A falutól délre húzódó dombsor tetején 18-19. században épült boronafalú, zsúpfedeles szőlőhegyi pincesor faluképi jelentőségű. Itt található Zala vármegye legnagyobb almáskertje.
A falu központjában impozáns látványt nyújt az 1740-es években épült, 2002-ben felújított templom, és az 1992-ben épült faluház, mely számos rendezvénynek adhat otthont.
Története
NagykutasÁrpád-kori település. Nevét 1211-ben már említették az oklevelekben Kuthus néven.
Neve 1408-ban Nagykuthus, 1513-ban Naghkwthus néven fordult elő az oklevelekben.
Először II. András király idejében volt említve, mikor a király Fábiánnak és Vincének adta a Kutas nevű ősi földjükkel határos Gébártot.
Kutas 1364-ben kutasi Kálóz és Pál fia Pál és Marcel fia Gyürke, 1402-1408 között Nagykutas néven volt említve, mint Mikcs özvegyének birtoka. 1394-ben már két Kutast is említettek: az egyik Kutasi János fia Miklós, másik János fia László birtoka volt.
A 15.-16. században a Kutasiak a Terjékek és az Ákos nemzetségből származó Mikcs bán utódai; a peleskei Ördögh és a Gersei Pető családok is birtokosok voltak itt.
A török időkben a falut a portyázó törökök többször is megtámadták a környező településekhez hasonlóan.
1659-ben a peleskei vár tartozékai közt írták össze, mint teljesen elhagyott falut, melynek földesúri jövedelme sem volt, aki akart szabadon foglalhatott belőle művelésre.
1690-ben Nádasdy-birtok volt, melyet Széchenyi György vásárolt meg a királyi kamarától és három év szabadságot, robot, illetve adók alóli mentességet helyezett kilátásba annak, aki Kutasra települ. 1720-as összeíráskor már 9 telkes jobbágy és 2 zsellér élt a faluban, 1728-ban pedig 9 szabad költözésű jobbágy- és 20 zsellércsalád élt gróf Széchenyi Zsigmond öröklött birtokán, akik a művelt földterületeket irtásokkal növelték. 1728-ra már 23 hold irtásföld volt a településen.
Gróf Széchenyi Zsigmond, a település földesura azoknak a jobbágyainak, akik három év fárasztó munkával kiirtották és termővé tették az erdőkkel benőtt ősvadont, tizenkét évig tartó mentességet adott a szolgáltatások alól.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,6%, német 2,4%. A lakosok 74,7%-a római katolikusnak, 2,9% reformátusnak, 0,68% evangélikusnak, 6,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (15,6% nem nyilatkozott).[11]
Nevezetességei
A falutól nyugatra, a szőlőhegyen található egy mintegy 800 éves szelídgesztenye ősfa. Törzsének körmérete (nyolc méter) alapján a legvastagabb az országban (bár Szentgyörgyváron van még egy ugyanilyen vastagságú gesztenyefa).[1]