A Rába völgyében, annak bal parti oldalán terül el, a Pinka torkolatának közelében. A nyugati országhatár közelében fekvő jelentős közúti forgalmi csomópont.
A városon végighúzódik, kelet-nyugati irányban a 8-as főút, így az a legfontosabb közúti elérési útvonala az ország távolabbi részei felől éppúgy, mint Ausztria irányából. A megyeszékhely Szombathely irányából a 86-os főúton érhető el a legegyszerűbben, Zala vármegye felől pedig a 76-os főúton közelíthető meg, bár ez utóbbi főút közvetlenül nem érinti: még Nádasd előtt véget ér, beletorkollva a 86-os útba. 2021. október 21-étől az M80-as autóút elkerüli a települést, jelentősen csökkentve a belvároson áthaladó tranzitforgalmat.[3]
Egy 1238. évi oklevél említi legkorábbról Villa Curmend terra regist, vagyis Körmend falut, mely akkor királyi birtok volt. Neve a csagataj türk Kärmän - vár, illetve erődített vízi átkelőhely értelmű szóból eredeztethető.
Középkor
A tatárjárás után IV. Béla a megfogyatkozott lélekszámú településnek – melynek akkor már várát (Arx Körmend), templomát is említették – 1244. október 28-án kibocsátott oklevélben városi kiváltságokat adományozott, melyet V. István 1270-ben, Károly Róbert pedig 1328-ban megerősített a vámmentességre, bíróválasztásra, örökösödési jogra vonatkozó pontokkal együtt. 1345-ben I. Lajos király megerősítette polgárai vámmentességét. Tizenkét évvel később egy írásos forrás „civitasként”, azaz a királyi városként említette, ekkor bírája, esküdt polgárokból álló tanácsa volt. A középkori városképet mindenekelőtt a területén fekvő egyházi épületek határozták meg. A Szent Márton-templomot az őslakosok emelhették, a Szent Erzsébet-templom viszont a hospesek, a német telepesek városrészén állott. Az Ágoston-rendiek Szűz Mária-kolostora évszázadokig Körmend meghatározó építményei közé tartozott. Körmenden a középkorban plébániai iskola is működött.
Körmend Zsigmond király uralkodásának idején szűnt meg királyi birtok lenni. Ekkor Ellerbach János tulajdona, majd 1412-ben Szécsi Péter kéri beíratását az oppidiumba, azaz mezővárosba, de 1430-ban már a Széchényiek bírják. 1497-ben II. Ulászló az egész ország területére vámmentességet biztosít az itt élő kereskedőknek, s ekkor már számottevő országos vásárokat is tartanak, ami jelentős kézművesréteg jelenlétét is feltételezi. E korban a város erődített hellyé, fontos központtá válik. 1514-ben a vár és a város Erdődi Bakócz Tamásé.
Mohács után
1548-ban Körmend Tarnóczy András birtokába kerül, de az Erdődyek1565-ben visszavásárolják, s az övék is marad jó ideig. A 16. században Körmend városképe a megváltozott helyzetet tükrözve alaposan átalakult. A várost palánkkal, árokkal vették körül. A település északkeleti sarkán az előző évszázadban az Ellerbachok vagy a Szécsiek emelte várkastélyt bástyákkal, fallal és kapuval megerősítették.
A város 1595-ben Kaszaházi Joó János perszonális tulajdona, akitől az Illésházi perbe keveredvén II. Rudolf király elkobozza, majd 1604-ben Batthyány Ferenc főlovászmesterének ajándékozta. A vár és a város története ettől az évtől kezdődően közel 300 évig összekapcsolódik a Batthyány család történetével. A török veszély fokozódása miatt Batthyány Ádám Körmendet végvárrá nyilvánítja, s lakóinak hajdú kiváltságot ad, de egyúttal katonai szolgálatra is kötelezi őket. Jeles dátum Körmend történetében 1664. július 26-27., a körmendi csata napja. Ahmed Köprülü nagyvezír a Rába átjáróit akarta elfoglalni, hogy hatalmas seregével Bécs felé nyomuljon. A védősereg (francia, horvát, német, osztrák és magyar csapatok) július 26-án ezeket a pontokat megszállta, és a várból ágyútűz alá vette a jobb parton táborozó törököket. Másnap az átkelést meghiúsították. A csata hadászati szempontból nem volt jelentős, de hatása lett a szentgotthárdi ütközet kimenetelére.
Körmend a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcból is kivette a részét. Többször cserélt gazdát az immár palánkjától megfosztott város, miközben házait és a várát is porig felégették. Az 1716-os év fordulat a település életében. A Batthyányiak Körmendet a majorátus központjává tették, innen irányították körmendi, németújvári, kanizsai, dobrai, trautmansdorfi domíniumaikat. Ekkor kezdődik meg a vár főúri kastélyegyüttessé való bővítése, átalakítása, mely Batthyány Lajos országnádor nevéhez fűződik. A napóleoni háborúk során vonuló seregek Körmendet sem kerülték el, különféle francia ezredek szállták meg a várost. 1809-ben a Francia Birodalom legkeletibb pontja Körmend városa volt. 1848-ban különösebb hadi események nem történnek itt, csupán néhány napig tartózkodik a városban Nugend tábornok 10 000 fős seregével és 36 ágyújával.
A kiegyezést követően 1871-ben elvesztette eddigi városi rangját, de megtartotta a térségen belüli vezető szerepét, és továbbra is a járás közigazgatási központja maradt. Ebben az időben jelentős kereskedelemmel rendelkező város, az ipari fejlődése azonban elmaradt. 1872-ben megnyílt a Szombathely-Grác közötti vasútvonal, mely Körmenden vezetett keresztül, majd 1899-ben Körmend-Németújvár és 1907-ben Körmend-Muraszombat között is megindult a vasúti forgalom.
20. század
Kisebb, mezőgazdasági termékek feldolgozását biztosító üzemek épültek. Gőzfűrész, gőzmalom, ecetgyár, húsfeldolgozó, téglagyár, gazdasági gépgyár és cementgyár is működik Körmenden. A város villamosítása 1911-ben indult meg.
Az első világháborút követően Körmend természetes vonzáskörzete leszűkült, határmentivé válása a fejlődést hátráltató tényezővé vált. A két világháború közt a település fejlődése lelassult. A 2. világháborút követően, kezdetben a nyugati határövezeti elhelyezkedéséből adódóan, ez tovább folytatódott. 1969-ben adták át a Kossuth Lajos utcában a város eredeti autóbusz-állomását, mely 2012-ben szűnt meg. A hetvenes évek elejétől - részben az ország gazdasági fejlődése, részben a nemzetközi feszültség enyhülése és a turizmus fellendülésének hatására - a település dinamikus fejlődésnek indult. Az előzőkben jelzett társadalmi-gazdasági változásokra érzékeny helyi- és megyei vezető szervek alkotó együttműködésével a település városi szintre történő fejlesztésének tervezési munkái megindultak. A ZALATERV tervezőcsoportja Kiss Tamás főmérnök irányításával vizsgálta meg Körmend kistérségi és települési körülményeit (adottságait, lehetőségeit és állapotát), s ezekre alapozva dolgozta ki mind a térség, mind Körmend fejlesztési és rendezési terveit. Ennek a keretében készült el Körmend várossá fejlesztési programja és a leendő városközpont rendezési terve (1973).
1978. december 31-én Körmendet várossá nyilvánították. A fejlesztési és rendezési tervek fő elképzelései (például a 8. sz út menti rekonstrukció, közlekedési és közműfejlesztések, stb.) napjainkban már megvalósultak, mások - némi korszerűsítő módosítással - a város további tervszerű fejlesztését szolgálják.
1980. augusztus 20-án került sor a 86-os főút várost elkerülő szakaszának átadására és az új Rába-híd avatására. A szalagot Cseri István közlekedési és postaügyi miniszterhelyettes vágta át. A körmendiek részéről Illés Imre városi tanácselnök vette át jelképesen az objektumokat Szabó Zoltán megyei közúti (KPM) igazgatótól, aki elmondta: a 86-os elkerülő és az új híd akkori áron 115 millió forintba került.[4] Az új ártéri és Rába híd és tehermentesítette az egynyomon járható belvárosi Rába hidat.
21. század
2012. február 15-én adták át Körmend jelenlegi autóbusz-állomását a Vasútmellék utcában, közvetlenül a vasútállomás szomszédságában.[5]
Idegen elnevezései
Németül Kirment, szlovénül Kermendin, vendül Karmadén a város neve. Horvátul két neve van. A szentpéterfai horvátok Kermiennek, a horvátlövői horvátok Kirmiednek hívták.[6]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,6%-a magyarnak, 1,1% németnek, 1,1% cigánynak, 0,2% horvátnak mondta magát (15,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,6%, református 4,8%, evangélikus 4,1%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 5,8% (24,8% nem nyilatkozott).[16]
Képek
A megújult Szabadság tér a Mária Immaculata-szoborral
Római katolikus templom, késő gótikus, 16. századi alapokon.
Tiszti ház
Maria Immaculata-szobor
A város főterén található dór oszlopon nyugvó földgömbön áll Szűz Mária szobra, melyet Batthyány Fülöp herceg készíttetett szülei emlékére 1822-ben. Glóriáját a város világíttatta ki dr. Batthyány-Strattmann László előtti tisztelgésül.
Heiszig-ház
A 19. században a két különálló épület a gazdag Heiszig kereskedőcsalád és a Vas Megyei Takarékpénztár tulajdona volt. A század végén építették össze őket eklektikus stílusban.
Református templom
Épült 1788-ban. Belső falát Haranghy Jenő freskói díszítik. Késő barokk stílusú tornyát 1825-ben emelték.
Evangélikus templom
A református templom tőszomszédságában álló, neogótikus stílusú templom 1888 óta a város ékessége.
Itt (Horvátnádalján) született 1923. február 22-énMóricz János, az ecuadori Cueva de los Tayos barlangrendszerben feltárt „Táltosok barlangja" felfedezője
Itt született 1947-ben dr. Tarafás Imre magyar közgazdász (MTA-doktor), a közgazdasági tudományok kandidátusa
Itt született 1972. január 29-énRogán Antal magyar politikus (Fidesz), közgazdász, volt országgyűlési képviselő, miniszteri rangban a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője, a miniszterelnök kabinetfőnöke
A kastélyegyüttes egyik épületében rendezte be szemkórházát a boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann László.
Itt született Wagner Emil, a Wellhello billentyűse.
Innen indult a Soulwave zenekar. Tagjai közül hárman a mai napig Körmenden élnek.
Sport
Körmend Kosárlabda Club Kft.
A kosárlabdacsapat jelenlegi támogatója az Egis Körmend. 1962-ben alakult a klub és háromszoros bajnoki (1987, 1996, 2003) és hétszeres kupagyőzelemmel (1990, 1993–1995, 1997, 1998, 2016) büszkélkedhet.
A város az egyik helyszíne Szamos RudolfKántor nyomoz című bűnügyi regényének: egy itt elkövetett, és a legendás nyomozókutya segítségével felderített bűncselekmény-együttes (ékszerbolti betöréses lopás, majd emberölés) a Kántor életét bemutató kötet egyik lényeges epizódja. Ugyan a város nem teljes névvel, csak kezdőbetűs rövidítéssel szerepel a könyvben, de egyértelműen azonosítható, többek között azáltal, hogy a szerző a határszéli járásRába-menti székhelyeként említi, szóba hozza egykori birtokosait, a Batthyány családot és az általuk építtetett folyóparti várkastélyt is.