PROFILPELAJAR.COM

	Juricse (Đurići)
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Vukovár-Szerém
Község	Drenóc
Jogállás	falu
Irányítószám	32263
Körzethívószám	+385 032
	Népesség
Teljes népesség	206 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	83 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 44° 52′ 60″, k. h. 18° 55′ 00″44.883300°N 18.916700°EKoordináták: é. sz. 44° 52′ 60″, k. h. 18° 55′ 00″44.883300°N 18.916700°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Juricse témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Juricse (horvátul: Đurići) falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Drenóchoz tartozik.

Fekvése

Vukovártól légvonalban 52, közúton 60 km-re délre, községközpontjától 4 km-re délre, a Nyugat-Szerémségben, az ún. Cvelferija területén, a Száva bal partjának közelében fekszik.

Története

A török 1536-ban szállta meg a vidéket és 1691-ig volt török uralom alatt. A 18. század elején Boszniából érkezett katolikus sokácok települtek ide be. 1769-ben az újonnan alapított racsinovcei plébániához csatolták. A katonai határőrvidék megszervezésekor Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben elhatárolták a katonai közigazgatás alá vont területeket. A falu a Péterváradi határőrezred katonai igazgatása alá került. Lakói a katonai igazgatás teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. 1808-ban átkerült a Bródi határőrezred újonnan alakított 12. Drenóci századához. Azóta nevezik az egykori 12. század területét Cvelferijának.^[2] A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd területét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.

Az első katonai felmérés térképén „Juricze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Juriche” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gyurich” néven 70 házzal, 359 katolikus és 11 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4] A 19. század végén magyar és ruszin családok vándoroltak be, de jöttek likai és dalmáciai horvát és szerb családok is.

A településnek 1857-ben 344, 1910-ben 582 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanyai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 69%-a horvát, 10%-a ruszin, 9%-a magyar, 6%-a szerb, 1%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát, 5%-a jugoszláv, 4%-a szerb, 1%-a ruszin nemzetiségű volt. A horvát függetlenségi háború idején a falu állandó szerb fenyegetettségben élt, de a harcok elkerülték. A falunak 2011-ben 286 lakosa volt. 2014 májusában a nagy szávai árvíz idején a falut teljesen körbevette a víz. A nőket, a gyermekeket, az időseket és az állatok egy részét kimenekítették. A lakosság fennmaradó része a gátakat védte. Végül a víz a falu 150 házából 80-at árasztott el.

Népessége

Lakosság változása^[5]^[6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
344	340	314	404	489	582	542	589	681	706	668	630	534	457	418	286

Gazdaság

A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás.

Nevezetességei

Szent György tiszteletére szentelt római katolikus templomát a 19. század-ban építették.

Oktatás

A településen a racsinovcei Ivan Fiipović általános iskola területi iskolája működik.

Sport

Az NK Mladost Đurići labdarúgóklubot 1932-ben még ŠK Slavonac néven alapították. 1945-ben az NK Zadrugar nevet vette fel. Mai nevén 1950-től szerepelt. A labdarúgócsapat a megyei 2. ligában szerepelt 2014-ig, amikor tevékenysége megszűnt.