PROFILPELAJAR.COM

	Atya (Šarengrad)
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Vukovár-Szerém
Község	Újlak
Jogállás	falu
Irányítószám	32234
Körzethívószám	+385 (0)32
	Népesség
Teljes népesség	362 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	82 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 13′ 59″, k. h. 19° 16′ 48″45.233056°N 19.280000°EKoordináták: é. sz. 45° 13′ 59″, k. h. 19° 16′ 48″45.233056°N 19.280000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Atya témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Atya (egyértelműsítő lap).

Atya (horvátul: Šarengrad) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Újlakhoz tartozik.

Nevének eredete

Horvát neve, a Šarengrad (= tarka vár) alakban a régi Szár család emlékét őrzi. A település magyar neve Atya, amelyről a falu fölött emelkedő löszdombon ma is álló Atyavár is elnevezését nyerte.

Fekvése

Újlaktól 8 km-re nyugatra, a Duna jobb partján, Szata (Sotin) és Újlak (Ilok) között fekszik. Közigazgatásilag Újlak városi községhez (járáshoz) tartozik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint Atya területe már ősidők óta folyamatosan lakott. A falutól nyugatra, a Duna felett emelkedő magas teraszon, a „Renovo” nevű lelőhelyen^[2] 1903-ban talajművelés közben urnamezős temető maradványai kerültek felszínre. A leletek összegyűjtése után azokat a késő bronzkorra és a kora vaskorra datálták. A legrégibb kerámialelet a dályai csoportoz tartozott. A falutól ugyancsak nyugatra fekvő „Kuruzeb” lelőhelyen^[3] végzett régészeti terepbejárás során nagy mennyiségű kerámiatöredéket, kő- és csontszerszámokat, valamint különböző bronzkori tárgyakat találtak. A kerámiák a neolitikumtól a bronzkoron és a kora vaskoron át egészen a késő ókorig terjedő időszakból származtak. Megerősítették egy történelem előtti település létezését, míg az ókorban talán egy nagyobb villagazdaság, vagy katonai őrállomás volt ezen a helyen. A faluban a Stjepan Radić utca északi oldalán a 169. és 175. számok között, a „Klopare-Gradac” lelőhelyen^[4] csontvázas sírokból két fazékedény maradványai kerültek elő, melyeket a szakemberek a 8. és 9. század közötti időszakra datáltak.

Atya egy régi dunai átkelőhelynél jött létre. A középkorban mezővárosi rangot élvező település első említése 1275-ből maradt ránk „Athya circa Danubium” alakban. Az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben „Agay”, „Agka”, „Aga”, „Acha” névváltozatokban szerepel.^[5] A 14. században Atya az Ajnard nemzetségből származó családok (Szár, Atyai, Kükei, Vér) birtoka volt. Várának, amelyet a 14. század közepén Kükei „Szár” László nyitrai ispán építtetett, már 1403 előtt várnagyai voltak. Később hűtlenség vádjával a király a Kükeieket birtokukból kivetette. 1398-ban Zsigmond király Maróti János bánnak adta.^[6] 1470-ben a Maróti család kihalt, ettől kezdve birtokosai cserélődtek. A 15. században az uradalomhoz Atya városán kívül 24 falu tartozott.

Minorita kolostorát 1493-ban, régi dunai révjét pedig már 1449-ben említik. Laskai Osvát pesti vikárius 1499. május 19-én új rendszabályokat fogadtatott el az atyai kolostorban tartott káptalanon.^[7] A várat 1526 augusztusának elején foglalták el a törökök, és csak 1686-ban szabadult fel. A törökdúlás évszázadait csak egy nagyobb torony, valamint a körítőfalak romjai élték túl.

Az első katonai felmérés térképén „Sarengrad” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sarengrad” néven szerepel.^[8] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sarengrad” néven 197 házzal, 848 katolikus és 386 ortodox vallású lakossal az oppidumok között találjuk.^[9]

A településnek 1857-ben 1265, 1910-ben 1472 lakosa volt. Szerém vármegye Újlaki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 68%-a horvát, 16%-a szerb, 9%-a magyar, 5%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát, 5%-a szerb nemzetiségű volt. 1991-ben a megszálló szerb csapatok elűzték a horvát lakosságot, akik csak hét év után térhettek vissza kifosztott házaikba. A falunak 2011-ben 528 lakosa volt. A faluban általános iskola, posta, üzlet és vendéglő is található.

Gazdaság

A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás. A településen emellett számos kézműves (halászok, ácsok, bognárok) is dolgozik.

Népessége

Lakosság változása^[10]^[11]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.265	1.484	1.424	1.558	1.489	1.472	1.392	1.448	1.349	1.622	1.443	1.357	1.106	1.005	838	528

1991-es népszámlálás

Atya/Šarengrad^[12]
1991
total: 1,005 Horvátok 904 (89,95%) Szerbek 48 (4,77%) Szlovákok 7 (0,69%) Jugoszlávok 6 (0,59%) Magyarok 4 (0,39%) Muszlimok 3 (0,29%) Szlovének 2 (0,19%) Macedónok 1 (0,09%) Montenegróiak 1 (0,09%) Németek 1 (0,09%) others 2 (0,19%) nondeclared 10 (0,99%) unknown 16 (1,59%)

1910-es népszámlálás

Atya/Šarengrad^[12]
Nyelv	Vallás
total: 1,472 Horvát 1,008 (68,47%) Szerb 232 (15,76%) Magyar 117 (7,94%) Német 75 (5,09%) Ruszin 17 (1,15%) Szlovák 12 (0,81%) Cseh 1 (0,06%) Román 1 (0,01%) others 9 (0,61%)	total: 1,472 Római katol. 1,188 (80,70%) Pravoszláv 242 (16,44%) Keleti katol. 20 (1,35%) Kálvinizmus 12 (0,81%) Zsidó 8 (0,54%) Evangélikus 2 (0,13%)

Nevezetességei

Atya várát^[13] a Duna felett emelkedő meredek falú magaslatra építették. 1405-ban már castellumként említik, akkor Maróti János macsói bán birtoka volt. 1507-ben a Geréb testvérek birtokába került, majd 1526-ban elfoglalták a törökök, kiverésük után romokban hevert. Déli részén állnak még egy négyszögletes torony maradványai, melynek földszintjén dongaboltozatos, míg emeletén gótikus bordás boltozatú helyiség található. a tornyon nagy ablaknyílások voltak. A toronytól északi irányban falmaradványok láthatók. A vár téglából épült és védőárok veszi körül. Egyike azon kevés fennmaradt középkori váraknak, amelyek a Duna mentén helyezkednek el.
Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt temploma^[14] és kolostora. A templom egyhajós épület, szűk és alacsony, sokszögzáródású szentéllyel. Eredetileg gótikus épület volt, melyhez 1420 körül a szentély déli oldalához csatlakozó, három emelet magasságú harangtornyot építettek csúcsíves ablakokkal. A kolostor épülete is gótikus volt eredetileg. 1742 és 1757 között a templomot és a kolostort barokk stílusban építették át. A kolostorhoz új szárny épült, a templom pedig alacsonyabb, barokk boltozatot kapott. Az emeletes kolostorépület délről csatlakozik a templomhoz, belül pedig négyszögletes udvart zár körbe. A templombelső barokk kialakítása a 19. század elejéig tartott. Ekkor készültek márványozott és aranyozott a Páduai Szent Antal- és a Szűz Mária-mellékoltárok, az Assisi Szent Ferenc kép és a Pietà, valamint a keresztút fakeretes stációi. Az orgona 1823-ban készült.
Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a 18. században épült. Berendezése a 19. század első feléből való, barokk-klasszicista stílusú biedermeier elemekkel. Az ikonosztáz, Georij Dević fafaragóművész munkája 33 ikont tartalmaz, melyeket Bogdan Đukić festőművész festett Hristopulos Grekos segítségével 1854/55-ben. Az Istenanya trónját rokokó stílusban készítették, és gazdag aranyozással díszítették. A kórus szekkó stílusú festménye a rigómezei csatát ábrázolja.

Oktatás

Írott történelmi források szerint a kolostorban már 1743-tól iskola működött, amelyet a ferences rendi atyák vezettek. A tanárok közül Lovro Kasanovićot és Bernard Leakovićot melítik. 1753-tól a 19. század végéig Šarengradban noviciátus működött a fiatal papok számára. Számos híres ferences professzor és író tanult ebben az iskolában. 1822-ben Horvat Ádámot említik a horvát nyelv oktatójaként és a Šarengradi Állami Iskola igazgatójaként. Ivan Markotić szerzetest, aki a templom orgonistája is volt 1834-ben tanárképzésre küldték. 1854-ben új iskolaépületet nyitottak a faluban, ahol a ferencesek tanítottak.

Közvetlenül a háború előtt az iskolába 350 tanuló járt és 35 alkalmazott volt. A délszláv háború idején az iskolában katonai parancsnokság rendezkedett be. Az iskolát később lerombolták, a bútorokat megsemmisítették. Az iskola első emeletén sokáig kínzókamra volt, ahova a helyi lakosokat hurcolták és vallatták. A tanítás csak hét év után indulhatott meg újra, miután az iskolaépületet 1998-ban felújították az Újjáépítési és Fejlesztési Minisztérium, valamint az Európai Unió támogatásával.

Sport

Az NK Šarengrad labdarúgóklubot 1962-ben alapították. 1979. október 9-én az RNK Sloga Vukovar elleni mérkőzésen a 65. percben egy néző megtámadta a Sloga játékosát, miután eljárást indítottak a klub ellen, ami NK Šarengrad feloszlatásához vezetett. Nem ismeretes, hogy a klub létezett-e a délszláv háborúig. Az NK Šarengradot a horvát Duna-régió békés reintegrációja után 1998-ban vették újra nyilvántartásba. Jelenleg a megyei második ligában szerepel, amelyet a 2014/15-ös idényben a klub megnyert, de vezetői úgy döntöttek, hogy nem lép fel magasabb osztályba.