Nagykutas
 Nagykutas község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban. FekvéseNagykutas Zala vármegye északi határán fekszik, közvetlenül a Vas vármegyei határszélen. Főutcája a 7404-es út, amely Zalaegerszegtől vezet a Vas vármegye déli szélén fekvő Andrásfáig. A falutól délre húzódó dombsor tetején 18-19. században épült boronafalú, zsúpfedeles szőlőhegyi pincesor faluképi jelentőségű. Itt található Zala vármegye legnagyobb almáskertje. A falu központjában impozáns látványt nyújt az 1740-es években épült, 2002-ben felújított templom, és az 1992-ben épült faluház, mely számos rendezvénynek adhat otthont. TörténeteNagykutas Árpád-kori település. Nevét 1211-ben már említették az oklevelekben Kuthus néven. Neve 1408-ban Nagykuthus, 1513-ban Naghkwthus néven fordult elő az oklevelekben. Először II. András király idejében volt említve, mikor a király Fábiánnak és Vincének adta a Kutas nevű ősi földjükkel határos Gébártot. Kutas 1364-ben kutasi Kálóz és Pál fia Pál és Marcel fia Gyürke, 1402-1408 között Nagykutas néven volt említve, mint Mikcs özvegyének birtoka. 1394-ben már két Kutast is említettek: az egyik Kutasi János fia Miklós, másik János fia László birtoka volt. A 15.-16. században a Kutasiak a Terjékek és az Ákos nemzetségből származó Mikcs bán utódai; a peleskei Ördögh és a Gersei Pető családok is birtokosok voltak itt. A török időkben a falut a portyázó törökök többször is megtámadták a környező településekhez hasonlóan. 1655-ben nagy pestisjárvány pusztított a településen. 1659-ben a peleskei vár tartozékai közt írták össze, mint teljesen elhagyott falut, melynek földesúri jövedelme sem volt, aki akart szabadon foglalhatott belőle művelésre. 1690-ben Nádasdy-birtok volt, melyet Széchenyi György vásárolt meg a királyi kamarától és három év szabadságot, robot, illetve adók alóli mentességet helyezett kilátásba annak, aki Kutasra települ. 1720-as összeíráskor már 9 telkes jobbágy és 2 zsellér élt a faluban, 1728-ban pedig 9 szabad költözésű jobbágy- és 20 zsellércsalád élt gróf Széchenyi Zsigmond öröklött birtokán, akik a művelt földterületeket irtásokkal növelték. 1728-ra már 23 hold irtásföld volt a településen. Gróf Széchenyi Zsigmond, a település földesura azoknak a jobbágyainak, akik három év fárasztó munkával kiirtották és termővé tették az erdőkkel benőtt ősvadont, tizenkét évig tartó mentességet adott a szolgáltatások alól. A 20. század elején Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott. 1910-ben 642 lakosából 636 római katolikus volt. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,6%, német 2,4%. A lakosok 74,7%-a római katolikusnak, 2,9% reformátusnak, 0,68% evangélikusnak, 6,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (15,6% nem nyilatkozott).[11] 2022-ben a lakosság 92,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% németnek, 0,9% cigánynak, 0,2% bolgárnak, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 50,8% volt római katolikus, 2% református, 0,7% evangélikus, 1,8% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 6,5% felekezeten kívüli (36,9% nem válaszolt).[12] Nevezetességei
Itt születtek, itt éltek
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg)
