A falu a Zala három teraszszintjén helyezkedik el. A Kemeneshát itt ér véget, annak a Zala völgyére meredeken leereszkedő dombvonulatai határolják, melyeket a folyóra merőlegesen kifutó patakok szabdaltak fel.
1672-ben még az egervári uradalom része. A török földesúr a fehérvári Hadgy bég, a magyar pedig Széchenyi György. Az összeírás megemlíti, hogy a templom jó állapotban van, és a malom is működik a Zala folyón. A lakosok katolikusok és lutheránusok.
1720-ban Széchenyi Zsigmond mint birtokos készíttetett írást a birtokain folyó gazdálkodásról és az ott élő népek (neki befolyó) terheiről.
1748-ban a falut magyarok és vendek lakják, vallási megosztás szerint 24 lutheránus, a többi katolikus.
1749-ben Széchenyi Ignác eladósodván, birtokai egy részét örökjogon eladta Batthyány Lajos grófnak. Az eladott birtokok között van Zalaszentgyörgy is. Az írásos megegyezés tartalmazza a birtok leltárakat és az éves jövedelmet tételesen.
Érdekes helyneveket is felsorol, mint „vad almás”, „Egywed földje”, „az ganéjos” „görbe földek”, „csörgő kút fölött”, „tompa halastó mellett”, „nagy gyöp” és más területet. Részletes leírás van a fűrészmalomról és az úrsági kúriáról is, majd szól több halastóról. Más levelek arról szólnak, hogy a Széchenyi család más tagjai nem szeretnék, ha Szentgyörgy possessio (birtok) idegen kézre kerülne, és felszólítják Ignácot, hogy tudassa, miért adósodott el, és akkor a család hajlandó meggondolni a kifizetését. Ignác viszont szeretné családját megelőzve az adásvételt minél hamarabb nyélbe ütni, mert a hitelezők nagyon szorongatják.
Ettől kezdve a Batthyányi család leveleiből és hivatalos irataiból lehet a faluról tudni. A Batthyányiak ekkor nádori méltóságot töltenek be, mégis nehezen tudják érvényesíteni jogaikat, mert messze vannak. Megtörtént például az, hogy a bőröndiek egy éjszaka elhordták a szentgyörgyiek által kivágott urasági tűzifát. Arról van levél, hogy a tulajdonos megfenyegeti a tolvajokat, de arról nincs, hogy visszakapta-e a tűzifáját.
Címere leírása
Címere arany szegéllyel ellátott, ívelt pajzson vörös mezőben a Sárkányölő Szent György képe látható, piros és ezüst színezésben. Két oldalt arany és vörös barokk foszlányok díszítik. A pajzs tetején kosárban aranyszínű cserfalevelek és búzakalászok. A Szent György-szobor az Árpád-kori falu és temploma múltját, a vörös szín a sok évszázados véres küzdelmet jelenti a megmaradásért. A cserfalevél a mindenkori erdőgazdálkodást, a búza a gabonatermesztést szimbolizálja.
A falutól kb. 3 km-re északnyugatra fekszik Zélpusztán (régen Nemes-Zéll vagy egyszerűen Zél)[14] az 1767-ben felszentelt barokk kápolna, amelyet boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) zalai alispán építtetett, és 230 embert tudott befogadni. Az alispán fia Farkas Ferenc (1742–1807) jezsuita szerzetes az első miséjét a templomban tartotta.
A zéli földbirtok eredetileg a nemesi származású Sidy család sarja sidi Sidy Mihály (†1711) egervári helyettes kapitányé volt, aki felesége, szenterzsébeti Terjék Mária révén szerezte meg. Az régi tulajdonosa, nemes Horváth János özvegye, Zély Piroska 1643-ban örök jogon eladta 200 tallérért szenterzsébeti Terjék Jánosnak, Sidy Mihályné édesapjának.[15]1701. december 17-én Sidy Mihály zálogba adta a zélpusztai birtokot szentgyörgyvölgyi falubelieknek, gróf Széchenyi György jobbágyainak, 120 forintért.[16] Később, Sidy Mihály unokája, boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) alszolgabíró 1749. december 22-én visszaváltotta, és majd odaköltözött családjával, ahonnan irányította a többi földbirtokát.[17] Farkas Ferencné barkóci Rosty Anna (1722–1784) 1779-ben megírt végrendeletében a zélpusztai földbirtokot boldogfai Farkas László (1747–1796) fiára hagyta, aki időskorában a gondját viselte, és akinél lakott.[18] Farkas László és lovászi Jagasics Margit (1764–1818) egyetlen fia, boldogfai Farkas György (1788–1823), örökölte a birtokot édesapja halála után. Boldogfai Farkas György korai elhunyta után, Szladovits Erzsébettől született egyetlen lánya gyulai Gaál Károlyné boldogfai Farkas Franciska (1813–1895)[19] lett az egyetlen örökös. Lánya, névedi Botka János1848-as honvédszázadosné gyulai Gaál Matild (1837–1921)[20] ott temette el édesanyját.
Manapság a templom elhagyott, és a kripta megszentségtelenített.[21][22]
A Zélpuszta mellett folyó Zél-patak felduzzasztásával kialakított horgásztavak.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,6%, német 2,7%. cigány 1,2%. A lakosok 77,6%-a római katolikusnak, 2,95% reformátusnak, 1,23% evangélikusnak, 5,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (12,3% nem nyilatkozott).[23]
Források
Vendégváró látnivalók Zala megyében / írta Halász Imre ; írta Müller Róbert ; főszerk. Lackner László ; szerk. Körtvélyesi Erzsébet. Miskolc : Well-Press K, 1999. 240 p. ill.[24]