PROFILPELAJAR.COM

	Boró (Borovo)
	A pravoszláv templom
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Vukovár-Szerém
Község	Boró
Jogállás	község
Polgármester	Zoran Baćanović (SDSS)
Irányítószám	32227
Körzethívószám	+385 032
	Népesség
Teljes népesség	3555 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	85 m
Terület	28,17 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 23′, k. h. 18° 58′45.383333°N 18.966667°EKoordináták: é. sz. 45° 23′, k. h. 18° 58′45.383333°N 18.966667°E
	Boró weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Boró témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Boró (egyértelműsítő lap).

Boró (horvátul: Borovo, szerbül: Борово) falu és község Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében.

Fekvése

Vukovár központjától légvonalban 5, közúton 10 km-re északra, az Erdőd-Gombos határátkelőtől 25 km-re délnyugatra, a Nyugat-Szerémségben, a Duna jobb partján fekszik.

Története

A településtől északnyugatra, a Duna magaspartján fekvő „Gradac” nevű régészeti lelőhelyen^[2] előkerült leletek tanúsága szerint területe az őskor óta folyamatosan lakott volt. A Duna partjának megcsúszása által láthatóvá vált rétegekben újkőkori, kőrézkori (a vučedoli, a kosztoláci és a bádeni kultúra) és középkori települések maradványait találták. A középkori leletek a második Avar Kaganátus és Bijelo Brdo-kultúra temetőjéhez tartoznak. A Duna partján részben megmaradt a középkori Boró várának központi platója az azt övező árokkal.

A középkori Boró első írásos említése 1231-ből, II. András király adományleveléből származik, melyben a valkóvári uradalmat a Csák nemzetségnek adja. Még 1263 előtt egy Mihály nevű birtokosnak és Mihály nevű apjának a tulajdonába került. 1323-ban I. Károly magyar király a hűtlenségbe esett Domokos nádor fiainak valkó és pozsegamegyei birtokait, köztük „Borh” birtokát dunai révjével és vásárvámjával együtt File fia Miklósnak adományozza.^[3] Hetivásárait már ekkor réginek mondják. 1386-ban a Mikolai és Iregi család osztozkodott rajta.1427-ben a magbanszakadt Mikolai Mihály birtokát Zsigmond magyar király Garai Jánosnak adta zálogba. Ekkor Borót már „Oppidum Borok” néven mezővárosként említik. Egy Szent-Margit szűz tiszteletére szentelt kőtemplom és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt Ágoston-rendi kőzárda állt benne. A Garai család csak 1438-ban kapja meg a birtokot királyi adományként és egészen a család kihalásáig, 1481-ig birtokolták. Valószínűleg ők építették Boró várát, mely 1481-ben Mátyás király oklevelében „Boroh simulcum castello” alakban bukkan fel először. Ebben a király a Garai Jób magszakadása folytán megürült valkómegyei Boroh castellumot és oppidumot a szintén valkómegyei Lowazy, Polgar és a többi név szerint felsorolt birtokkal együtt Lendvai Bánfi Miklósnak és testvérének Jakabnak adományozza.^[4] Ezután Bánfi Miklós fia János birtokolta egészen 1527-ig, amikor I. Ferdinánd magyar király Enyingi Török Bálintnak adományozta.^[5] Közben az 1526-os török hadjárat során a vár és a település már török kézre került és valószínűleg elnéptelenedett.

1540-ben a Felső-Drinamentéről és a Lim mellékéről szerb családok települtek be. A térség 1691-ben a szalánkeméni csata után végleg felszabadult. A szerbek első ismert elöljárója 1711-ben Petar Radaković kenéz volt. 1761 és 1764 között felépítették Szent István vértanú tiszteletére szentelt templomukat. Az első iskola 1853-ban nyílt meg a településen. 1880 körül Boró önálló község lett, első címerábrázolása, mely a maival megegyezik 1884-ből ismert.

Az első katonai felmérés térképén „Borova” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Borovo” néven szerepel.^[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Borovo” néven 123 házzal, 79 katolikus és 698 ortodox vallású lakossal találjuk.^[7]

A településnek 1857-ben 1774, 1910-ben 1929 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 91%-a szerb, 4%-a német, 3%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A fejlődés jele volt a Batina gumi és cipőgyár 1931-es megnyitása és a dolgozók betelepülésével a lakosság számának növekedése. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A háború után a település Vukovár község része lett. Az 1980-as években kivált belőle Borovo Naselje, mely Vukovár egyik városrésze lett. 1991. május 2-án több halálos áldozatot követelő összecsapás zajlott a településen a horvát rendőri erők, valamint a szerb milícia és a szerb félkatonai egységek között.

Bővebben: Borói csata

1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 80%-a szerb, 9%-a horvát, 6%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 5056 lakosa volt.

Gazdaság

A település bőséges természeti erőforrásokkal rendelkezik, mely kedvező feltételeket nyújt a hagyományos gazdálkodáshoz, az állattenyésztéshez, a kisvállalkozások fejlődéséhez és a kereskedelemhez. A község előremutató tervekkel és lehetőségekkel rendelkezik a gazdaság fejlesztésében, különös tekintettel a szolgáltatási tevékenységekre, a mezőgazdaságra, a vadászatra és a halászatra. Nagyon jók a feltételek a turizmus fejlesztéséhez is itt a Duna mentén.

Népessége

Lakosság változása^[8]^[9]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.774	1.996	1.812	1.977	2.021	1.929	1.793	2.066	2.677	2.869	5.759	4.859	7.610	6.442	5.360	5.056

Nevezetességei

Szent István vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv temploma^[10] 1761 és 1764 között épült késő barokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal és a főhomlokzat fölé emelkedő, kétemeletnyi magas harangtoronnyal. A főhomlokzat egyszerű kialakítású, a torony földszintjén található a félköríves záródású főbejárat. A főhomlokzat földszinti részét profilozott koszorú zárja, felette hullámvonalas attika emelkedik. A tornyot barokk toronysisak fedi. A belső tér baldahinos mennyezettel, míg a szentély félkupolával fedett. A berendezés a 18. század végén készült. Az ikonosztázon 49 ikon található. A négy aranyozott keretben Szent János apostol, Keresztelő Szent János, Szent István vértanú és Szent Miklós ábrázolása látható, a másik oldalon szárnyas angyalfejek találhatók. A két kovácsoltvas rács medalionjaiban ószláv szövegek olvashatók. Három evangéliumos könyv bársonyosan kötött és ezüstvasalatú, melyeket a 18. század végén és a 19. század elején Oroszországban nyomtattak.

Kultúra

A „Branislav Nušić” kulturális és művészeti egyesületet 1951-ben alapították. Az egyesületnek ma mintegy kétszáz aktív tagja van, akik négy szekcióban tevékenykednek: folklórcsoport, képzőművészeti csoport, színjátszó csoport és tamburazenekar. A „Dani Borova” és a „Borovsko leto” fesztiválok keretében a településen több művészeti, sport és szórakoztató rendezvényt tartanak:

Nemzetközi Folklórfesztivál
„Prvi glas Borova” amatőr énekverseny
„Borovski vašar” kézművesvásár
Kispályás labdarúgótorna
A borói nyugdíjasok verses ünnepi estje
„Borovska fišijada” halfőzőverseny
Nemzetközi alkotótábor

Oktatás

A helyi oktatás kezdetei a 18. század második feléig nyúlnak vissza. Az első iskolaépület (a mai nyugdíjasház) 1853-ban épült. 1936 augusztus 15-én ünnepélyesen megnyitották az Állami Népiskola új épületét, mely „Sándor, az első egyesítő lovagkirály” nevét vette fel. Az iskola megnyitóján és felszentelésében számos magas rangú köztisztviselő, valamint őszentsége a szerb pátriárka megbízottja is részt vett. Az iskolaépület, amely az akkori Jugoszláv Királyság egyik legmodernebb intézménye volt, 8 osztályteremmel, elektromos világítással, vízvezetékkel, központi fűtéssel, egy kis tornateremmel, fürdővel és egy, az iskola mellett épült röplabdapályával rendelkezett. Az 1936/37-es tanévben 6 osztályban 310 tanuló vett részt az oktatásban. A második világháború után az iskolát „Božidar Maslarić” általános iskolára nevezték át. 1960-ig hétosztályos, majd napjainkig nyolcosztályos iskolaként működött. 1977-ben egy 300 férőhelyes iskolai tornatermet építettek. A településen ma nyolcosztályos általános iskola működik.

„Zlatokosa” (korábban „Maslačak”) óvoda

Sport

NK „Sloga” Borovo labdarúgóklub. A klubot 1926-ban SK „Hajduk” néven alapították. a csapat jelenleg (2017.) a megyei 2. ligában szerepel.
ŠK „Sloga” sakk-klub
KK „Sloga” karateklub
SRD „Sloga” sporthorgász egyesület
ŠSK „Sloga” Borovo iskolai sportklub kosárlabda, röplabda, kézilabda, futball és asztalitenisz szekciókkal.