és déli részén található hegyvidéki területeken feküdt.
Legmagasabb pontja 7495 méteres magasságával a Kommunizmus-csúcs volt (napjainkban: Iszmoilí Szomoní-csúcs), ami Tádzsikisztán területén található.
Vízrajz
Leghosszabb folyója az Ob volt az Irtissel együtt (5410 km).
A Szovjetunió rendelkezett a világ legnagyobb méretű tavával is: Kaszpi-tenger (Iránnal megosztva). A Bajkál-tó ugyanakkor a világ legmélyebb édes vizű tavának minősül.
A weimari Németország 1922. április 16-án kötötte meg az új országgal a rapallói egyezményt: ebben lemondtak a háborús jóvátételi követelésekről, továbbá megállapodtak a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok helyreállításáról.
Nagy-Britannia, Olaszország, Ausztria és Franciaország1924-ben ismerte el az uniót.
Abban az évben Magyarország is kötött megállapodásokat, ezeket azonban – feltehetően az októberi brit választásokon hatalomra került konzervatívok hatására – nem ratifikálták.[6]
Az elismerés második hulláma 1934-ben folytatódott: Magyarország (február 4.), Románia, Csehszlovákia (június), majd ezt követően Bulgária.
A Szovjetuniót merev ideológiája és idővel egyre korszerűtlenebb gazdasága az idő előrehaladtával számos politikai és gazdasági nehézségnek tette ki, melyek erodáló hatására előbb bizonyos reformkísérletekbe kényszerült, majd fenntarthatatlan mivolta miatt a nyolcvanas évek végére összeroppant, és szuperhatalmi státuszát feladva önálló tagköztársaságokra esett szét, melyek többnyire Kelet-Európában és Közép-Ázsiában találhatók.
A kormány igazgatta az ország gazdaságát és társadalmát. A fontosabb kérdésekről a vezető politikai szervezet, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) döntött.
A Szovjetunió pártállam volt, amelyet az SZKP irányított. Az állam magát antiimperialistának és népi demokráciának vallotta – ennek ellenére Nyugaton a hidegháborús külpolitikája miatt imperialistaként jellemezték.[2]
A pirossal jelölt államok nyíltan együttműködtek a Szovjetunióval, míg a „szocialista fejlődési útra” lépőket narancssárgával emeltük ki. A szövetségesei közül nem mindegyik maradt a befolyási övezetében a SZU összeomlásáig
Négy kulcsfontosságú tényező, amely lehetővé tette, hogy a második világháború után szuperhatalommá váljon:[8]
A Vörös Hadsereg a II. világháború végén számos kelet-európai országot „felszabadított”, de meg is szállta ezeket az országokat. 1949-re kialakult a keleti blokk, amely „szovjet befolyási övezetként” jött létre.
A gazdaság: 1952-re a teljes ipari termelés duplája volt az 1940-esnek. A gazdasága háborúra készült, ami az országot erőssé is tette. Az ipari termelés meghaladta a kitűzött célokat.
Az atomfegyver kifejlesztése katonailag erősítette meg. A kiterjedt kémhálózat miatt a fizikusokat az amerikai és brit atomtitkok is segítették.
A politika: 1946-ra a második világháborús Nagy Szövetség felbomlott, és Kelet-Európa a szocializmus zászlaja alatt szövetkezett a Szovjetunióval.
A Szovjetunió népsűrűségi térképe 1974-benA Szovjetunió (piros vonal) és utódállamai (kék) népességének változása millió főben, 1950-től, illetve az előrejelzések 2100-ig
A Szovjetunió lakossága 1926-ban 148 millió fő volt. A népességszám folyamatosan növekedett, és 1941-re elérte a 196 milliót, azonban a II. világháború embervesztesége hatalmas méreteket öltött. A katonai és civil áldozatokat is egybevéve mintegy 27 millió körül becsülik az áldozatok számát. Mindezek ellenére a győztesek oldalán fejezték be a háborút, és a balti államok, Besszarábia, az egykori Königsberg és Kárpátalja bekebelezésével pedig további nemzetiségek kerültek a Szovjetunió fennhatósága alá. Nemzetiségi, etnikai, vallási és kulturális szempontból amúgy is rendkívül heterogén országnak számított, mivel maga az állam is 15 tagköztársaságból állt. Területén legalább 120 különböző nyelvet és legalább ekkora számú népcsoportot tartottak nyilván. Minden egyes tagköztársaságban a helyi nemzetiség jelentette a népességen belüli többséget. Egyedül a nagyvárosokban fordult elő, hogy egymás mellett éltek a különböző nemzetiségek és etnikumok, míg a falvakban többnyire csak a helyi nemzetiség volt jelen. Az ország gerincét jelentő népcsoport az oroszoké volt, ők alkották a lakosságnak nagyjából a felét, és az ország hivatalos nyelve is az orosz volt. A Szovjetunióban 1959-ben a népességszámot 208 millió főben határozták meg.
A Szovjetunió köztársaságainak népessége 1966-ban és 1989-ben
1991-ben a Szovjetunió szétesett, és a legnagyobb utódállamának számító Oroszországban a különböző etnikumok száma továbbra is jelentős. A Szovjetunió felbomlása egyben azt is jelentette, hogy az oroszok váltak Európa legnagyobb számú nemzetiségi kisebbségévé. Nagyjából 25 millió orosz származású került Oroszország határain kívülre.[10]
A Szovjetunió állami doktrínájaateista volt. Az ateista nevelést a kommunista társadalom felépítésének szerves részének tekintették.[11]Lenin az ateizmus propagandáját a kapitalizmus megdöntésére és egy új, szocialista társadalom felépítésére irányuló tevékenység egyik láncszemeként vette fel.[12]
Az ateista világnézetet párt- és állami intézmények támogatták és hirdették; a marxista „tudományos ateizmust” egyetemeken oktatták. Ez a tudományos ateizmus kritikusan elemezte a vallást és materialista nézőpontból feltételezte annak filozófiai, természettudományos és történelmi kudarcát.[13]
A vallásgyakorlást átmenetileg betiltották vagy kiterjedt állami korlátozásoknak vetették alá, pl. a vallásos énekek nyilvános éneklését tiltó törvények születtek.
1920 körül az Orosz SZSZKSZ lakosságának körülbelül 90%-a még az orosz ortodox egyházhoz tartozott; 1940-re ez a szám 30% alá esett.
Sok hívőt megtorlás ért, megfélemlítették vagy Szibériába száműzték őket. Valójában az egyházakat a régi rend képviselőinek, híveiket pedig ellenforradalmároknak tekintették. Ennek eredményeként tömegesen végezték ki az orosz ortodox egyház papjait.[14][15][16]
Ugyanakkor a vallási élet teljes felszámolása és a vallás hivatalos tilalma soha nem történt meg.
1943-ban helyreállították a patriarchátust, és ekkor Szergiusz lett a pátriárka a szovjet kormány védnöksége alatt. Ettől kezdve minden legális vallási tevékenység a kormányzati szerv közvetlen irányítása alatt állt. Később az állam és a vallási szervezetek közötti kapcsolatok újabb jelentős lehűlése következett be, és sok templomot bezárattak.
Még Gorbacsov kormányzásának első éveiben (1985–1987) is hűvös volt a valláshoz való hozzáállás. Az 1986. évi Taskentben tett látogatása során határozott harcra szólított fel a vallásosság megnyilvánulásai ellen.[17] Végül az orosz ortodox egyház rehabilitációja a peresztrojka éveiben történt meg, amikor 1988-ban állami szinten megünnepelték Oroszország megkeresztelésének milleniumát.[18]
Gazdaság
A Szovjetunió és a Föld országai az 1965-ös GDP per fő (nominális) alapján, 1971-es nyugatnémet tankönyvi ábra szerint (német márkában)
Felbomlása előtt a Szovjetunió rendelkezett a világ legnagyobb központilag irányított gazdaságával. Az 1917-es októberi forradalom után a fejletlen paraszti társadalmú ország a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát.
Az 1940-es évek elejére a szovjet gazdaság viszonylag önellátóvá vált; a KGST létrejöttéig tartó időszak nagy részében viszont a hazai termékeknek csak elenyésző részét exportálták.[19] A keleti blokk létrehozása után a külkereskedelem gyorsan emelkedett.
A szovjet statisztikák szerint az 5,5% világpiaci részesedés 1913 és 1980 között 20%-ra nőtt, bár a teljes, tervgazdálkodásos keleti blokk gazdasági teljesítménye a szabadpiac teljes hiánya miatt nagy tévedési valószínűséggel becsülhető csak.
A Szovjetunió tervgazdálkodást fogadott el, amelynek során az áruk előállítását és forgalmazását a kormány központosította és irányította. 1928-tól kezdve a gazdaságának menetét ötéves tervek sorozata irányította. Az 1950-es évekre a korábbi agrártársadalomból jelentős ipari hatalommá vált. Gazdaságának egyik legnagyobb erőssége az óriási olaj- és földgázvagyon volt. 1954-ben üzembe helyezték a világ első ipari (5000 kW teljesítményű) atomerőművét is (→ Obnyinszki atomerőmű). Úttörő volt az atommeghajtású jégtörő hajók gyártásában, megalkotva a világ első atommeghajtású jégtörőjét ("Lenin", 1957)
A hidegháború éveiben a gazdasága az USA után a világon a második legnagyobb lett, egészen 1988-ig, amikor Japán nominális GDP-je lett a második legnagyobb.[20]
Az 1960-as évekre a gazdasága első lett a világon a következők tekintetében: szénbányászat, vasércbányászat, koksz- és cementgyártás, dízelmozdonyok gyártása, fűrészáru, gyapjúszövet, kristálycukor gyártása stb., és a világon a 2. helyre került az összes ipari termék gyártása, a villamos energia, kőolaj- és földgázkitermelés, acél- és vasgyártás, vegyi termékek, pamutszövetek stb. gyártásában.
A gazdasági rendszer alacsony hatékonysága, az energiaáraktól való erős függés, a fegyverkezési versenyre fordított jelentős kiadások, a hatalmas áruhiány, az etnikai konfliktusok és egyéb problémák miatt az 1980-as évek második felében a Szovjetunióban gazdasági és politikai válság alakult ki. A szovjet rendszer megreformálására tett kísérletek (demokratizálás, piacgazdaságra és többpártrendszerre való átállás) nem segítették a felgyülemlett problémák megoldását. Mindezen események következményei a Szovjetunió összeomlásához vezettek.
A Szovjetunió kultúrája sok változáson ment keresztül az ország 70 éves fennállása alatt. Az 1917-es októberi forradalom utáni első 11 évben (1918–1929) relatív szabadság állt fenn, a művészek számos művészeti ággal kísérleteztek, hogy megtalálják az igazi szovjet művészeti irányzatot. Lenin azt akarta, hogy a művészet az egyszerű ember számára is elérhető legyen.
Sztálin uralma alatt a szovjet kultúrát a kormány által rákényszerített szocialista realizmus térnyerése és uralma jellemezte, minden más irányzatot súlyosan visszaszorítottak, ritka kivételekkel. Sok írót bebörtönöztek és meggyilkoltak.[21]
A Szovjetunióban minden médiumot az állam irányított, beleértve a televízió- és rádióműsorokat, az újság-, folyóirat- és könyvkiadást is. Cenzúrát alkalmaztak azokban az esetekben, amikor az anyagok nem feleltek meg a szovjet vezetés tetszésének.
Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a hruscsovi olvadás után a cenzúra engedett a szorításán. A művészetekben kezdték megengedni a kísérletezést. Az építészetben a fő irányzat a modernizmus lett, amely felváltotta a korábbi konstruktivizmust és a monumentális sztálinista építészetet.
Az 1970-es években megengedhetővé vált a művészeti formákban való nagyobb kísérletezés, aminek következtében enyhébb kritikus alkotások is születtek. Fellazultak a szocialista realizmus korlátai; így például Jurij Trifonov szerző regényeinek számos főszereplője inkább a mindennapi élet problémáival foglalkozott, semmint a szocializmus építésével.
A zenében, bár az állam továbbra is rossz szemmel nézte az olyan nyugati jelenségeket, mint a dzsessz és a rock, elkezdte megengedni az ezekre a műfajokra specializálódott nyugati zenei együttesek korlátozott megjelenését.
A késő Szovjetunióban a szovjet populáris kultúrát az amerikai populáris kultúra iránti elragadtatás jellemezte, amit a kék farmer őrület is jól szemléltet.
Az 1980-as évek második felében Gorbacsov peresztrojka és glasznoszty politikája jelentősen kiterjesztette az egész országban a véleménynyilvánítás szabadságát a médiában.[22]
Az OSZSZSZK-hoz számos autonóm köztársaság, autonóm terület és nemzetiségi körzet tartozott, a KSZSZSZK pedig három köztársaságból (Azerbajdzsáni, Grúz és Örmény) állt, melyekhez több autonóm köztársaság és autonóm terület is tartozott. A négy köztársaságon kívül különleges kapcsolat fűzte a Szovjetunióhoz a Közép-Ázsiában fekvő Buharai és Hivai Népi Szovjetköztársaságot, melyek az Orosz Birodalom vazallus államaiból jöttek létre 1920-ban.
1922. november 15-én a Távol-Keleti Köztársaság csatlakozott Szovjet-Oroszországhoz.
1924-ben teljesen átszervezték a közép-ázsiai területek köztársasági felosztását. Megszüntették a két népi szovjetköztársaságot és az Oroszországhoz tartozó Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, és helyükön a nemzetiségi elvnek megfelelően létrehozták a Türkmén SZSZK-t és az Üzbég SZSZK-t, valamint a kisebb nemzetiségek számára több autonóm köztársaságot és autonóm területet szerveztek.
Az 1924-ben szervezett autonóm köztársaságok egyikének átalakulásával jött létre 1929-ben a Tádzsik SZSZK, amivel a köztársaságok száma hétre emelkedett.
A sztálini hatalomátvétel befejezéséhez kapcsolódott a Szovjetunió második alkotmányának megalkotása 1936-ban, ami egyúttal a köztársaságok számának további növekedését is hozta. Egyrészt az Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai autonóm köztársaságok közül újabb kettőből alakult önálló köztársaság (Kazah SZSZK és Kirgiz SZSZK), másrészt megszűnt a KSZSZSZK, és az ezt alkotó három köztársaság szintén önállóvá vált és közvetlenül lett tagja a Szovjetuniónak. Ezen átszervezések következtében a Szovjetuniónak 1936-tól már 11 tagköztársasága volt.
1940-ben öt újabb köztársaság alakult, de ezek már nem – illetve nem kizárólag – a meglévő területek újrafelosztásával, hanem a második világháború kezdetén a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében megszerzett új területeken jöttek létre. Az Észt, a Lett és a Litván SZSZK-t a megszállt balti köztársaságokból hozták létre, a Moldáv SZSZK-t a Romániától megszerzett Besszarábiával kiegészített, addig Ukrajnához tartozott Moldáv ASZSZK-ból, a Karél-Finn SZSZK-t pedig a Finnországtól megszerzett területek egy részének az addig Oroszországhoz tartozott Karél ASZSZK-val való egyesítésével. A Szovjetunió tehát 1940-től 16 köztársaságból állt.
1944-ben az Oroszországi SZSZSZK-hoz csatolták a Szovjetunió által bekebelezett Tuvát.
A második világháború végén a Szovjetunió katonai erővel visszavette Szahalin déli részét és a Kuril-szigeteket, de Japán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre, Kunasirira, Itoropura, Sikotanra és a Habomai sziklákra, ezeket együttesen „északi területeknek” nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a két ország között.
1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolták Kárpátalját.
Az 1947-es párizsi békeszerződés a Szovjetuniónak juttatta a Kígyó-szigetet.
1956-ban a Karél-Finn SZSZK-t ismét beolvasztották az OSZSZSZK-ba Karél ASZSZK-ként, így végül a Szovjetuniót 1956 és 1991 között 15 köztársaság alkotta.
A Szovjetunió közigazgatási felosztása 1989-ben. A köztársaságokat a színezés különbözteti meg
Összefoglalva, a Szovjetunió köztársaságai 1922 és 1991 között az alábbiak voltak:
A Szovjetunió 15 köztársasága a Szovjetunió megszűnésének évében korábbi határait megtartva vált önálló állammá. Szoros értelemben Észtországot, Lettországot és Litvániát nem tekintik a Szovjetunió utódállamainak, ugyanis ezek még a Szovjetunió felbomlása előtt kiléptek az államszövetségből, illetve hivatalos álláspontjuk szerint jogszerűen soha nem is csatlakoztak ahhoz, ráadásul napjainkban (más szovjet utódállammal ellentétben) tagjai a NATO-nak és az Európai Uniónak is.
Kb. 500 repülőtérrel a polgári repülés egyik nagy résztvevője volt. Úthálózata igen kiterjedt volt, ám helyenként nagy igénybevételt jelentett a járművek számára. Vasúthálózata szélesnyomtávú, igen fejlett volt. 13 nagyvárosban működött metró. Autóbusz-, villamos- és trolibuszhálózata a világon egyedülálló volt.
A Szovjet Olimpiai Bizottságot 1951. április 21-én alapították, és rögtön a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai lettek. A Helsinkiben rendezett 1952. évi nyári olimpiai játékokon szerepeltek először sportolók szovjet színekben. Az 1980. évi játékoknak Moszkva adott otthon, ami arról maradt emlékezetes, hogy több ország – élén az Amerikai Egyesült Államokkal – a feszült politikai helyzet miatt nem vett részt rajta.[23] Válaszul négy évvel később a Los Angelesben rendezett 1984. évi játékokat pedig a Szovjetunió és több szocialista állam is bojkottálta.[24] A szovjet sportolók összesen 423 aranyérmet, 376 ezüstérmet és 355 bronzérmet szereztek az olimpiai játékokon. A legeredményesebb sportoló a kilencszeres olimpiai bajnok Larisza Latinyina, aki összesen 18 alkalommal állhatott a dobogóra az olimpiai játékokon.
A szovjet férfi jégkorong-válogatott 1954 és 1991 között néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag megnyerte az összes világbajnokságot és olimpiát, és fennállása során egyetlen olyan tornáról sem tért haza érem nélkül, amit a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) szervezett. Vlagyiszlav Tretyjak háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok; a jégkorong történetének egyik legjobb kapusa. A Nemzetközi Jégkorongszövetség 100 éves évfordulóján megtartott szavazáson beválasztották a 100 év legjobb hat játékosa közé.
A szovjet labdarúgó-válogatott világbajnokságon elért legjobb eredménye egy negyedik hely volt, amit az 1966-os világbajnokságon ért el. Az Európa-bajnokságokon sikeresebbek voltak. A legelső 1960-as tornát megnyerték, emellett három alkalommal (1964, 1972, 1988) végeztek a második helyen, egy alkalommal (1968) pedig negyedikek lettek. Az olimpiai játékokon kétszer nyertek aranyérmet (1956, 1988). Lev Jasin a labdarúgás történetének egyetlen aranylabdása, aki kapusként nyerte el a címet. Az 1975-ben aranylabdával díjazott Oleh Blohin a válogatottsági rekorder 112 mérkőzéssel és egyben a legeredményesebb játékos is 42 góllal. Rajtuk kívül még Ihor Bjelanov nyerte el a díjat 1986-ban.
1945-ben ezen a napon lett vége Európában a második világháborúnak (a háborúnak május nyolcadikán lett vége, de az egyik kapitulációs okmányt május kilencedikén írták alá)
Переход в ООН места СССР к Российской Федерации не потребовал никаких официальных решений Генеральной Ассамблеи или Совета Безопасности. Генеральный секретарь ООН исходил из того, что обращение к нему Президента Российской Федерации от 24 декабря 1991 г. о продолжении Россией членства в ООН и других международных организациях системы ООН носит уведомительный характер. О согласии с этим сообщили постоянные члены Совета Безопасности и ряд других стран. Этот подход не встретил никаких препятствий в других международных организациях.
— Az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma
↑A „Szovjetunió utódállama” kifejezést az Orosz Föderáció vonatkozásában „az Orosz Föderáció nemzetközi szerződéseiről” szóló, 1995. július 15-i, 101. sz. szövetségi törvény 1. cikkének (3) bekezdése és 37. cikkének (7) bekezdése rögzítette. (az Orosz Föderáció Állami Dumája 1995. június 16-án fogadta el.)
↑1992. január 13-án az orosz külügyminisztérium feljegyzést küldött a moszkvai diplomáciai képviseletek vezetőinek, amelyben kijelentette, hogy az Orosz Föderáció továbbra is gyakorolja a Szovjetunió által megkötött valamennyi szerződés szerinti jogait és teljesíti kötelezettségeit. E feljegyzés alapján a világközösség elismerte a Szovjetunió Orosz Föderáció utódállamának státuszát. Lásd: Nemzetközi szerződések az Orosz Föderáció jogrendszerében(oroszul)
↑В. А. Болдырев. Итоги переписи населения СССР / Госкомстат. — Moszkva: Финансы и статистика, 1990.
↑Font M., Krausz T., Niederhauser E., Szvák Gy. | (2001), 605-606. old.
↑Коллектив кафедры теории и истории атеизма МГУ под руководством И. Д. Панцхава, при участии Кравченко И. И. § 4. Теория научного атеизма // Глава VI. Развитие марксистской философии после Ленина. Вопросы истории философии, эстетики, этики, атеизма / Под ред. М. А. Дынника и др.. — М. : Изд-во Акад. наук СССР, 1965. — Т. VI, кн. 1. История философии. — С. 485—499. — 17 000 экз. (oroszul)
↑А. Ф. Окулов. Ленинский вклад в развитие марксистского атеизма // Ленинизм и философские проблемы современности / Под общ. ред. М. Т. Иовчука (руководитель автор. коллектива) и В. В. Мшвениерадзе ; АН СССР. Ин-т философии. — М. : Мысль, 1970. — С. 502—507. — 652 с. — 20 000 экз. (oroszul)
↑Alexander Solschenizyn, 200 Jahre zusammen, Russki Putj (Moskauer Verlag) 2002, Herbig 2003, ISBN 3-7766-2356-X.
↑Peter Scheibert, Lenin an der Macht, Acta humaniora, Weinheim 1984, ISBN 3-527-17503-2.
↑Alexander Jakowlew, A Century of Violence in Soviet Russia, Yale University Press, New Haven/London 2002 („Ein Jahrhundert der Gewalt in Sowjetrussland“, Berlin Verlag, 2004, ISBN 3-8270-0547-7)
↑Месяц / История. www.sovsekretno.ru. [2022. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
↑Rayfield, Donald (2004). Stalin and His Hangmen: An Authoritative Portrait of a Tyrant and Those Who Served Him. Viking Press. ISBN 978-0-375-75771-6.
↑"Gorbachev, Mikhail". Encyclopædia Britannica. 2 October 2007. Retrieved 1 December 2017. Under his new policy of glasnost ("openness"), a major cultural thaw took place: freedoms of expression and of information were significantly expanded; the press and broadcasting were allowed unprecedented candor in their reportage and criticism; and the country's legacy of Stalinist totalitarian rule was eventually completely repudiated by the government."
↑„1984. május 8.”, rubicon.hu (Hozzáférés: 2021. február 7.)
Megjegyzések
↑A szovjet szó jelentése ’tanács’. Ezzel összhangban a második világháborút megelőzően az állam magyar elnevezése hivatalos használatban általában Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége volt, amit az is indokolt, hogy 1936-ig az orosz elnevezésben más volt a jelzők sorrendje: Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége.
Seekor kuda sedang berlatih lompat berkuda di halte dalam antrean panjang. Membentar adalah teknik untuk melatih kuda. Ini juga merupakan komponen penting dari olahraga lompat berkuda .Tempat untuk membentar kuda disebut pembentaran. Kuda diminta bergerak di ujung garis yang panjangnya kira-kira 25 kaki (7,6 m) . Membentar adalah latihan kuda dalam lingkaran besar dengan kuda berjalan mengitari tepi luar cincin nyata atau khayalan dengan pawang berada di tanah di tengahnya, memegang tali...
Artikel ini sebatang kara, artinya tidak ada artikel lain yang memiliki pranala balik ke halaman ini.Bantulah menambah pranala ke artikel ini dari artikel yang berhubungan atau coba peralatan pencari pranala.Tag ini diberikan pada September 2016. Quinn LordLahirQuinn Edmond Julian Lord19 Februari 1999 (umur 25)CanadaPekerjaanActorTahun aktif2004-presentSitus webhttp://www.quinnlord.net/site/ Quinn Edmond Julian Lord (lahir 19 Februari 1999)[1] adalah aktor asal Kanada[2&...
AntropologiVenus of Willendorf Bidang Antropologi biologi Antropologi budaya Antropologi linguistik Antropologi sosial Arkeologi Metode dan kerangka kerja Antropologi terapan Etnografi Peserta pengamatan Metode kualitatif Relativisme budaya lbs Antropologi ekonomi adalah interdisiplin dari cabang ilmu antropologi yang membahas kaitan antara sejarah, nilai sosial-budaya, dan geografi dari suatu masyarakat terhadap aktivitas atau fenomena ekonomi yang terjadi di dalam masyarakat tersebut....
Tolomeo GallioKardinal-Uskup Ostia e VelletriGerejaGereja KatolikMasa jabatan1603–1607PendahuluAlfonso Gesualdo di ConzaPenerusDomenico PinelliImamatPelantikan kardinal3 Feb 1607PeringkatKardinal UskupInformasi pribadiLahir25 September 1527CernobbioWafat3 atau 4 Februari 1607 (age 79)Roma, ItaliaKewarganegaraanItalia Tolomeo Gallio (juga disebut Gallo atau Galli; 25 September 1527 - 3 atau 4 Februari 1607) adalah seorang Kardinal Italia. Pada masa Paus Gregorius XIII, ia menjabat sebagai se...
Jizo Rokuharamitsuji: Patung yang dibuat oleh Unkei Unkei adalah pemahat patung Jepang.[1] Bersama dengan Jocho ia dianggap sebagai pemahat patung Jepang paling ulung.[1] Ia menciptakan patung-patung yang berada di Kofukuji di Nara.[1] Referensi ^ a b c Ichtiar Baru Van Hoeve. Ensiklopedi Indonesia. PT Ichtiar Baru van Hoeve. Artikel bertopik biografi Jepang ini adalah sebuah rintisan. Anda dapat membantu Wikipedia dengan mengembangkannya.lbs
Lucas Biglia Informasi pribadiNama lengkap Lucas Rodrigo BigliaTanggal lahir 30 Januari 1986 (umur 38)Tempat lahir Mercedes, ArgentinaTinggi 1,70 m (5 ft 7 in)Posisi bermain GelandangInformasi klubKlub saat ini Fatih KaragümrükNomor 5Karier senior*Tahun Tim Tampil (Gol)2004–2005 Argentinos Juniors 17 (1)2005–2006 Independiente 49 (0)2006–2013 Anderlecht 204 (14)2013–2017 Lazio 18 (4)2017-2020 AC Milan 34 (8)2020- Fatih Karagümrük 0 (0)Tim nasional‡2003 Argen...
Pour les articles homonymes, voir Tristar. Lockheed L-1011 TriStar Un Lockheed L-1011-1 TriStar de Delta Air Lines, le plus grand opérateur de cet appareil. Rôle Avion de ligne long-courrier Constructeur Lockheed Équipage 1 commandant,1 copiloteet 1 mécanicien navigant Premier vol 16 novembre 1970 Mise en service 1972 Retrait Encore en service Premier client Eastern Airlines Production 250 Dimensions Longueur 54,17 m Envergure 47,34 m Hauteur 16,87 m Aire alaire 257,4 ...
Questa voce sull'argomento calciatori russi è solo un abbozzo. Contribuisci a migliorarla secondo le convenzioni di Wikipedia. Segui i suggerimenti del progetto di riferimento. Oleg Terëchin Nazionalità Unione Sovietica Russia (dal 1991) Calcio Ruolo Attaccante Carriera Squadre di club1 1990-1994 Sokol Saratov129 (80)1995-1999 Dinamo Mosca146 (67)2000 Lokomotiv Mosca21 (8)2001-2002 Kuban'46 (12)2002-2003 Gekris Novorossijsk42 (13)2004-2005 Ter...
Questa voce sull'argomento cestisti statunitensi è solo un abbozzo. Contribuisci a migliorarla secondo le convenzioni di Wikipedia. Segui i suggerimenti del progetto di riferimento. Maxwell Lewis Nazionalità Stati Uniti Altezza 201 cm Peso 88 kg Pallacanestro Ruolo Ala piccola Squadra L.A. Lakers Carriera Giovanili Somerset-Losee High SchoolAZ Compass Prep2021-2023 Pepperdine Waves52 (761) Squadre di club 2023- L.A. Lakers2023-→ South Bay Lakers Il simbol...
American baseball player (born 1989) For the American mathematician and computer scientist, see George Springer (mathematician). Baseball player George SpringerSpringer with the Houston Astros in 2017Toronto Blue Jays – No. 4OutfielderBorn: (1989-09-19) September 19, 1989 (age 34)New Britain, Connecticut, U.S.Bats: RightThrows: RightMLB debutApril 16, 2014, for the Houston AstrosMLB statistics (through April 24, 2024)Batting average.267Hits1,228Home runs245Runs batted in...
Fictional comic book superhero team Fantastic ForcePublication informationPublisherMarvel ComicsFirst appearanceFantastic Force #1 (1994)Created byTom BrevoortIn-story informationBase(s)Baxter BuildingMember(s)Psi-LordVibraxasHuntaraDevlorShe-HulkBlack PantherHuman Torch Fantastic Force is a fictional superhero team appearing in American comic books published by Marvel Comics. It is a spin-off of the Fantastic Four. The team had its own title, which lasted for eighteen issues from November 19...
Struttura dello ione idrossido Il gruppo idrossile (gruppo idrossilico o idrossile secondo la nomenclatura IUPAC, o impropriamente ossidrile o ossidrilione) è un gruppo funzionale di formula -OH caratteristico di idrossidi, alcoli e fenoli, ma presente anche nel gruppo acido carbossilico (-COOH). L'anione ad esso corrispondente, chiamato ione idrossido o ione idrossile, ha formula chimica OH − {\displaystyle {\ce {OH-}}} ed è responsabile della basicità, sia secondo la definizione o...
Ojo Guareña Categoría UICN III (monumento natural) Ermita de San BernabéSituaciónPaís España EspañaComunidad Castilla y León Castilla y LeónProvincia Burgos BurgosCoordenadas 43°02′04″N 3°39′47″O / 43.034416, -3.663079Datos generalesAdministración Junta de Castilla y LeónGrado de protección Monumento naturalFecha de creación 14 de marzo de 1996Legislación Decreto 60/1996Decreto 61/1996N.º de localidades 3 mu...
Slovak bicycle racer Patrik TyborPersonal informationBorn (1987-09-16) 16 September 1987 (age 36)Dubnica nad Váhom, Czechoslovakia[1](now Slovakia)Height1.86 m (6 ft 1 in)Team informationCurrent teamDukla Banská BystricaDisciplineRoadRoleRiderProfessional team2006–Dukla Trenčín[2] Patrik Tybor (born 16 September 1987) is a Slovak cyclist, who currently rides for UCI Continental team Dukla Banská Bystrica.[3] Major results 2007 4th Puchar...
Founding Father of the United States (1744–1822) Pierce ButlerUnited States Senatorfrom South CarolinaIn officeMarch 4, 1789 – October 25, 1796Preceded byInaugural holderSucceeded byJohn HunterIn officeNovember 4, 1802 – November 21, 1804Preceded byJohn E. ColhounSucceeded byJohn GaillardDelegate from South Carolina to the Congress of the ConfederationIn officeMay 25, 1787 – September 17, 1787 Personal detailsBorn(1744-07-11)July 11, 1744Garryhundon, County Carlow, Kingdom of IrelandD...
Incorporation of sulfur into living organisms This article may require cleanup to meet Wikipedia's quality standards. The specific problem is: This article is full of non-relevant or incorrect information, unsourced and poorly written with many typos pointing not only to a lack of writing skills but probably also of basic knowledge in the field. Please help improve this article if you can. (March 2024) (Learn how and when to remove this message) This article includes a list of references, rel...
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
;_Flag_of_Kyrgyzstan_(1991%E2%80%931992).svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
;_Flag_of_Kazakhstan_(1991%E2%80%931992).svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
;_Flag_of_Tajikistan_(1991%E2%80%931992).svg){kind=small}
;_Flag_of_Turkmenistan_(1991%E2%80%931992).svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
_(1960%E2%80%931963).svg){kind=small}
.svg){kind=small}
