Zalacséb hazánk délnyugati országhatárának közelében, Zala vármegyében, Zalaegerszegtől 17 kilométerre, a Zala partján, virágzó mezők, szőlőhegyek, erdők övezte dombon fekszik. Kelet-nyugati irányban a Zalaegerszeg nyugati agglomerációjától Őriszentpéterig húzódó 7411-es út halad rajta keresztül, amiből a község nyugati szélén ágazik ki északi irányba, Zalaháshágy, Vaspör és Ozmánbük felé a 7412-es út.
Kellemes, szélsőségektől mentes éghajlata, a dombokat borító erdők, bőséges vízhálózata jó megélhetést biztosított már a halászó-vadászó őseinknek is. A falu határában talált kőbalta arra enged következtetni, hogy más az őskorban is lakott hely lehetett. A közelmúltban, a vasútépítés miatt végzett feltárások során a Malom-tanya közelében őskori és római kori leletek mellett, az Árpád-kor maradványaira is rábukkantak.
A falu nevét említő első írásos emlék 1246-ból maradt ránk. Ekkor várföld volt. Albeus fia, Rubynus (Rubin) nevű csébi (chebi) várszolga, mint bajvívó és egyéb ügyekben is nagy szolgálatot tett az országnak és a királynak, ezért Csák, zalai ispán, a várjobbágyok közé emelte.
1328-ban Enyerei Herceg fia Imre fiainak és Imre fia András fiainak kérésére nekik adományozta Károly Róbert Cséb birtokot, és a Harkályról Körmendre vezető úton szedett hídvámot, valamint adóztatta a malmokat is. A család története ezután évszázadokon keresztül összefonódott a falu történetével, később a Pogány nevet használták, előnevüket pedig innen választották.
A falu neve 1908-ig Cséb volt, utána szerepel Zalacséb néven, az 1848 előtti besorolás szerint úrbéres község volt. A falu 1950-től önálló tanácsú község volt. 1969-től 1984-ig társközségei lettek Zalaszentgyörgy és Kávás, majd 1970-től 1991-ig Salomvár és Keménfa.
Templom
A községnek régen fából készült temploma volt, amit Rómer Flóris1863-ban még látott és az Archaeologiai Értesítő1871-ben megjelent számában részletesen beszámolt az építményről, sőt még rajz is jelent meg róla. A mai Kultúrház helyén állt. A templomhoz tartozott egy harangláb is, amely a falu közepén állt. Erről is található rajz a fent említett kiadványban.
A templom mása a zalaegerszegi Skanzenben megtekinthető.
A fatemplom tönkremenetele után 1886-1888-ra tehető a jelenlegi kőtemplom elkészülése. Érdekessége, hogy Gál József – a falu szülötte – festette, aki később Amerikában élt és ott is halt meg. 1995 óta két új, ólmozott üvegablak díszíti a templomot.
Külterületek
A mai napig fennmaradtak a község határrészeinek ősi nevei: Gyerkásza, Györkefa, Bodóvölgy, Agyag, Gesztenyés (onnan kapta nevét, hogy itt valamikor szelídgesztenye erdő volt), Halastó, Baglásza, Alszéli, Hímesberek, Körtélyes, Nagyrét, Sarjaskert, Románhegy, Öreg-hegy, Kisberek, Bödörfa, Cséb-hegy, Olaji erdő, Tornyos-parag, Rétganajos, Középerdő.
Györkefalva, mai nevén Györkefa, Zalacséb külterületeként szerepel. A 14. században még önálló faluként szerepelt. Neve a latin eredetű Georgius személynévből kialakult György név becézett alakjából lett Györkefalva. 1371-ben még így szerepelt, de 1792-ben már mint Györkefa található az írásokban. Jelenleg mindössze két családi ház és egy átalakított vízimalom található a területén. Ez a malom a környék legkorszerűbb vízimalma volt, az 1920-as évektől egészen az államosításig működött özvegy Zsohár Lajosné majd Károlyi István tulajdonában. Később a termelőszövetkezethez került. Itt él az év nagy részében Szabolcs Péter szobrászművész és családja.
A falu közösségi életének középpontjai évszázadokon át a hagyományos családi összejövetelek voltak. Ezekből az együttlétekből alakultak ki később a XX. század első felében, de főleg 1945 után a tanítók és néhány aktív személy vezetésével az első színjátszó körök és egyletek. A községben tevékenykedett az 1920-as, 1930-as években Lövészegylet, illetve 1945-ig Leventeegylet is. A Tűzoltóegyesületről tudjuk, hogy ugyancsak már a 20-as években is működött, de alakulási jegyzőkönyv hivatalosan csak 1934-ben készült. A római katolikus elemi népiskola az 1874/75-ös tanévben kezdte meg működését 1 tanteremben, 1 tanítóval. Az 1947/48-as tanévtől a népiskola általános iskolává alakult át, a felső tagozatosok ezentúl Salomvárra jártak át a körzeti iskolába. 1976-tól az alsó tagozatot is körzetesítették Salomvárra. Jelenleg is odajárnak a zalacsébi gyerekek. A régi iskolaépületben 1976-ban napköziotthonos óvoda nyílt. Az épületet egy újabb teremmel bővítették, így 2 csoportos, 50 kisgyermek befogadására alkalmas intézmény lett.
1947-48-ban működött a községben a Parasztdolgozók Polgári Iskolája, ahol 12 fő tanult. 1947 tavaszán alakult a Kinizsi Sportkör, mely a focicsapattal indult, később sakk-, asztalitenisz- és tekeszakosztállyal bővült. A 40-es évek végén és az 50-es években a futballszakosztály járt az élen, egyszer járási első is volt.
A közművelődésnek az 1968-ban épült, és 1980-ban, majd 2002-ben korszerűsített kultúrház ad otthont. Itt kapott helyet a közel 3000 kötetes könyvtár, mely jelenleg is a lakosság művelődését szolgálja.
Nagy szerepet játszik a falu életében az itt működő Bábolna-FETA Takarmányipari Kft. Létrehozásának 20. évfordulója egybeesik a falu fennállásának 750. évfordulójával. A kft. 1975 óta 100-200 embernek biztosított munkát, ám az utóbbi években komoly leépítések történtek, így a cég dolgozói létszáma 2009-ben már csak 70 fő körül mozgott. A többszöri tulajdonosváltásnak megfelelően a takarmánygyár neve is sűrűn változott.
A faluban gyakran előforduló családnevek: a Farkas, Horváth, Gál. E családok megkülönböztetésére ragadványnevek széles skáláját használták és használják.
A népszokások közül fennmaradt: az újévi köszöntés, a húshagyó keddi maskarázás, a húsvéthétfői locsolás, a szüreti felvonulás és rönkhúzás. Hagyományteremtő szándékkal 1996 , Zalacséb első írásos említésének 750 éves évfordulója óta minden év augusztusának első hétvégéjén rendezik meg a zalacsébi Falunapokat, mely 3 napos rendezvénysorozat.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 92,9%, cigány 3,5%, német 2,5%. A lakosok 68,6%-a római katolikusnak, 1,3% reformátusnak, 0,56% evangélikusnak, 5,6% felekezeten kívülinek vallotta magát (23,9% nem nyilatkozott).[12]