A kataszteri közösségek Bubendorf, Németgyirót, Kúpfalva, Lebenbrunn, Pilgersdorf, Salamonfalva és Steinbach.[1]
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a római korban is éltek emberek. 1980-ban osztrák régészek a régi iskola területén kis méretű 1. századi római temető maradványait tárták fel. A település elődje első alkalommal már 860-ban Német Lajos keleti frank király adománylevelében szerepel "Brunnaron am Zöbernbach" néven. Ebben templomát "Kirche des Minigo" (Domonkos temploma) néven említik. Ezt az első települést a 10. század elején valószínűleg a magyarok támadása söpörte el. Ebből az időből a román stílusú templom alapfalain kívül egy üveggyöngyökkel díszített bronz karkötő is előkerült.
A 12. században érkezett német telepesek a régi település romjain új falut alapítottak és egy nagyméretű templomot is építettek. Az újonnan alapított települést 1225-ben "villa Pylgrim" alakban említik először. 1390-ben "Pergelim", 1397-ben "Pereglyn", 1457-ben "Pellegrem teutunice Pilgrimstorff", 1470-ben "Piligrunstorff", 1492-ben "Pewrgenes", 1519-ben "Perghelyn" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A középkorban vámja is volt, Léka várához tartozott.[2]
1289-ben a németújvári viszály során Albert osztrák herceg serege elpusztította. Plébániatemplomát a 14. század elején építették és Szent Egyed tiszteletére szentelték fel, egyházi szolgálatát valószínűleg a lékai ferencesek látták el. 1390-ben vámjával együtt a Kanizsaiak birtoka lett és a lékai uradalomhoz tartozott. 1447-től 1488-ig a Pottendorfer család birtoka, akik Kirchschlag és Krumbach urainak zálogosították el. 1532-ben mialatt a török sereg Kőszeg várát ostromolta falut a tatár segédhadak pusztították el.
1570 körül mivel urai protestánsok lettek lakó is felvették az evangélikus vallást, amit a régi templom körüli temető leletei is bizonyítanak. Pörgölény bírája volt az elöljárója a környék új irtványtelepüléseinek, Kúpfalvának, Létérnek és Kőpataknak is. 1597-ben uradalmi malmot is említenek itt. 1605-ben a települést Bocskai hajdúi égették fel, de újjáépítették. A 17. század első felében karintiai és stájer nemesek telepedtek itt le. 1640-től 1661-ig Nádasdy Ferenc és a báró Speidl család zálogbirtoka volt, akik 1642-ben nagy udvarházat építettek ide. 1649-ben még fából felépült Pörgölény első iskolája, melyet 1660-tól 1800-ig a lékai ágoston rendi szerzetesek működtettek. 1671-ben felépült az első uradalmi vendéglő, majd 1672-ben a második malom is. 1703 és 1711 között a kurucok többször is feldúlták Pörgölényt. 1750-ben több lakos esett a pestis áldozatául. 1789-ben felépült a kúpfalvi plébániatemplom és levált a pörgölényi plébániáról. 1804-ben a település egy tűzvészben leégett
Vályi András szerint „PILGERSDORF. Német falu Vas Vármegyében, fája, legelője van, határja hegyes, földgye sovány, réttyei tsekélyek, harmadik osztálybéli.”[3]
Fényes Elek szerint „Pilgersdorf, német falu, Vas vmegyében, b. Eszterházy lékai uradalmában, 580 kath. lak., paroch. templommal. Ut. p. Kőszeg.”[4]
1910-ben 604, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésigVas vármegyeKőszegi járásához tartozott. 1921. szeptember 4-én határában zajlottak a Nyugat-magyarországi felkelés eseményei, amelynek emlékére 2001-ben emléktáblát avattak a B55 főút mentén. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1971-ben Pörgölény, Kőpatak, Kúpfalva, Lantosfalva, Létér, Németgyirót és Salamonfalva településekből megalakult Pörgölény nagyközség.
Nevezetességei
Szent Egyed tiszteletére szentelt plébániatemplomának elődje már a 12. században állt, de 1289-ben a németújvári viszály idején elpusztult. A 14. században a falu új templomot épített. 1783-ban barokk stílusban átépítették és bővítették, ekkor nyerte el mai alakját.
Galéria
Községháza
Szent Egyed tiszteletére emelt római katolikus plébánia templom
