A falu egy részének első említése 1406-ból való. A XV. században teljesen nemesi település volt. A törökök ellen erődítmény létesült a településen, de mindezek ellenére többször behódolt, ám mindig csak pár évig fizethetett adót. A törökellenes harcban Óhíd teljesen függetlenül működött, ezért Szentgrót kapitánya többször panaszt is emelt a település ellen.
A 18. században nagyobb változásokon ment át a település. Nőtt a nem nemesek (elsősorban jobbágyok) aránya, amely ekkor már mintegy 50%-ot tett ki. A század elején tanítót fogadott Óhíd, templomát 1733-ban emelte, így egyre vonzóbbá vált a beköltözésre a környező településeken élők számára. 1785-re már 690 fő volt lakóinak száma.
A 19–20. században a földművelés mellett az állattenyésztés vált általános jövedelemforrássá, de több iparos is műhelyt nyitott a faluban. 1922-ben 1000 főnél népesebb településsé vált, így nagyközségi rangot kapott. 1952-től van autóbusz-összeköttetése Sümeggel. A városok felé történő ingázás az 1960-as években indult meg, de később a településről való elvándorlás is jelentőssé vált.
Zala és Veszprém vármegye határán, egy kis völgykatlanban fekvő település, melyet a Fenyősi-patak szel át. A környező települések között központi szerepet tölt és tölt be napjainkban is a település. A falu szőlőbirtokai a Huszonya-hegyen találhatók, a dombok gerincéről kitűnő kilátás nyílik Sümeg felé, a Somlóra és a Ság hegyre. Az óhídi szállásadók természetjáró programokkal a Huszonya-hegyen kitűnő pinceszerekkel, tájjellegű specialitásokkal várják a turistákat.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,4%, cigány 3%. A lakosok 74,9%-a római katolikusnak, 1,8% reformátusnak, 6,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (16% nem nyilatkozott).[11]