A település első ismert írásos említése 1538-ból származik "Olafalw" alakban. A szentgotthárdi cisztercita apátság uradalmához tartozott. Első lakói neve alapján Itáliából érkezett telepesek lehettek, akik később elnémetesedtek. 1548-ban "Olazfalw", 1552-ben "Olaszfalu", 1593-ban "Olazfalwa", 1698-ban "Olaszfalu seu Balendorff", 1764-ben és 1786-ban "Olaszfalu seu Wallendorf" alakban említik a korabeli források.
1556-ban 16, 1716-ban 33, 1760-ban 45, 1767-ben 46 portát számláltak a településen. 1787-ben 57 házában 284 lakos élt. 1830-ban 47 háza és 357 lakosa volt.
Fényes Elek szerint "Olaszfalu, Wallendorf, német falu, Vas vmegyében, a sz.-gothárdi uradalomban, a Lapincs mellett: 390 kath. lak., kövér rétekkel, jó határral, szőlőhegygyel."[1]
Vas vármegye monográfiája szerint "Olaszfalu, 109 házzal és 724 r. kath. vallású, németajkú lakossal. Postája Nagyfalva, távírója Szt.-Gotthárd. A szentgotthárdi uradalomhoz tartozott."[2]
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
