PROFILPELAJAR.COM

	Belatinc (Beltinci)
	A Szent László-templom Belatincon
	Közigazgatás
Ország	Szlovénia
Statisztikai régió	Pomurska
Község	Belatinc
Rang	községközpont
Alapítás éve	1379
Polgármester	Milan Kerman
Irányítószám	9231
Rendszám területkód	MS
	Népesség
Teljes népesség	2430 fő (2020. jan. 1.)
Népsűrűség	137 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	178 m
Terület	62,2 (12,19) km²
Időzóna	UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 36′ 22″, k. h. 16° 13′ 58″46.606011°N 16.232842°EKoordináták: é. sz. 46° 36′ 22″, k. h. 16° 13′ 58″46.606011°N 16.232842°E
	Belatinc község elhelyezkedése
	Belatinc weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Belatinc témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nem tévesztendő össze a következővel: Belotinc.

Belatinc (szlovénül Beltinci, vendül Böltinci, régebben Belotinci, németül Fellsdorf) település és a hasonló nevű község központja Szlovéniában, a Muravidéken, a Pomurska statisztikai régióban.

Neve

Egy helyi legenda szerint egy csikós fehér lova után kapta a nevét a község. Nevében ott van a fehér melléknév amely szlovén és vend nyelven is beli, bejli.

Fekvése

Muraszombattól 8 km-re délkeletre a 3-as számú Muraszombat-Lendva főútvonal mentén, az A5-ös autópálya mellett, a Mura völgyében fekszik. Halmazos jellegű település.

Története

Első írásos említése 1379-ből való "Belethfalwa" néven, ekkor Nemti (ma Lenti) várának része volt, s Zala vármegye területén egykor volt Csernecz megyében feküdt. 1389-ben "Belothafalwa", 1428-ban "Poss. Berethfolua", 1481-ben "Belothyncz" alakban szerepel a korabeli forrásokban.^[2]

Első birtokosai a Csákyak, majd a Gyika nemzetség volt. Később az alsólendvai Bánffy család, eztán a Zichyek birtokába került, akiknek kastélya ma is megtalálható. 1689-ben Némethy Péter tiszttartó írt jelentéseket az esztergomi érsekségnek, melyben a német katonaság beszállásolására is panaszkodik.^[3]

Belatinc mezővárosi rangban állt a múlt századokban és híres volt marhakereskedelméről. Uradalmi központként fontos gazdasági csomópontja volt a stájerországi és horvátországi kereskedelmi utaknak.

Vályi András szerint " BELLATINCZ. Népes Mező Város Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, ’s többnyire tótok, az Uraságnak kastéllyával díszeskedik; határbéli földgyei termékenyek, és a’ természetnek sok javaival bővelkednek, első Osztálybéli."^[4]

Fényes Elek szerint " Belatincz, vindustót m. város, Zala vármegyében, egy róna, termékeny, de áradásoknak kitett vidéken, 624 kath., 5 óhitű, 8 evang., 30 zsidó lak. – Van itt egy nagy várkastély, kath. paroch templom, roppant magház. Feje egy uradalomnak, mellyhez 21 helység tartozik, s melly a megyében a legtermékenyebb vidéket foglalja el, s csupa vindustótok lakják. Birtokosa volt azelőtt a gr. Csáky, most pedig a Gyika nemes nemzetség, kinek mind a gazdálkodás jobb lábra való állitásáért, mind a jobbágytelkek rendbeszedéséért, mind pedig magának a városnak szépitéséért sokat köszönhet ezen különben elhagyatott vidék. U. p. A. Lendva."^[5]

Trianon előtt Magyarországhoz, Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott. 1918-ban a belatinci pogrom során antiszemita zavargások voltak. 1919-ben a Vendvidéki Köztársaság nyilvánította részének, de csak hat napig volt a birtokában. 1920-ban viszont a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kapta meg a trianoni békeszerződés értelmében. 1941-ben ismét magyar fennhatóság alá került, 1945-ben Jugoszlávia visszakapta. 1991 óta a független Szlovénia része.

Népessége

Az 1910. évi népszámlálás a mezőváros 1487 lakója között magyar lakosságot is kimutatott.

Lakóinak száma 2414 fő, akik között horvátok, albánok és szerbek is vannak.

Nevezetességei

A Bánffy-Zichy-várkastély mai formájában barokk épület. Elődjét még a 13. században építették, a 17. században barokk stílusban építették át. Érdekessége, hogy földalatti részei egy alagúttal összeköttetésben vannak a templommal. A kastélyt terjedelmes 14 hektáros szép park övezi különleges fafajokkal és számos egzotikus növénnyel. Az eredeti 1600, köztük mintegy 800 egzotikus fából sok ma is megtalálható a parkban.
A Szent László király tiszteletére szentelt plébániatemplom 1742-ben épült barokk stílusban. 1890 és 1894 között neobarokk stílusban építették át, ekkor kapta meglehetősen szokatlan külső formáját. Kápolnájában, melyet gróf Zichy Ágoston építtetett a Zichy család tagjai nyugszanak és egy 15. századi reneszánsz Madonna-kép is látható.
A Rous család kápolnája 1907-ben épült neoromán stílusban, nevét építtetőjéről kapta.
A magtárat 1754-ben építették.