Vindornyalak a Tátika-csoportban, a Vindornya kelet-nyugati völgyében fekszik, a Zalaszántót (a 7327-es utat) és Vindornyaszőlőst (a 7331-es utat) összekötő 73 164-es számú mellékúton félúton. A településre nem túl sűrűn járnak a Hévíz és Zalaszántó között járó autóbuszok; pár járat köti össze Keszthellyel és Sümeggel. A település minden várostól messze esik, a legközelebbi, Hévíz közúton mintegy 12 kilométerre található.
1543-ban és 1555-ben a törökök teljesen elpusztították a falut. A következő időszakokban Vindornyalak többször elpusztult, s a 17. század végére végleg elnéptelenedett. A 18. században ismét benépesült, nemesi – főleg a Hertelendy család birtokában álló – földjeit zsellérek művelték. A század végén az új nagybirtokosok a Festeticsek lettek, akik folytatták a települést fejlesztését. Vindornyalak gazdag szőlő- és gyümölcsterméssel bírt, amelyet Keszthely piacán értékesíthetett, azonban más nem nagyon termett meg földjén.
Az elzárt települést a 20. században nagyban sújtotta az elvándorlás, lakossága az 1857-es csúcshoz (486 fő) képest mára mintegy az ötödére csökkent. Mindazonáltal a Balaton közelsége lehetőséget biztosított a falusi turizmus meghonosodására, ám a település nehéz elérhetősége továbbra is nagy akadály Vindornyalak fejlődésében.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 75%, cigány 22,7%. A lakosok 77,9%-a római katolikusnak, 4,4% reformátusnak, 7,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (10,3% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 67%-a vallotta magát magyarnak, 6,4% cigánynak, 2,1% ukránnak, 2,1% németnek, 10,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (27,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22,3% volt római katolikus, 3,2% evangélikus, 2,1% református, 2,1% egyéb keresztény, 14,9% felekezeten kívüli (53,2% nem válaszolt).[14]
Nevezetességei
Bormúzeum
1000 éves fa (Fafaj: feketenyár 10m 35 cm-es kerület hazánk egyik legnagyobb fája)
.svg)
