PROFILPELAJAR.COM

	Valkószentmária (Marinci)
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Vukovár-Szerém
Község	Berzétemonostor
Jogállás	falu
Irányítószám	32221
Körzethívószám	+385 032
	Népesség
Teljes népesség	437 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	88 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 20′ 20″, k. h. 18° 53′ 56″45.339000°N 18.899000°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 20″, k. h. 18° 53′ 56″45.339000°N 18.899000°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Valkószentmária (horvátul: Marinci) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Berzétemonostorhoz tartozik.

Fekvése

Vukovártól légvonalban 8, közúton 10 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re keletre, a Nyugat-Szerémségben, a Szlavóniai-síkság keleti részén, a Valkó (Vuka) jobb partján fekszik.

Története

A település a középkorban is létezett. 1427-ben „Maria”, 1439-ben „Marya” néven említik. 1481-ben és 1491-ben „Morynch” néven a mikolai kastélyhoz tartozott. Később a borói kastély tartozéka volt.^[2] 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól.

A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a nustari uradalom része lett. Birtokosai Miksa Eugen de Gossau gróf (1741-ig), Trenk Ferenc báró és 1751-től szlavinczai Sándor Mihály báró voltak. A 19. század elején az uradalmat Khuen Antal gróf örökölte és az ő leszármazottai birtokolták egészen a második világháborúig. Az első katonai felmérés térképén „Marincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Marincze” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Marincze” néven 122 házzal, 332 katolikus és 358 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4]

1857-ben 607, 1910-ben 853 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 47%-a magyar, 39%-a szerb, 10%-a horvát, 3%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 34%-a szerb, 28%-a horvát, 25%-a magyar, 10%-a albán nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A horvátországi háború során elfoglalták a szerb csapatok. Katolikus templomát és a házainak nagy részét lerombolták, 28 helyi polgárt meggyilkoltak. A településnek 2011-ben 670 lakosa volt.

Népessége

Lakosság változása^[5]^[6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
607	719	705	729	746	853	848	838	882	896	938	909	904	969	796	670

Gazdaság

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1855-ben épült. Építtetője a falu kegyura Khuen Antal gróf volt. 1992-ben a falut elfoglaló szerbek lerombolták. Az újjáépítés 2003-ban kezdődött és 2005-ben fejeződött be. 2005. szeptember 5-én szentelte fel Marin Srakić diakovár-eszéki érsek. A berzétemonostori Szentlélek plébánia filiája.

Az ortodox Szent György-templomot^[7] 1758-ban építették a falu dombján, késő barokk stílusban. Egyhajós épület, sokszög záródású apszissal és a főhomlokzat fölé emelkedő harangtoronnyal. Az 1808-ban épített harangtornyot lizénák, pilaszterek, félköríves ablakok, körablakok és festett fülkék díszítik. A klasszicista oromzat fokozatosan alakult ki. A hajó felett fából készült dongaboltozat, a szentély felett pedig félkupola található. A proszkomidia Krisztus áldozata című kompozíciója, az ikonosztáz és az ikonok a 18. és a 19. századból származnak.

Oktatás

Az itteni tanulók 1875-ig Berzétemonostorra jártak iskolába, az iskola új épületét 1903. január 13-án nyitották meg. Ma a faluban a berzétemonotori Zrinskih általános iskola területi iskolája működik.