Dragović

Dragović
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségPakrác
Jogállásfalu
Irányítószám34550
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség45 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság220 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 28′ 16″, k. h. 17° 16′ 22″45.471100°N 17.272800°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 16″, k. h. 17° 16′ 22″45.471100°N 17.272800°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Dragović falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pakráchoz tartozik.

Fekvése

Pozsegától légvonalban 34, közúton 41 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 7 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pakra jobb partján, a Pakrácot Pozsegával összekötő 38-as számú főút mentén fekszik.

Története

A mai Dragović falu a középkorban ahhoz a nagy területű birtokhoz tartozott, amelyet II. András király 1210-ben a templomos lovagrendnek adományozott. Valószínűleg ők építették a falu és a Pakrácról Pozsegára vezető főút felett a Psunj-hegység egyik északi nyúlványán állt Csáktornya várát. A vár a középkorban stratégiailag fontos helyen állt, mivel a Pozsegáról és Kamengradról Pakrácra vezető utat ellenőrizte. A templomosok után a johannita lovagrend vránai perjelségének birtoka volt. 1476-ban „Csáktornya” néven említik, majd a későbbiekben Csakovec néven is feltűnik. A vár alatt a 15. században suburbiumként mezőváros fejlődött ki jelentős kézművességgel és kereskedelemmel. Ennek a temploma lehetett a falu 45. házszám alatti portájának gyümölcsösében található rom, melyet a szakemberek középkori gótikus templomként azonosítottak. A vár és a város 1518-ban még a johannitáké, majd 1523-ig Keglevich Péter birtoka volt. Ezután Tahy Ferencé volt, de 1544-ben megszállta a török. A török uralom alatt a város elveszítette korábbi jelentőségét, de a vár egy aga irányítása alatt továbbra is jelentős katonai objektum maradt. A vár agái hírhedtek voltak erőszakosságukról és a környező népesség sanyargatásáról. Közülük is különösen kegyetlen volt Rusztan aga, akinek nevéhez sok gaztett fűződött. Őt 1596-ban egy Fejérkő vára mellett vívott csatában ölte meg a horvát nemzeti hős Franjo Ilinić. Véglegesen 1691 októberében Charles Eugène de Croÿ császári tábornok szabadította fel a török uralom alól.

A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Ide Boszniából pravoszláv vlachok érkeztek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dragovich” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dragovich” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dragovich” néven összesen 39 házzal, 294 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A településnek 1857-ben 225, 1910-ben 544 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a szerb, 24%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején kezdettől fogva szerb ellenőrzés alatt volt. 1991. december 24-én az Orkan ’91 hadművelet második szakaszában foglalta vissza a horvát hadsereg 127. verőcei dandárja. 2011-ben 64 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
225 285 271 331 468 544 531 591 229 295 330 326 296 284 65 64

Nevezetességei

  • A faluban a 45. szám alatti házhoz tartozó gyümölcsösben titokzatos romok láthatók, melyek már a 19. században is feltűntek a szakembereknek. Gjuro Szabo leírja, hogy a hagyomány a romokat török kori pravoszláv templomnak tartja, de már ő is középkori templomról beszél. A gyümölcsösben található egy méter vastag falak három oldalról zárnak körül egy térséget, az egykori templomhajót. A romok hosszúsága 14 méter szélességük 10,5 méter. A bejárati rész az egykori homlokzattal a nyugati oldalon található, míg a keleti rész teljesen leomlott, mára már alig kivehető az egykori félköríves apszis. A homlokzat tetején egykor rózsaablak volt, melyet E. Kramberger 1876-ban még lerajzolt. Szabo 1913-ban a boltozat kőbordájának egyik darabját rajzolta le. Mára mindkét kőemlék elveszett, de a rajzok koragótikus templomra utalnak. Zorislav Horvat a templom építését a 13. századra tette, de lehetségesnek tartotta, hogy az építés még a 14. század elején is tartott. A részleteket csak egy régészeti feltárás tisztázhatná, amely azonban még nem történt meg.[6]
  • Szent Száva tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1940-ben épült. A főút északi oldalán álló épület a délszláv háború idején őrtoronyként szolgált és kisebb sérülések érték. Egyhajós épület keletre néző, félköríves szentéllyel, a nyugati homlokzat előtt álló harangtoronnyal, melyet piramis alakú toronysisakkal fedtek. A hajó oldalain két-két, a torony felső részén négy hosszúkás, félköríves ablak látható. A bejárat a torony alsó részén nyílik, felette körablak található. A templomot téglából építették, de nem vakolták be.
  • A falu határában a Psunj-hegység egyik északi magaslatán találhatók Csáktornya (Čaklovac) várának maradványai.[7] A vár központi részét egy öt emelet magasságú, kívül ötszög, belül négyszög alaprajzú lakótorony alkotta. Gjuro Szabo idejében 1920 előtt még a torony fele állt. Még látta egy kandalló maradványait, valamint több gótikus faragványt is. A torony sarkait különlegesen faragott kövekkel erősítették meg. Szabo a torony korát a 13. századra tette. 1971-ben Zorislav Horvat építész itt jártakor lerajzolt néhány gótikus töredéket, a vár korát pedig a 14. századra tette azzal, hogy vannak román stílusú részletei is. Ma a toronynak romjai és egy zárt udvart övező falak maradványai láthatók. A várat délkeleti irányból sánc és védőfal oltalmazta. Régészeti feltárása még nem történt meg.

Jegyzetek

Források

További információk