Hasonló cikkcímek és megnevezések: Sloboština (egyértelműsítő lap).

Sloboština
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Pozsega-Szlavónia
Község	Bresztovác
Jogállás	falu
Irányítószám	34320
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	12 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	250 m
Terület	2,42 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 23′ 46″, k. h. 17° 31′ 41″45.396, 17.52845.396000°N 17.528000°EKoordináták: é. sz. 45° 23′ 46″, k. h. 17° 31′ 41″45.396, 17.52845.396000°N 17.528000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Sloboština (régi magyar neve Szabadfalu) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.

Pozsegától légvonalban 13, közúton 18 km-re, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, az Orljava bal partján, Crljenci, Pasikovci és Milivojevci között fekszik.

Az itt talált régészeti leletek alapján területe már a kőkorszakban lakott volt. A Pasikovci-Sloboština úttól mintegy 100 méterre délre az Orljava keleti partján fekvő szántóföldön cserépedények töredékei és kőszerszámok kerültek elő. A leleteket jellegzetességeik alapján a szakemberek a középső neolitikum végén virágzott Sopot-kultúrához sorolták.^[2]

Sloboštinát a középkorban már 1435-ben és 1470-ben is nemesi birtokként, a velikei uradalom részeként említik az írásos források.^[3] Régi magyar neve Szabadfalu volt. 1435-ben „Poss. Zabadfalw in fine (oppidi) Welyke existens” alakban szerepel először írásos forrásban.^[4] A török uralom idején nagyjából azonos számú (1650-ben a török defter szerint 3-3 ház) keresztény és muzulmán lakossága volt, majd Boszniából érkezett pravoszláv vlachok telepedtek meg itt. 1698-ban „Szlobostina” néven 6 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.^[5] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Szlobostina” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szlobostina” néven szerepel.^[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szlobosztina” néven 22 házzal és 190 ortodox vallású lakossal találjuk.^[7] 1857-ben 187, 1910-ben 328 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 96%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakosságának 83%-a szerb, 13%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 18 lakosa volt.

Szent Miklós tiszteletére szentelt pravoszláv templomát^[10] a második világháború idején lerombolták. A 18. század végén épített templom körítőfalai a tetőpárkány magasságáig állnak. A templom egyhajós épület volt, félköríves apszissal és a főhomlokzat feletti harangtoronnyal. A templomkertben a német megszálló erők az usztasákkal együtt 1942. augusztus 16-án a Pozsega környékéről és a Kozara vidékéről származó több mint ezer civil menekült lemészárlását hajtottak végre, majd a templomot felgyújtották. Az áldozatokat a faluban öt kútba dobták, amelyek közül a két legnagyobbat, melyek a templom mögött találhatók, a második világháború után mementóként őrizték meg. 1951-ben emlékművet állítottak fel itt a fasizmus áldozatainak emlékére, melyen Jovan Jovanović Zmaj verse olvasható.

• Brestovac község hivatalos honlapja (horvátul)
• Bus.hr: A község nevezetességei
• Az első katonai felmérés térképe
• Tomislav Wittenberg: Brestovac – Zapadna vrata Požeštine Požega, 2011. (horvátul)
• Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye
• Zbornik Povijesnog Drustva Pakrac-Lipik 2017. broj 10. (horvátul)
• Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
• Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)