A kőszegi határátkelőtől 23 km-re nyugatra, Borostyánkőtől 1 km-re nyugatra fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek. Ezt bizonyítják a Borostyánkői-hegységben előkerült marokkövek, kőbalták, kőkalapácsok és halomsírok. A Roth-ház falába egy római sírkő van befalazva. A német telepesek első hulláma a 9. század elején Nagy Károly nyomában érkezett erre a vidékre, míg a második betelepülési hullám a 12. – 13. században következett.
A mai települést 1388-ban "Reutempach, Rohtumpoh" alakban említik először. 1392-ben "Reutempach" néven említik. Borostyánkő várának tartozéka volt.[2]
Később, 1668-ban "Retenbach", 1773-ban "Reuttenbach", majd a 19. században általában "Rettenbach" néven szerepel az okiratokban. Német neve patak vöröses színű vízéből származik, melyet a nagy vastartalom színez vörösre.
A faluban 1569-ben 15 házat számláltak, 1645-ben már 23 háza volt, de a népesség száma különösen a 19. század közepén nőtt meg jelentősen. 1836-ban 374 lakosa volt, 1856-ban már 70 ház állt a településen. A század végén és a 20. század elején sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra.
Vályi András szerint "RETTENBACH. Német falu Vas Várm. földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Borostyánkőhöz nem meszsze, mellynek filiája, ’s határja is hozzá hasonlító."[3]
Vas vármegye monográfiája szerint "Mencsér a szép Körös patak völgyben fekszik. Van 82 háza és 470 németajkú r. kath. és ág. ev. vallású lakosa. Postája Borostyánkő, távírója Léka."[4]
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
