Pozsegától légvonalban 31, közúton 36 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 13 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pakra jobb oldali mellékvize a Branešacska-patak mentén fekszik.
Története
Branešci területén már a történelem előtti időben is laktak emberek. Ezt bizonyítják a Zidina, vagy más néven Klisa nevű lelőhelyen előkerült leletek. A település első írásos említése 1698-ban „Braneschy” alakban 12 portával a török uralom alól felszabadított települések összeírásában történt.[2] A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Ide Boszniából pravoszláv vlachok érkeztek. Az első katonai felmérés térképén„Dorf Branesacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Branessacz” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Branessacz” néven összesen 59 házzal, 381 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1857-ben 419, 1910-ben 594 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 95%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a szerb, 2%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején kezdettől fogva szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg az Orkan ’91 hadművelet második szakaszában 1991. december 26-án foglalta vissza. Szerb lakossága nagyrészt elmenekült. 2011-ben 48 lakosa volt.
