Egyes kultúrákban a nemzeti vagy helyi istenek a védőszentek megfelelői;[3] az a védőisten, aki egy nép-népcsoport, foglalkozás, esemény stb. oltalmazója. Például: Diana, a vadászat latin patrónája, a görög Dionüszosz a szüreté vagy Kínában Khuei Hszing a tudósok patrónusa.[3]
Kereszténység
Történelem
A keresztény védőszent kultuszban az ókori szokások és hiedelmek pogány elemei élnek tovább.[5] (→ védőisten)
A pogány tömegek megtérítésével megindult a pogány kultuszok integrációjának folyamata. A nép lelkében kiirthatatlanul benne gyökerező vallási gyakorlatok átformálódva kerültek át a keresztény ún. másodrendű kultuszba.[7]
A különböző foglalkozásokért, eseményekért felelős istenségek elképzelése folytatódott a keresztény hitben, a szentek tiszteletének rendszerében.[8] A védőszentektől nemcsak azt kívánták, hogy közbenjáróként legyenek a Mindenhatónál, hanem konkrét követelményekkel álltak eléjük: esőt küldeni a szántóföldekre, segíteni a szerencsés szülésben stb.[9]
A templomok annak a mártírnak (majd később szenteknek is) a nevét kapták, akitől azt várták, hogy közbenjáróként járjon el az ott istentiszteletet végző keresztényekért. A templomok, a régiók és országok védőszentjeit úgy választották ki, hogy a mártírnak vagy szentnek valamilyen kapcsolata volt az adott hellyel.[10]
Az európai középkorban a védőszentek örökbefogadása az élet minden területére kiterjedt: az emberek egészségére, foglalkozására és családjára, a kereskedelemre, a veszélyekre, a településekre, az országra.[11][10]
A reformáció előtti nyugati kereszténység egész társadalmi életét a menny szentjeitől való védelem gondolata mozgatta.[10]
Katolicizmus
A védőszentek kijelölésének szokása abból a gyakorlatból alakult ki, hogy a keresztény mártírok sírja fölé templomokat építettek.[12] A szentekre úgy tekintettek, mint az templomok és a bennük gyülekező emberek különleges szószólóira és közbenjáróira.[12] Majd ebből következett a templomok szentek és angyalok tiszteletére való felszentelése.[12]
Az egyházi szabványok szerint (1630. március 23.) a hívek választják a védőszentet a kanonizáltak közül a püspök és papság beleegyezésével, és a választást a Congregatio Rituum erősíti meg. Változtatás csak az apostoli szék engedélyével történhet. Ünnepe elsőrangú és nyolcaddal (oktáva) bír.
A legtöbb protestáns irányzatban a védőszentek ábrázolását és tiszteletét a bálványimádás egyik formájának tekintik.[14]
Elutasítják a védőszenteket, mivel a szentek tisztelete, a védelmük és közbenjárásuk kérése éles ellentétben áll a Solus Christus (egyedül Krisztus) elvével.
Ortodox kereszténység
Az ortodox kereszténység elismeri a szentek tiszteletét, de általában nem társítja a szenteket foglalkozásokhoz vagy tevékenységekhez.
A hagyományuk alapján minden templom, amikor a püspök felszenteli, egy nevet kap, aki a védőszentje lesz. A védőszent ikonja az első sorban található az ikonosztázban.
↑Patronal Feast, An Episcopal Dictionary of the Church: A User-Friendly Reference for Episcopalians. New York: Church Publishing, Inc. (2000). ISBN 0-89869-211-3
↑ abParkinson, Henry (1911). "Patron Saints". In Herbermann, Charles G (ed.). Catholic Encyclopedia. Vol. 11. New York: Robert Appleton Company. pp. 562–567.