A település nevét 1387-ben Velyke Superior et Inferior alakban említik először. Dobra várának uradalmához tartozott.[1]1387-ben Luxemburgi ZsigmondDobra várát az uradalommal együtt a Széchy családnak adományozta. Ekkor a település két részből, Alsó- és Felsővelikéből állt. 1605-ben a Rába völgyével együtt Bocskaihajdúi dúlták fel. 1607-ben a dobrai uradalommal együtt a Batthyány család birtoka lett. 1720-ban 34 házat számláltak a településen. 1787-ben 85 házában 492 lakos élt. 1830-ban 73 háza volt 506 lakossal. 1857-be 92 házban és 640 lakos élt a településen.
Vályi András szerint „VELIKE. Tót falu Vas Várm. földes ura Gr. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Német Sz. Mártonhoz közel, és annak filiája; földgye közép termékenységű, réttyeinek fele jó, szőleje, erdeje, és legelője elég van, Stájer Országba fuvaroznak, és kereskednek.”[2]
Fényes Elek szerint „Velike, német falu, Vas vmegyében, a dobrai uradalomban, 463 kath. lak.”[3]
Vas vármegye monográfiája szerint „Velike, Rábamenti, stájer határszéli község 113 házzal és 681 r. kath. és kevés ág. ev. vallású, németajkú lakossal. Postája Rába-Szent-Márton, távírója Gyanafalva. A községben határszéli vámot szedtek.”[4]
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
