A Finn Demokratikus Köztársaság (finnül: Suomen kansanvaltainen tasavalta, vagy Suomen kansantasavalta, oroszul: Финляндская Демократическая Республика) egy rövid életű, a Szovjetunió által alapított és egyedül általa elismert bábállam volt. Államfője Otto Ville Kuusinen volt. A Finn Demokratikus Köztársaság létrehozása Sztálin arra irányuló tervének volt első lépése, hogy Finnországot beolvassza a Szovjetunióba.[1][2][3][4] A bábállam valójában csak Karélia azon finnországi területein működött, melyet a Szovjetunió a téli háború alatt hódított meg.
A Szovjetunió azt állította, hogy ez Finnország egyetlen törvényes kormánya, amely képes a téli háború befejezésére és a béke helyreállítására; azonban a háború vége előtt a szovjetek feladták ezt az álláspontot és békét kötöttek Finnország eredeti kormányával, amelyet a világ többi országa továbbra is elismert.
Elnevezése
A köztársaságot gyakran nevezték de facto fővárosa után Terijoki Kormánynak (finnül: Terijoen hallitus, svédül: Terijokiregeringen), emellett Terijoki volt az első város, amelyet a Vörös Hadsereg sikeresen foglalt el és tartott meg a háború alatt. A finn történelemben gyakran hivatkoznak rá még Kuusinen-kormány néven (finnül: Kuusisen hallitus, svédül: Kuusinenregeringen). Hivatalosan az ország kormányának a neve Finn Népi Kormány volt (finnül: Suomen kansanhallitus, svédül: Finlands folkregering).
Létrejötte
A Finn Demokratikus Köztársaságot 1939. december 1-jén kiáltották ki a szovjet határhoz közeli Terijokiban (ma Zelenogorszk, Oroszország). Hivatali ideje alatt Otto Ville Kuusinen volt a miniszterelnök és a kormányfő is. A kabinet szovjet állampolgárokból és olyan baloldali finnekből állt, akik a finn polgárháború után menekültek a Szovjetunióba. A TASZSZ szovjet hírügynökség által a Finn Demokratikus Köztársaság nevében közzétett nyilatkozat így szólt: „A Népi Kormány a jelenlegi összetételében ideiglenes kormánynak tekintendő. Közvetlenül az ország fővárosába érkezéskor, Helsinkiben újraszervezik majd, és összetételét úgy bővítik, hogy a Dolgozók Népi Frontja különböző pártjainak és csoportjainak képviselőit is bevonják tagjai közé. A Népi Kormány végső összetételét, hatáskörét és tevékenységét az általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazati jog alapján megválasztott országgyűlés ellenőrzi.”[5] A Szovjetunió külügyminisztere, Molotov november 30-án, a Finn Demokratikus Köztársaság kikiáltását megelőző napon tárgyalt a Szovjetunió német nagykövetével, és ezt mondta: „Ez az ország nem szovjet, hanem demokratikus köztársaság lesz. Senki nem hoz létre szovjeteket, de reméljük, olyan kormány alakul, amellyel meg tudunk majd egyezni Leningrád biztonságának fenntartásáról.”[6]
Kapcsolata a Szovjetunióval
A szovjet kormány diplomáciai kapcsolatot vett fel a „népi kormánnyal”. Megalakulásának első napján az új kormány megállapodott abban, hogy bérbe adja a Hanko-félszigetet, átadja a szovjetek részére a karéliai földsáv egy szeletét és elad egy szigetet a Finn-öbölben, a Jeges-tenger partján fekvő Kalastajasaarentó egyes részeivel együtt.
Kuusinen és Molotov kölcsönös segítségnyújtási megállapodást és titkos jegyzőkönyvet írtak alá 1939. december 2-án Moszkvában. A megállapodás tartalma nagyon hasonlított ahhoz, amit a szovjet külügyminisztérium 1939 októberében tervezett, bár soha nem mutatták be azt a finn kormánynak. Az új megállapodás szerint a Szovjetunió egy sokkal nagyobb területet adott volna át Kelet-Karéliából, a Murmanszkba vezető vasút kivételével, cserébe azokért a területekért, amelyeket a szovjetek a Finn Köztársaság korábbi tárgyalásai során követeltek.[7]
A moszkvai megállapodás korábbi tervezetét tíz nappal korábban írta alá PetrozavodszkbanZsdanov a Szovjetunió és Kuusinen a Finn Demokratikus Köztársaság részéről. A Molotov–Kuusinen-megállapodás kimondta a Hanko-félsziget bérbeadását, és meghatározta a külön megállapodásban említett csapatok létszámát. Az 1990-es évek előtt a történészek csak találgattak a megállapodás létezéséről és tartalmáról. 1997-ben egy közös finn–orosz projekt során egy orosz professzor fedezte fel a jegyzőkönyvet a moszkvai Kremlben. A tartalma meglehetősen hasonlít az 1939 őszén Észtország, Lettország és Litvánia által aláírt jegyzőkönyvekéhez.[8]
Finnország és a külföld válasza
A Finn Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió reményeivel ellentétben nem kapott támogatást a finnországi munkásoktól. Ehelyett a téli háború kezdetétől a finn társadalmat szorosabb kötelékek egyesítették, amelyet a „téli háború szellemének” (Talvisodan henki) neveztek. A Demokratikus Köztársaság ráadásul a Szovjetunión és két bábállamán kívül nem kapott nemzetközi elismerést,[9] bár számos kiemelkedő baloldali aktivista és író, mint például Dzsaváharlál Nehru, George Bernard Shaw, Martin Andersen Nexø és John Steinbeck nyilvánosan kiálltak a köztársaság mellett.[10] A náci Németországban az állami újságok a Molotov–Ribbentrop-paktum miatt támogatták a köztársaságot.
A szovjet hírszerzési információk alapján Sztálin tisztában volt Finnország belső politikai helyzetével, így egyáltalán nem számított arra, hogy a Köztársaság megalakulása bármilyen forradalmat vagy népi felkelést robbantana ki a fennálló finn kormány ellen.[11]
A Kuusinen-kormányt csak a Szovjetunió, Tuva és Mongólia ismerte el,[12] utóbbi kettő azonban szovjet bábállam volt.
↑Brody, A. et al. The USSR and Finland— Historical, Economic, Political Facts and Documents. New York: Soviet Russia Today. 1939.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Finnish Democratic Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.