Szerbia közelmúltbeli történelmét Jugoszlávia legnagyobb államaként betöltött szerepe jellemzi. Jugoszlávia végleges felbomlása óta az 1992-ben alapított Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és Szerbia és Montenegró államszövetségének "egyedüli jogutódja".[6][7]
Az ország legnagyobb kiterjedését Dusán a hatalmas (IV. István Uroš; ur.: 1331–1355) alatt érte el, amikor is Szerbia fennhatósága egészen az Égei-tengerig elért, illetve Albánia és Görögország északi része is hozzátartozott. Azonban az 1389-es rigómezei csata után a középkori szerb állam, különböző tartományurak vezetése alatt, török vazallus területekre bomlott. 1402-ben létrejött a szerb despoták állama, amely a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom állandó nyomásának volt kitéve. 1459-ben Szendrő eleste után Szerbia egész területe végleg török fennhatóság alá került. A szerb despotai cím Magyarországon élt tovább egészen 1537-ig.
Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapta a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak voltak, így sok szerb a magas török adóktól menekülve északra, azaz Magyarországra vándorolt. Részben ekkor népesült be szerbekkel a Délvidék, illetve északabbra a Duna menti területek. Ráckeve, Szentendre tipikusan ilyen város, valamint Szeged környékén Deszk, Újszentiván, Magyarcsanád.
1804. február 14-én Đorđe Petrović (avagy Karađorđe) vezetésével felkelés tört ki a janicsár hatalom és a vallási elnyomás ellen. A felkelés egész Šumadijára (mai Közép-Szerbia) kiterjedt. Harcukat Oroszország anyagilag és katonailag is támogatta – 1807 júniusában orosz-szerb szövetséget kötöttek –, de a későbbi orosz-török harcok befejezésekor ezt Oroszország beszüntette. 1813 októberében elesett Belgrád, decemberre összeomlott a felkelés, vezetői Ausztriába menekültek.
A megtorlások miatt 1815 áprilisában Takovóból újabb felkelés indult ki Miloš Obrenović vezetésével, gyors sikerekkel. Orosz nyomásra az Oszmán Birodalomnak el kellett ismernie Szerbia széles autonómiáját (fennhatóság fejében), és Obrenović főkenézi méltóságát utódlási joggal.
Az 1826-os akkermaniorosz-török szerződéssel Szerbia hűbéres fejedelemség lett, amit a drinápolyi béke (1829), majd a szultán (1830) megerősített. A Porta lekötöttségét kihasználva 1833-ban annektálta az első felkelés során elfoglalt, de akkor nem csatolt hat nahijét, amit szultán orosz nyomásra elismert.
1945-ben újra egyesültek a délszláv területek. Az új alkotmány elfogadásával Jugoszlávia „népi demokrácia” lett, de 1948-ban sikerült szakítania a sztálinista Szovjetunió által vezérelt szocialista blokkal. 1961-től kezdve Tito marsall vezetésével Jugoszlávia nyugatias jellegű állammá vált, amely egészen a legutóbbi délszláv háború kitöréséig (1991) a térségben viszonylag fejlett államnak számított.
Horvátországhoz és Bosznia-Hercegovinához hasonlóan Jugoszlávia is menedéket nyújtott a délszláv háborús bűnösöknek, ezért nemzetközi helyzete a 90-es évek során fokozatosan romlott, amit az országot sújtó gazdasági válság is tetézett. Végül, 1999-ben, a koszovói etnikai tisztogatásokat követően a NATO légi csapásokat mért az országra. 2000 októberében a Slobodan Milošević vezette rezsim megbukott. Slobodan Milosevićet mint háborús bűnöst letartóztatták, és kiadták Hágának. Milosević 2006-ban cellájában keringési elégtelenségben elhunyt.
Jugoszláviában jelentős demokratikus átalakulás zajlott. Politikai életében azonban továbbra is kísértenek a múlt árnyai. Erre példa Zoran Đinđić, volt miniszterelnök meggyilkolása.
2006. május 21-énMontenegró lakosai megszavazták az elszakadást az államszövetségtől, Montenegró pedig június 3-án hivatalosan is kikiáltotta függetlenségét, ezáltal az államszövetség felbomlott. A nagyobb rész Szerbia Köztársaság néven létezik tovább.
2008. február 17-én kiáltották ki Koszovó függetlenségét. „Koszovó a mai naptól büszke, független és szabad” - jelentette ki Hashim Thaçi koszovói miniszterelnök vasárnap a pristinai parlament rendkívüli ülésén. Szerbia visszautasítja a függetlenséget. 2011. áprilisi adatok alapján 75 ország ismerte el Koszovót.
2012-ben az Európai Tanács hozzájárult ahhoz, hogy Szerbia megkapja az EUtagjelölti státuszt.[11] de az ország csatlakozása az Európai Unióhoz 2025-nél hamarabb nem valószínű.
Éghajlatát Eurázsia szárazföldi részei, valamint az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger befolyásolja. Északon az éghajlat inkább kontinentális, hideg telekkel, forró, párás nyarakkal, valamint viszonylag egyenletesen eloszló csapadékkal. Délen a nyár és az ősz szárazabb, a telek viszonylag hidegek, a hegyekben erős havazással.
Növény- és állatvilág
Szerbia flórája és faunája igen gazdag a változatos éghajlatnak köszönhetően. Északon az Alföldet sztyepp fedi. Mára nagy részét feltörték a mezőgazdasági művelés számára. Kevés erdő maradt, főleg a folyók és csatornák mellett. A művelt területek erdőfoltjai apróbb állatoknak, valamint szarvasoknak és őzeknek nyújtanak menedéket. Gyümölcsösök és művelt erdők is találhatók. A vadállatok között fellelhető a vaddisznó, a farkas, a róka és (Bánságban, a Kárpátok lábainál) egy-két eltévedt medve is.
A középső és a déli régiókban és a hegyekben lombhullató (például tölgy) és tűlevelű fák egyaránt megtalálhatóak. A fauna a Balkán-félsziget többi országára jellemző.
Meg kell jegyezni, hogy ezek közül a Šar-hegység a bizonytalan státusú Koszovó területén van.
Környezetszennyezés
Háború
Az 1999-es NATO-bombázás és a koszovói háború súlyos környezeti károkat okozott. A lebombázott ipari létesítményekből, vegyi üzemekből toxikus anyagok tömege került a környezetbe. A bombázások során használt grafit szálak súlyos károkat okoztak az élővilágban. A becsapódáskor elporló szegényített urán lőszerek bizonyos területeken komoly nehézfém szennyezést okoztak.[13]
Szerbia jelentős Európai Uniós támogatással több rehabilitációs programot is indított.
Légszennyezés
A gyárakból és üzemekből kibocsátott levegőszennyezés jelentős probléma, főleg Bor térségében a rézbányászati és olvasztó komplexum munkája miatt, valamint Pancsován, ahol petrolkémiai ipar működik.[14]
Belgrádot a 2010-es évek végén a légszennyezés tekintetében a világ legrosszabb öt nagyvárosa közé sorolták.[15] Egy 2019. végi jelentés alapján Európában Szerbiában a legrosszabb a helyzet, a szennyezéssel összefüggő halálesetek számát tekintve.[16] A fővárost szénerőművek és az azokat tápláló lignitbányák veszik körül. A szennyezés nagy része a téli félév fűtéséből, továbbá a járművek kipufogógázából származik.[15]
Az országot azzal vádolják, hogy adatok manipulálásával próbálja kisebbíteni légszennyezési problémáját.[15]
Vízszennyezés
Egyes városok vízellátási problémákkal küzdenek a rossz gazdálkodás és a múltbeli alacsony beruházások, valamint a vízszennyezés miatt,[17] ami Kraljevot és az arzén jelenléte miatt Zrenjanin városát is érinti.[18]
2020 táján Belgrádszennyvizének jó része tisztítatlanul kerül a Dunába és a mellékfolyóiba. A város kb. egyharmadának szennyvize nem kapcsolódik semmilyen szennyvízkezelő rendszerhez, hanem tartályos teherautók szállítják el azt, majd közvetlenül a folyóba ürítik a tartalmukat.[19][20] A szennyvízcsatornába kerülő fekália zöme is tisztítatlanul a folyóba kerül.[20]
Hulladékgazdálkodás
Az egyik legfontosabb környezeti problémaként azonosították a nem megfelelő hulladékgazdálkodást.[21] 2022-ben az országban csak tizenegy egészségügyi hulladéklerakó van, míg 138 nem egészségügyi, a környezetet mérgező hulladéklerakó, amelyek be vannak tiltva az Európai Unióban.[22] Ezeken túl több ezer illegális szemétlerakó van.[22] A rossz hulladékgazdálkodás és a hanyag, balkáni hozzáállás már régóta gondokat okoz; a fákon sok helyen szélfútta nejlonzacskók lógnak, szemétszigetek úsznak lefelé a régió folyóin, időnként egész folyók és tavak válnak „szemétlefolyóvá vagy dombbá”.[23][24]
A törvényhozást a parlament (narodna skupština) gyakorolja, mely 250 tagból áll. A képviselőket részarányos (proporcionális) rendszerben választják meg. Az általános választási küszöb 5 százalékos, míg a kisebbségi pártokra a természetes bejutási küszöb vonatkozik. A törvényhozás menete teljes mértékben egyezik bármely más európai parlament döntéshozatali rendszerével.
A végrehajtó hatalmat a kormány (vlada) gyakorolja, melynek élén a miniszterelnök áll. Mint minden parlamentáris demokráciában a parlament nevezi ki a kormány tagjait.
Belpolitika
2006-ban új alkotmányt fogadtak el. A parlamenti választásokon2007-ben a Szerb Radikális Párt kapta a legtöbb szavazatot. Összesen 81 mandátumot szerzett a Szerb Radikális Párt, a Demokrata Párt 64 mandátumot,a Szerbia Demokrata Párt-Új Szerbia koalíció 47 mandátumot, a G17 Plusz 19 mandátumot, a Szerb Szocialista Párt 16 mandátumot, Liberális Demokrata Párt-Szerb Polgári Szövetség-Szociáldemokrata Unió-Vajdasági Szociáldemokrata Liga koalíció 15 mandátumot, a Vajdasági Magyar Szövetség 3 mandátumot, a bosnyák Szandzsáki Koalíció 2 mandátumot, az Albán koalíció 1 mandátumot, a Szerbiai Romák Uniója 1 mandátumot és a Roma Párt 1 mandátumot szerzett.
A Demokrata Párt a Szerbiai Demokrata Párt-Új Szerbia és a G17 Plusz alkottak kormányt. A kormányfő Vojislav Koštunica maradt a Szerbiai Demokrata Párt vezetője. A kormány jövője megalakulása óta bizonytalan. A Demokrata Párt és a G17 Plusz az európai integrációkat helyezik előtérbe míg a Szerbiai Demokrata Párt a koalíciós partnereivel együtt oroszbarát politikát folytat. A 2008-as elnöki választásokat Boris Tadić nyerte aki ezzel megvédte mandátumát. Legnagyobb ellenfele a radikális Tomislav Nikolić volt. Tadić győzelmét főleg a kisebbségeknek és a polgári lakosságnak köszönheti.
Koštunica miniszterelnök 2008. március 8-án lemondott. Az ezt követő parlamenti választásokon a Demokrata Párt győzött, s sokat vitatott koalíciót hozott létre a Szerbiai Szocialista Párttal. Az előbb említett koalíció, a G17 Plusz és kisebb képviselőcsoportok alakítottak kormányt, melynek elnökévé Mirko Cvetkovićot választották.
2008-ban belső viták következtében, melyek elsősorban Tomislav Nikolić személye körül forogtak, felbomlott az addig igen erős ám egyre gyengülő tendenciát mutató Szerb Radikális Párt, s Nikolić csakhamar megalakítja új pártját, a Szerb Haladó Pártot, mely a radikális szavazótábor nagy részét magával látszik vonni.
A 2012. május 6-án megtartott általános választásokon (elnökválasztás, parlamenti és helyhatósági választások) a Tomislav Nikolić vezette Szerb Haladó Párt aratott győzelmet megelőzve a Boris Tadić vezette Demokrata Pártot. Az elnökválasztáson is Nikolić győzött, aki választási ígéretét betartva lemondott pártelnöki tisztségéről elnöki tisztségébe lépését megelőzően. Az új kormányt a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerbiai Egyesült Régiók, a Demokrata Párt frakciójából kivált Rasim Ljaljić vezette Szerbiai Szociáldemokrata Párt és a Szandzsáki Demokratikus Akciópárt alakították meg. Ivica Dačićot, a szocialisták vezetőjét választották a kormány elnökévé.
Bár Szerbia a többpártrendszert alkalmazza, számos politikai párttal, 2012 óta a populistaSzerb Haladó Párt (SNS) meghatározó hatalmat szerzett a szerb politikában, beleértve a tekintélyelvűségre való átállást és a szerb ellenzék elnyomását.[26][27]
A Freedom House 2022-es jelentése az országot a »részben szabad« kategóriába sorolta.[28] A jelentés alapján a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) folyamatosan nyirbálta a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat, nyomást gyakorolva a független médiára, a politikai ellenzékre és a civil társadalmi szervezetekre.[28] A megfigyelők számos szabálytalanságról számoltak be a politikai kampány során és a választás során.[28]
Az alkotmány és a jogszabályi keret a hatalmi ágak szétválasztását írja elő, a törvényhozó, az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom között. Valójában a végrehajtó hatalom dominál a törvényhozó felett.[29] A végrehajtó hatalom parlamenti felügyelete továbbra is tisztán formális marad, és nem biztosítja a végrehajtó hatalom demokratikus elszámoltathatóságát.[29]
Magyarországhoz hasonlóan[30] magas rangú köztisztviselőket ritkán találnak bűnösnek korrupcióban vagy más bűncselekményekben,[31] ugyanakkor a kormány és a hozzá lojális médiaorgánumok korrupciós vádakat alkalmaznak a kormány bírálói ellen.[31] A 2020-as évek elején a médiaszabadság és a pluralizmus továbbra is komoly és egyre növekvő kihívásokkal néz szembe.[31]
Az oknyomozó újságírók nagy horderejű leleplezései, amelyek a kormány tagjait korrupcióval vádolják, a szilárd bizonyítékok ellenére sem keltik fel az ügyészség figyelmét.[31] Az igazságszolgáltatás és az ügyészség nem mentes a politikai befolyástól, a végrehajtó hatalom befolyása alatt áll, számos korrupciós botrány elkerüli a nyomozást és tovább sújtja az eredménytelenség, a nepotizmus és a korrupció.[31]
A belügyminiszter (Vulin) például nem tudta megmagyarázni a lakásvásárláshoz használt 200 ezer euró forrását,[31] míg másokat a Panama-akták említenek, és bűnbandákkal folytatott üzleti tranzakciókkal vádolnak.[31]
A Szerb Köztársaság a következő közigazgatási egységekre bontható fel: autonóm tartományok, körzetek, községek.
Két autonóm tartománya a Vajdaság és Koszovó. 2008. február 17-én Koszovó albán vezetése egyoldalúan kikiáltotta a tartomány függetlenségét, jelenleg az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziójának (UNMIK) közigazgatása alatt van.
Szerbia kormánya a területén 29 körzetet(és Belgrád főváros, amely egymagában régió, körzet és főváros) ismer el.[32]
A Szerb Haderő még ma is meghatározó a Balkánon. Az egykori Nagy-Jugoszláviának (JSZSZK) nagy és erős hadserege volt, amitől még a nyugat is rettegett. A délszláv háborúban súlyos veszteségek érték a haderőt, főleg a légierőben, ugyanis a repülőgépek nagy részét a NATO bombázások alatt a repülőtéren megsemmisítették. A tönkrement eszközök pótlását 2000 óta megkezdték, azóta folyamatos az újítás. A Szerb Hadsereg (Vojske srbije - Војске Србије) főleg keleti, és szovjet eszközökkel dolgozik, de manapság érdeklődnek a nyugati eszközök iránt is, és van saját gyártású vadászgépük, a Galeb.
Az ajánlás alapján a szerb parlament kétféle zászlót fogadott el, egy nemzeti és egy állami zászlót.
Szerbia nemzeti zászlaja három egyenlő vízszintes sávból áll, amelyek az orosz zászló fordítottjaként rendre piros, kék és fehér színűek. Az állami zászló ezzel megegyező, Szerbia nemzeti címerével kiegészítve.
Népesség
Szerbia az 1990-es évek eleje óta demográfiai válságot él át, a halálozási arány folyamatosan meghaladja a születési arányt.[34][35] Nagyon sokan elhagyták az országot és népessége világszinten is gyors ütemben fogy.[36]
Becsült népessége 2023-ban, Koszovó nélkül: 6,6 millió fő.[37]
Szerbia többnemzetiségű ország, amelynek egyes területein, a szerbek aránya nem éri el az abszolút többséget.
A szerbek a teljes lakosság 83%-át teszik ki (Koszovó nélkül).[39][40] A hivatalos adatok alapján a magyarok az ország legnagyobb etnikai kisebbsége, és túlnyomórészt az Észak-Vajdaságban koncentrálódnak, de az ország lakosságának csak 2,77 %-át képviselik. A 2011-es népszámlálás szerint a romák összlétszáma 147 ezer fő, de nem hivatalos becslések szerint a tényleges számuk 400 és 500 ezer fő közé esik,[41] így számuk és arányuk meghaladja a magyarokét.
Etnikai táblázat (2011-es népsz.)
Legutóbb 2011-ben tartottak hivatalos népszámlálást, de ezek az adatok nem tartalmazzák a nemzetközi felügyelet alatt álló Koszovó lakosságának számát.
A 2011-es népszámlálási adatok a nemzetközi felügyelet alatt álló Koszovó tartomány nélkül:
[42]
150 000 szerb és montenegrói bevándorló (2000-es becsl.)[55] 200 ezer szerb bevándorló (2008-as becslés).[56] Az etnikai szerbek elsősorban Svájc német ajkú területeire koncentrálódnak.
Az 1991 és 1995 között fennálló háború teljes gazdasági összeomlást eredményezett, ezt pedig növelték 1999-ben a NATO bombázásai és az ENSZ gazdasági szankcióinak köszönhetően Szerbia teljesen elszakadt a világgazdaságtól.
2001-ben a Világbank megszavazott 1,3 milliárd USD-t az ország újjáépítésére.
Az ország az egy főre jutó GDP alapján világszinten a közepes jövedelmű országok felső kategóriájába tartozik.[74] Az emberi fejlettségi indexet tekintve Szerbia 2019-ben a 64. helyet foglalta el a világon, ami lejjebb van, mint a legtöbb európai országé, kivéve Albániát, Bosznia-Hercegovinát, Ukrajnát, Észak-Macedóniát és Moldovát.[74]
Az állami tulajdonú vállalatok továbbra is (2020 táján) számos iparágban jelen vannak, beleértve azokat is, ahol Európában általában elkerülik az állami beavatkozást (pl. bányászat, mezőgazdaság, élelmiszer-feldolgozás és távközlés).[74] A hálózati iparágak és közművek teljes mértékben az állam ellenőrzése alatt állnak.[74] Sok állami vállalat továbbra is kiváltságos piaci státusszal vagy akár egyenesen monopóliummal rendelkezik. A közfeladatot ellátó (amelyek nem menhetnek csődbe, mivel a kormány törvényileg köteles fenntartani szolgáltatásaikat) összesített száma 2019-ben elérte az 549-et.[74]
A szerkezetátalakítás alatt álló vállalatok már jó ideje privatizáción vagy felszámolás alatt állnak, de ez a folyamat nagyon lassú. Gyenge teljesítményük, magas adósságuk és jelentéktelen vagyonuk miatt korlátozott a befektetők érdeklődése irántuk, de a kormány továbbra is támogatja őket politikai támogatás fejében.[74] A privatizáció nem átlátható, sok szerződést elrejtenek a nyilvánosság elől, még akkor is, ha a közérdekű információkért felelős biztos előírta, hogy a jelentéseket közzé kell tenni.[74]
Szerbia 2020 táján továbbra is Európa egyik legszegényebb országa az egy főre jutó GDP-t (PPP) tekintve[74] (→ országok listája GDP (PPP) alapján). A befektetések is alacsonyak a többi átalakuló országhoz képest.[74] 2024-ben az egy főre jutó GDP alapján jóval lemarad a szomszédos EU-államokhoz, Horvátországhoz, Magyarországhoz vagy Romániához képest.[75] A munkanélküliség továbbra is magas, bár az elmúlt években fokozatosan csökkent, 2024 elején még mindig országosan 9 százalékos.[75] A gazdaságot a szolgáltatási szektor uralja, amely 2024 táján a GDP több mint 52 százalékához járul hozzá, és a munkaerő 57 százalékát foglalkoztatja.[75]
Gazdasági ágazatok
Mezőgazdaság
Termelési értéke 1990-2003 között 20%-kal csökkent.
Fontosabb termesztett növények: búza, kukorica, árpa, cukorrépa, burgonya, napraforgó, zab, hagyma, szőlő, paradicsom. Állatállománya (2006-ig) jelentős mértékben csökkent.
Ipar
Fontosabb ipari termékek (2003-ban): acél, alumínium, finomított réz, személyautó, hűtőgép, gumiabroncs, cement, cukor.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Több hőerőmű, vízerőmű található az országban, továbbá 2 kőolajfinomító.
Szerbia gazdag alacsony hőértékű lignitben és vízenergiában, viszont szegényebb kőolajban és földgázban, ami csak a Vajdaságban található. Kőszén nagy mennyiségben található Kelet-Szerbiában. A bányászatban a legfontosabb energiahordozója a barnakőszén. 2003-ban ennek kitermelésében 10. a világon. A szerbiai bányászat nagy része elavult. Ettől függetlenül folyik a kitermelés, mivel Szerbia gazdag kis fémtartalmú ércekben. Szerbiában bányásznak még: vasat, nikkelt, krómot, rezet, ólmot, aranyat, ezüstöt, ónt, bórt, és vörös bauxitot.
Életszínvonal
2019-ben a lakosság 31,7%-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés, ami jóval magasabb, mint az EU-27 átlaga.[74] 2018-ban összességében a lakosság 7,1%-a élt abszolút szegénységben, vidéken ez az arány lényegesen magasabb.[77] A jövedelmi egyenlőtlenség itt az egyik legmagasabb Európában.[74] A Gini-együttható 33,3 volt 2019-ben, ami alacsonyabb, mint az előző években, de még mindig a legmagasabbak között van Európában. Az előzetes felmérések azt mutatják, hogy a COVID-19 világjárvány súlyosbította az egyenlőtlenségeket, és jelentősen megnövelte a szegénységet, a kirekesztést, a bizonytalanságot és a kiszolgáltatottságot.[78] A becslések szerint különösen nehéz a roma lakosság helyzete.[74]
Bár a kormány 2014 óta több fontos gazdasági és fiskális reformot vezetett be, a lassú gazdasági növekedés komoly probléma a társadalom számára, a jövedelmek nem közelítenek az uniós átlaghoz.[74]
A nettó medián fizetés 2020 szeptemberében 45 800 dinár körül volt, a magyarországi fizetéseknél kb. 50%-kal alacsonyabb.[80]
Országosan 2019 végén lásd a kinyitható térképet:
Nettó havi fizetések
Nettó havi átlagfizetések 2019. dec.-ben[79] euróra átszámolva lila 500 euró felett, kék - 450 - 500 euró; narancssárga, sárga 400 és 450 euro között, piros - 400 euró alatt.
1716 km hajózható belvízi út található az országban (folyók és hajózható csatornák). A legfontosabb belvízi út a Duna (a Páneurópai VII. folyosó része). Egyéb hajózható folyók közé tartozik a Száva, a Tisza, a Béga és a Temes-folyó.
Belgrádban tartották a 2009-es Univerziádét és a belgrádi maratont.
A legismertebb sportegyesület a JSD Partizan és a SD Crvena zvezda. A legnagyobb sikere Szerbiának a labdarúgás terén 1991-ben volt, amikor Crvena Zvezda az európai kupát megszerezte és az interkontinentális kupát is. 1992-ben Partizan kosárcsapata Európa első helyzetje lett.
Kosárlabda
Szerbia kosárlabdában 1998-ban és 2002-ben világbajnok lett.
Az egyik legnagyobb ünnep Szent György napja, melyet évente kétszer is megtartanak. Az első (Đurđevdan)április 24-én (a szerb egyházi naptár alapján május 6-án), a második (Đurđic)november 3-án van (a szerb egyházi naptár alapján november 16-án). Szent Györgyöt leginkább lova hátán ábrázolják, amint lándzsájával éppen ledöfi a bűnt jelképező sárkányt.
Január 27-én ünneplik meg az egyik leghíresebb szentjüket. Ekkor az önálló szerb ortodox egyházi szervezet középkori megalapítójára, Nemanja István fiára, Szent Szávára(Sveti Sava) emlékeznek. Mivel a pogány szerbek többistenhívők voltak, a kereszténység felvétele után a szentek fokozott tiszteletével helyettesítették a régi hit isteneit. Hagyományosan minden családfő választott magának egy védőszentet, aki a családot volt hivatott védelmezni. A patrónus szent ünnepe a Krsna slava (magyarul keresztelő ünnep). A legenda szerint minden család őse az általuk tisztelt szent napján vette fel a kereszténységet, és erre emlékeznek. A védőszent tisztelete apáról fiúra száll, a lánygyermek férjhez menetele után a férj családjának szláváját ünnepli. Minden család minden évben egyszer ünnepli a szlávát, majd az ortodox pap (popa) megszenteli a lakhelyüket, és este vacsorát tartanak. Ilyenkor nemcsak a meghívott vendégek, hanem a hívatlan ismerősök előtt is nyitva áll az ajtó. A vendéget érkezésekor megkínálják slatko-val (sűrű cukorszirupban tartósított gyümölcs), amiből egy kanállal illik enni.
„In a letter dated 3 June 2006, the President of the Republic of Serbia informed the Secretary-General that the membership of Serbia and Montenegro was being continued by the Republic of Serbia, following Montenegro’s declaration of independence.”
↑„Srbi u Austriji traže status nacionalne manjine”, Blic , 2010. október 2. „"Srba u Austriji ima oko 300.000, po brojnosti su drugi odmah iza Austrijanaca i više ih je od Slovenaca, Mađara i Gradištanskih Hrvata zajedno, koji po državnom ugovoru iz 1955. godine imaju status nacionalne manjine u Austriji", navodi se u saopštenju.”
↑statistique, Office fédéral de la: Population. Bfs.admin.ch . [2016. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
1 Az Európai Unió tagja 2 Európán kívüli függőségekkel és területekkel is rendelkezik 3 Földrajzilag Délnyugat-Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja 4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik 5 Földrajzilag Délnyugat-Ázsiához tartozik, de szociológiai és politikai tekintetben Európa része. 6 Földrajzilag Észak-Amerikához tartozik, de politikailag a Dán Királyság része