PROFILPELAJAR.COM

	Alsófarkadin (General Berthelot)
	A Lónyay–Nopcsa-kastély
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Alsófarkadin
Rang	községközpont
Irányítószám	337235
SIRUTA-kód	91740
	Népesség
Népesség	219 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Népsűrűség	7,12 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	30,74 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 36′ 48″, k. h. 22° 53′ 16″45.613435°N 22.887864°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 48″, k. h. 22° 53′ 16″45.613435°N 22.887864°E
	Alsófarkadin weboldala
	Sablon • Wikidata • Segítség

Alsófarkadin (románul: General Berthelot, 1965 és 2001 között Unirea, 1923 és 1964 között Berthelot, azelőtt Fărcădinul de Jos) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

Hátszegtől öt kilométerre nyugatra, a Ruszka-havas lábánál fekszik.

Nevének eredete

Neve valószínűleg a Farkad személynévből keletkezett, szláv -in képzővel. Először 1411-ben Farkadin, majd 1462-ben Alsofarkadyn, 1475-ben Pathakyfarkadyn, 1509-ben Ohaba alio nomine Alsofarkadyn, 1515-ben Farkadyen, 1733-ban Also-Ferkedin, 1839-ben Ferkedyinugyinzsosz néven írták. Román neve Berthelot tábornoknak állít emléket. 2001-ben helyi népszavazás döntött a név visszaállításáról (némi módosítással), a kommunista időszakban viselt név helyett, amely az 1918-as gyulafehérvári gyűlésre utalt.

Története

1448-tól 1515-ig a Farkadini család, fejedelemség kora után a Nopcsa család, később a Lónyay család, majd a magyar államkincstár birtoka volt. Lakói román kisnemesek voltak, a vidéken módos falunak számított. A filoxérajárványig szőlőt is műveltek. Nemesei vagy azok egy része a 17. században a református hitvallást követte. Egy 1634-ben készült jegyzék szerint korábban anyaegyház lett volna, de saját papjáról csak kb. egy évig, 1729 előttről maradt fenn feljegyzés.^[1] 1733-ban 26 görögkatolikus családot, 1750-ben nyolcvan főt írtak össze.^[2]

1870 körül Lónyay Menyhért tette tizenkilencezer holdas, főként erdőkből álló birtokának központjává. Ezt a faanyagon kívül vasércben is bővelkedő területet a vajdahunyadi vasgyártás fellendülésére számítva vásárolta. Miniszterelnökként mindent meg is tett Vajdahunyad vidéke iparának fejlesztéséért, de csalódnia kellett, mert csakhamar a jobb helyzetből induló gömöri iparvidék vált a vasgyártás magyarországi központjává.^[3] Ekkoriban székelyek telepítését is tervezték a Lónyay-birtokra, de végül csak három moldvai és egy gyergyói római katolikus család érkezett.^[4]

Nemesi lakossága még az egyébként is konzervatív Hátszeg vidékén belül is hagyományőrzőnek számított. Utolsóként tartották meg viseletükben a keskeny, lehajtott karimájú kalapot.^[5]

1919-ben a román állam a kastélyt 70 hektárnyi gyümölcsössel és erdővel együtt Henri Mathias Berthelot tábornoknak, a romániai francia katonai misszió korábbi vezetőjének adományozta. Berthelot 1931-ben meghalt, a birtokot pedig végrendeletileg a Román Akadémiára hagyta.

1850-ben 286 lakosából 280 volt görögkatolikus román és 6 református magyar.

2002-ben 256 lakosából 234 volt román, 18 cigány és 3 magyar nemzetiségű; 245 ortodox, 4 baptista, 4 pünkösdista és 3 római katolikus vallású.

Látnivalók

A klasszicista Lónyay–Nopcsa-kastély lépcsőjébe római kori köveket építettek be. Kriptájába temették Nopcsa Ferencet, Erzsébet királyné udvarmesterét (később a hátszegi római katolikus templomba szállították át). Egykor Nopcsa László vendége volt benne Jósika Miklós.^[6] 1919 és 1931 között Berthelot tábornoké volt, majd a román állam birtokolta. A kommunizmus idején a termelőszövetkezet használta. 2009-es tervek szerint a Hátszegi-medence élővilágának génbankját alakítanák ki benne.^[7]

Testvértelepülése

Nervieux, Franciaország

Jegyzetek

↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 21. o.
↑ Iacob Radu: Istoria vicariatului greco-catolic al Hațegului. Lugoj, 1913
↑ Cieger András: Lónyay Menyhért. Bp., 2008, 492–93 és 507. o.
↑ Koós Ferencz: Három napi körút Hunyadmegyében. Reform 1870, 200. sz.
↑ Ovid Densusianu: Graiul din Țara Hațegului. Opere 1. București, 1968, 404 [1915]
↑ Jósika Miklós: Emlékirat. 4. Pest, 1865, 43.
↑ Génbank lesz az alsófarkadini Nopcsa kastély. erdely.ma 2009. július 8.. [2014. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 28.)