A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban is lakott volt. Határában egy a középső bronzkorban létesített település maradványait tárták fel.
A mai települést 1389-ben "Hotiza" alakban említik először. 1524-ben "Hothyza" néven szerepel. Területe 1644-ig a család kihalásáig volt a Bánffyak birtoka. Ezután a Nádasdy család birtoka lett. 1690-ben Eszterházy nádor több más valaha Bánffy-birtokkal együtt megvásárolta. Ezután végig a család birtoka maradt.
Az 1848-49-es szabadságharc idején súlyos károkat szenvedett, 1848 december 13-án a magyarok az itteni kompot elsüllyesztették, hogy a császári sereg a Murán ne tudjon átkelni. A településnek 1869-ben még csak 428 lakosa volt. Később a lakosság száma fokozatosan nőtt, csúcspontját 1948-ban érte el 1052 lakossal. Ezután ismét folyamatosan csökkent.
Iskoláját 1886-ban nyitották, addig a gyerekek Kapcára jártak iskolába. 1914-ben az épület súlyosan megrongálódott, de felújították. Az oktatás nyelve a magyar volt, de a hittanórákat szlovénul tartották.
Vályi András szerint " HOTICZA. Horvát falu Szala Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Alsó Lendvához közel, mellynek filiája, határja meglehetős termékenységű, de Mura vize meg szokta önteni."[2]
Fényes Elek szerint " Hoticsa, vindustót falu, Szala vmegyében, 314 kath. lak. F. u. hg. Eszterházy. Ut. p. A. Lendva."[3]
A falu közepén álló Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1926-ban épült.
Bronzkori település maradványai a Gospodsko-dűlőben.
A falutól nyugatra található a mintegy egy kilométer hosszú Hotizai-tó, mely a Mura egyik holtágában alakult ki. Itt és a Mura holtágaiban gazdag vízinövényzet, tavirózsák, számos vízimadár és halfaj él. Az itt fészkelő madarak között kormoránok, hattyúk is találhatók.