A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban emberi település állt. Ezt bizonyítják az itt talált kőbalták, agyagedények, bronzból készült ékszerek. A Krisztus előtti első században kelták, majd később rómaiak foglalták el a vidéket. A népvándorlás idején germán népek, majd avarok, szlávok éltek itt.
1425-ben "Dobornya" néven említi először oklevél. Neve szláv eredetű, jó vidéken lakókat jelent. Német neve a szintén szláv eredetű „rudnik” szóból származik, mely az ószláv „ruda” (= érc) főnévre vezethető vissza és a környéken előforduló érclelőhelyekkel kapcsolatos. A lánzséri váruradalomhoz tartozott, majd a Nagymartoni grófok birtoka volt. Később Oláh Miklós esztergomi érseké, a 17. századtól pedig az Esterházy családé volt. A határvidéken fekvő falu népe az évszázadok során többször szenvedett idegen hadak pusztításaitól. 1529-ben, 1532-ben és 1683-ban a török hadak kíséretében pusztító tatárok dúlták fel. A 16. században az elpusztult lakosság helyére horvátokat telepítettek be. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc hadak pusztították, 1809-ben pedig francia seregek szállták meg.
Vályi András szerint „RAJDING. Német falu Sopron Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy, és Illésy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Lókhoz közel, mellynek filiája, Sopronhoz 1 6/8 mértföldnyire, határja nagyobb részént téres, és közép termékenységű, vagyonnyai is meglehetősek, erdeje jeles, második osztálybéli.”[1]
Fényes Elek szerint „Doborján, németül Reiding, horvát falu, Sopron vmgyében, Sopronhoz délre 2 mfd. 650 kath. lak. Van 1014 h. szántóföld, 141 h. rétje, 159 kapa szőleje, s 1000 h. uradalmi nyir, tölgy, fenyőfa erdeje. Földje középszerű. Birja h. Eszterházy, s a helység 24 urb. telekből áll.”[2]
Érdekesség, hogy a települést érintette volna az 1847-ben tervezett Sopron-Kőszeg-Szombathely-Rum-Zalaszentgrót-Nagykanizsa vasútvonal.[3]
Liszt Ferenc szülőháza, ma emlékmúzeum. Az épületet, mely az egykori kastély keleti szárnyát képezte 1587-ben gunyafalvi Szeged György építtette, bejárata felett az ő családi címere látható. Az egykor szalmával fedett épület kezdetben ló, szarvasmarha és juhtartásra szolgált. A 17. század közepén az építtető veje Illésy János felújíttatta és átépíttette. Tőle vásárolta meg a majorral együtt 1805-ben Esterházy Miklósherceg. Itt az egykori tiszttartói házban született a nemesvölgyi származású Liszt Ádám fiaként 1811-ben a nagy zeneszerző. A házat utolsó tulajdonosa, dr. Esterházy Pál 1971-ben múzeum céljára Doborján községnek ajándékozta, amely koncerttermet építtetett melléje. A számos kiállítási tárgy között látható a medence, amelyben Lisztet megkeresztelték, és a mester halotti maszkja is. Tárlókban, üvegszekrényben, a falakon függve képek, kották, kéziratok, emléktárgyak vannak kiállítva.
A patak partján levő parkban áll a nagy zeneszerző 1967-ben felállított fehér márvány mellszobra, Ricardo Bremer alkotása.
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1675 és 1680 között épült. 1927-ben régi tornya helyett újat építettek. Régi orgonája és keresztelőmedencéje ma a Liszt múzeumban látható.