Pozsegától légvonalban 24, közúton 33 km-re keletre, a Pozsegai-medence keleti végében, a Dilj-hegység északi lejtői alatt, a Longya jobb oldali mellékvize a Kranja-patak mellett fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint Cseglény területe már az őskorban lakott volt. A „Krčevina-Staro” lelőhelyen[2] a település határában az újkőkorban virágzott, a starčevói kulturához tartozó település maradványait, házak alapjait, kenyérsütő kemencéket, cserép használati tárgyak töredékeit, kőeszközöket, kőszekercét, vésőt találtak. A „Krčevine - Brdo” lelőhelyen a lasinjai kultúrához tartozó kőrézkori település, valamint két bronzkori, a vonaldíszes kerámiák népéhez és a pannóniai berakásos kerámiák népéhez tartozó település maradványa is előkerült.[3]
Cseglény első említése „Cheglyn” alakban 1250-ben történt IV. Béla királynak abban az oklevelében, melyben megerősíti a Velikei és Békeffy családok ősét, Ábrahám fia Ivánkát négy Pozsega megyei birtok, köztük Velike tulajdonában. A dokumentumban a gradistyei várföldek („terre castri de Gradista”) és a leszkovicai („Lisnoanoga”) birtok határának leírásában tűnik fel a neve. Ebben a dokumentumban bukkan fel először a Longya („ad Lubszam”) folyó neve is.[4]1435-ben már mezővárosként említik „Oppidum Cheglin” néven. Ekkor két nemesi kúria állt itt több épülettel, 44 jobbágytelekkel, szláv lakosokkal. 1453-ban „Poss. Cheglen”, 1470-ben „Poss. Cheglen” néven említik a korabeli források. [5] A velikei uradalom részeként Békeffy család volt a település ura, míg a Cseglénytől keletre fekvő erdők és falvak a gróf Cseszneky család tulajdonában voltak. A továbbiakban Velike várának sorsában osztozott. A középkori Cseglény nem a mai helyen, hanem attól délre, a Longya partján feküdt, itt említik középkori Szent János templomának romjait is.
A települést 1532 körül foglalta el a török és több, mint 150 évig török uralom alatt volt. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1746-ban 14, 1760-ban 37, 1780-ban 39 ház állt a településen. A horvát katolikus lakosság egy része a török uralmat is túlélte.[6] A hívek a hrussóvölgyi plébánia alapításáig a mindszenti plébániához tartoztak. A falu a Longya mellől a Bektežre menő út, illetve a későbbi vasútvonal mellé települt át. Az első katonai felmérés térképén„Dorf Csaglin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csaglin” néven szerepel. [7] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chaglin” néven 37 házzal, 311 katolikus vallású lakossal találjuk. [8]
1857-ben 202, 1910-ben 511 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 60%-- horvát, 26%-a szlovák, 13%-a magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 85%-a horvát, 6%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a községnek 2723, a településnek 2011-ben 591 lakosa volt. A településen négy bolt, benzinkút, gyógyszertár, állatorvosi rendelő, három vendéglő működik és az állami erdészetnek is van itt irodája.
Gonzaga Szent Alajos tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1765-ben épült, 1943-ban bővítették. 1945-ben plébániatemplom lett. Ebben az évben készültek el tornyai, sekrestyével bővítették és új oltárépítményt is kapott. 2000-ben újból bővítették, mely során alaprajza megváltozott.
Oktatás
A településen Stjepan Radić nevét viselő elemi iskola működik. Az első iskolaépületet 1923-ban építették. Az iskola mai épülete 1964 és 1972 között épült.
Sport
AZ NK „Omladinac” labdarúgóklubot 1979-ben alapították. A megyei első ligában szerepel.
