Zinédine Yazid Zidane ([zineˈdin jaˈzid ziˈdan], kabilul: Zinəddin Lyazid Zidan, arabul: زين الدين اليزيد زيدان Zain ad-Dīn al-Yazīd Zīdān), beceneve: Zizou [zizu:] (Marseille, 1972. június 23. –) algériai származású francia labdarúgó, edző.
Világ- és Európa-bajnok. 108-szoros francia válogatott, UEFA-bajnokok ligája-győztes, kétszeres európai Szuperkupa-győztes, UEFA-kupa-győztes, kétszeres olasz, egyszeres spanyol bajnok. A FIFA háromszor választotta az év labdarúgójának. 1998-ban aranylabdát nyert. A FIFA 100-nak a tagja, amely a világ valaha volt legjobb labdarúgóit tartalmazza.
Utolsó mérkőzését 2006. július 9-én, a labdarúgó világbajnokságFranciaország-Olaszország döntőjén játszotta, melynek 110. percében egy súlyos, szándékos szabálytalanság miatt (mellbe fejelte az őt provokáló olaszMarco Materazzit[4]) kiállították. 2013-tól 2014-ig Carlo Ancelotti mellett segédedző volt a Real Madridban, illetve 2014–16-ig a Real Madrid Castilla edzője. A Real Madrid CF edzőjeként már az első (fél)szezonjában bajnokok-ligája győztes lett. Zidane-nak mind a három fia futballista: Enzo Zidane Fernández, aki a svájci Lausanne Sport Club játékosa, Theo Zidane, a Real Madrid Castillában játszik, valamint Luca Zidane, aki a Real Madrid játékosa, de kölcsönben a Racing Santanderben szerepel.
Származása
Zinédine Zidane ugyan Franciaországban, Marseille „La Castellane” negyedében született, apja – aki az 1950-es évek óta lakik Marseille-ben, soha sem vette fel a francia állampolgárságot – Algériából származik, annak északi hegyvidékéről, a kis-kabiliai Bedzsája városából. Születési helye okán Zidane francia állampolgár, ugyanakkor apja révén algériai (kabil) is.
A kezdetek
Korán megmutatkozott, hogy nagy érzéke van a labdarúgáshoz. Tízévesen kezdett futballozni egy lakóhelyéhez közeli futballklubban (US Saint-Henri); Majd az SO Septèmes-les-Vallons-ban folytatta. Innen hívták be továbbképzésre az Aix-en-Provence-i regionális sportközpontba (CREPS), ahol mindössze három napot töltött. Játékát látva ugyanis a Cannes-i Futball Sportegyesület 14 évesen leigazolta, s 15 évesen már a csapat középpályása lett.
1989. május 20-án debütált a francia bajnokság első osztályában az FC Nantes ellen. Első osztálybeli első gólját ugyancsak az FC Nantes ellen szerezte 1991-ben.
A bordeaux-i évek
Zidane-t 1992-ben igazolta le a Girondins de Bordeaux Futballklub. Itt ismerkedett össze másik két jövőbeni francia válogatott játékossal, Christophe Dugarry-val és Bixente Lizarazu-val, akikkel olyan triót alkottak, melyet csakhamar „bordeaux-i háromszögként” emlegettek. Ők hárman ugyanis gyakorlatilag csukott szemmel megtalálták egymást a pályán. Zidane már az első szezonban 10 gólt lőtt, majd további hatot a következő három szezonban.
A legenda szerint mielőtt a francia válogatott tagja lett, Abdelhamid Kermali, az algériai válogatott akkori vezető edzője nem tartott rá igényt, mert „nem találta elég gyorsnak” a castellane-i gyereket. Viszont Zidane a Le Buteur 2005. május 7-i számában személyesen cáfolja a fenti állítást.
1996-ban, miután a Girondins de Bordeaux kikapott az UEFA-kupa döntőjében, Zidane-nal szerződést írt alá a torinóiJuventus FC, az a klub, amelyben annak idején Michel Platini is kibontakozott. Időközben, egy bordeaux-i emberpróbáló szezonnal és egy – nem sokkal a torna előtt bekövetkezett – autóbalesettel a háta mögött, részt vett az EURO 1996 játékokon Angliában. A franciák a bolgárok és a románok legyőzésével, a spanyolok elleni döntetlennel és a hollandok elleni büntető-párbajjal jutottak el az elődöntőig, ott ugyancsak 11-esekkel kaptak ki a csehek ellen. A tornán Zidane nem tudta hozni legjobb formáját.
A Juventusban viszont szárnyalt, a legmagasabb európai szintekre jutott és számos megfigyelő a világ legjobb játékosát látta benne.
Világhírnév
Az 1998-ban Franciaországban rendezett világbajnokságon Zidane két, szöglet utáni fejesgólt jegyzett a Brazília elleni döntő mérkőzésen, s ezzel Franciaország megszerezhette első világbajnoki címét. Zidane még abban az évben megkapta France football szakmagazin által odaítélt Aranylabdát és elnyerte a FIFA-tól Az év játékosa címet. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon ismét győzelemre vezette a francia válogatottat, s ezzel a kettős győzelemmel (világbajnokság és Európa-bajnokság – ebben a sorrendben) addig egyetlen más csapat sem dicsekedhetett. Teljesítményével Zidane ismét elnyerte az év FIFA-játékosa címet.
Fiatal francia szurkoló a 2006. évi világbajnokság alattZidane az utolsó mérkőzésén a 2006. évi világbajnokság döntőjén
2001 nyarán Zinédine Zidane 75 millió eurós rekordösszegért igazolt át a Real Madridba. Játéka tovább fejlődött a spanyol klubban, amellyel 2002-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A döntőben 2:1-re győztek a Bayer 04 Leverkusen együttese ellen. Zidane olyan helyzetből lőtt gólt, mely ballábasoknak is dicsőségére válna.
A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság nem úgy sült el, ahogy várta. Görögország a negyeddöntőben óriási meglepetésre búcsúztatta Zidane-ékat, és ő emiatt (is) 2004. augusztus 4-én bejelentette visszavonulását a francia válogatottból. 2005. augusztus 3-án – gyakorlatilag egy évvel később – azonban visszatért azzal, hogy – amennyiben a franciák továbbjutnak – a 2006. évi világbajnokság végéig kerettag marad.
Ő vezette a kékeket a 2006. évi németországi világbajnokságon, ahol két kezdeti döntetlen (Svájc: 0-0, Koreai Köztársaság: 1-1) után a harmadik csoportmeccsen 2 góllal kellett verni Togót a biztos továbbjutáshoz. Zidane sárgák miatt nem játszott, de a gallok így is 2-0-ra nyertek és csoportmásodikként jutottak tovább. A további mérkőzéseken előbb a spanyolokat verték 3:1-re, majd a brazil válogatottat 1:0-ra. A 34 esztendős Zidane bámulatos formában irányította az európai csapatot. Szemet gyönyörködtető cselekből, hajszálpontos passzokból tartott bemutatót a világ előtt, s Zidane-nak a gólban is elévülhetetlen érdemei voltak.
Marseille városa egy 10x15 méteres óriásportrét festetett gyermekéről egy épület falára, mely a tengeröblére és kikötőre néz.
A Real Madridban
Zizou a Real Madridban, 2005-ben
Ha Zidane első madridi évei lehetővé is tették a spanyol bajnoki cím elnyerését, és főleg karrierje során először és egyetlen alkalommal elnyerni a Bajnokok Ligáját, hamarosan megmutatkoztak Florentino Perez „óriássztárok” politikájának korlátjai. 2003 óta a nagy Real semmit sem nyert meg, és mind a pályán, mind pedig a klub állományában és szervezetében bizonytalanság mutatkozott. Ez volt az oka, hogy a válogatottban 10-es számmal játszó francia fizikai állapota romlani kezdett, míg végül 2006. április 25-én bejelentette: a németországi világbajnokság után végleg visszavonul.
A képességeivel tisztában lévő Zidane elismerte, hogy már messze nincs azon a szinten, mint karrierje csúcsán, és lejárta előtt egy évvel felbontja szerződését. Döntésében kétségkívül nagy szerepet játszott az őt a Real-hoz szerződtető Florentino Perez távozása is. Zidane utolsó mérkőzését a Villarreal ellen játszotta a Bernabéu stadionban. Az őt köszöntő szurkolók egyértelmű bizonyságát adták, hogy a számukra Zidane örökre a világ egyik legnagyobb játékosa marad. Egyébként Zidane, egy XXI. századi portré címmel 2006 májusában Franciaországban mozikba került dokumentumfilmet versenyen kívül vetítették a 2006-os cannes-i fesztiválon.
2006. július 1-jét arany betűkkel jegyzik Zinédine Zidane életében. A francia válogatott játékosainak nem került nagy erőfeszítésébe ellenőrzése alatt tartani a meccset az erőtlen brazilokkal szemben; a főszereplő a csapatkapitány lett. Ezen a napon Zidane szárnyalóbb volt, mint valaha, a FIFA a meccs emberének választotta, döntő jelentőségű passzt adott Thierry Henry-nak. E meccs után egyébként Pelé király „mágusnak” nevezte Zidane-t. A döntőben lőtt góljával Vavá, Geoff Hurst és Pelé nyomdokaiba lépett, akik világbajnoki döntőn három gólt rúgtak. Pályafutása megdicsőüléssel végződhetett volna…
Edzőként
Visszavonulása után az edzői pályán képzelte el jövőjét, és a madridiaktól meg is kapta a lehetőséget. A 2013-14-es idényben a felnőtt csapat mellett másodedzőként segítette Carlo Ancelotti munkáját, majd kinevezték a tartalékcsapat, a Real Madrid Castilla edzőjének. Másfél szezonon keresztül irányította a harmadosztályban szereplő gárdát, amikor megkapta élete lehetőséget. Rafael Benítezt a 2015-16-os idény felénél menesztették, és Florentino Pérez Zizout nevezte ki a Real Madrid CF élére. Élt a lehetőséggel, új lendületet adott a gárdának, melyet addigra már kizártak a kupa küzdelmekből, a bajnokságban azonban nagy hajrába kezdtek a királyiak. Végül az utolsó fordulóban lemaradtak a bajnoki címről, azonban a BL serleget újra elhódították, tizenegyespárbaj után a városi rivális Atlético de Madrid ellen. Zizou már első (fél)szezonjában Európa csúcsára vezette a Reált, egyben ő lett a hetedik olyan edző aki játékosként is nyert BL-t , illetve az első francia edző aki elhódította a legrangosabb klubtrófeát.[5]
Emlékezetes góljai
Noha a szurkolók emlékében elsősorban az 1998-as labdarúgó-világbajnokság döntőjében lőtt két gólja maradt meg, Zidane az utóbbi idők francia futballjának nagy pillanataiban jelen volt. Első válogatott mérkőzésén két góllal iratkozott fel a tabellára a csehek elleni barátságos mérkőzésen. 1998 elején – néhány hónappal a világbajnokság Stade de France-beli döntője előtt – ő rúgta az első gólt a stadionavató mérkőzésen (Franciaország-Spanyolország 1-0).
A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság negyeddöntőjében a spanyolok ellen szabadrúgásból talált be (a vége: 2-1-es francia siker lett), majd az elődöntő hosszabbításában egy büntetőt érvényesített a portugálok ellen (aranygóllal, és itt is 2-1-gyel jutottak tovább a franciák), és ezzel 16 év után döntőbe juttatta a francia válogatottat. A gól után örömkört futva ugyanazokat az önkéntelen mozdulatokat tette, mint Michel Platini az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság elődöntőjében, szintén a portugálok elleni mérkőzésen.
Franciaország első 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon játszott mérkőzésén, a rendes játékidő végén még 0-1-re állt Anglia ellen (David Beckham tizenegyest is hibázott). A hosszabbításban aztán jött az amúgy szürkén játszó Zidane és a 91. percben szabadrúgásból egyenlített, majd a 93. percben értékesítette a megítélt büntetőt is, így csodálatos hajrával a franciák nyertek 2-1-re.
A 2006-os labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőjében – a spanyol szurkolók visszavonulására tett gunyoros megjegyzéseire adott csattanós válaszként – nagyszerű akciógólt lőtt; ezzel a franciák 3-1-es végeredménnyel jutottak a negyeddöntőbe. Ott a Ronaldo vezette brazilok ellen ismét a pályája csúcsán tündöklő, régi Zizou-t lehetett látni: mérkőzést eldöntő gólpasszt adott Thierry Henry-nak, s ezzel megkapta a FIFA-tól a mérkőzés legjobb játékosa címet. Az elődöntőben a portugálok ellen tizenegyesből lőtt gólja a „kékek” döntőbe jutását eredményezte.
A 2006. évi világbajnokság döntőjének 7. percében, Marco Materazzi szabálytalanságát követően, „Panenka-módra” lőtt tizenegyesből szerzett egy, a felső kapufáról bevágódó gólt.
Család
Nős, felesége: Véronique, négy fiúgyermekük van: Enzo, Luca, Théo és Elyaz.
Jövedelme
A nagy sportoló kortársakhoz hasonlóan Zinédine Zidane is egyre kiemelkedőbb jövedelemre tett szert. A francia Le Figaro Magazine 2006-os cikke szerint Zidane mintegy 300 ezer eurót kapott meccsenként.[6]
A nemzetközileg ismert labdarúgók jövedelme nemcsak a játékból származik, hanem reklámbevételekből is, azaz Zidane évente mintegy 14 millió eurót kap, mely összeg 44%-a reklámszerződésekből származik.[7]
1997: Európa második legjobb játékosa (Onze Mondial), az olasz bajnokság legjobb külföldi játékosa, Az Aranylabda-szavazás 3. helyezettje, FIFA év játékosa- bronz díj
1998: Aranylabda, Európa legjobb játékosa (Onze Mondial), az év legjobb játékosa (FIFA), a „francia bajnokok bajnoka” (L’Équipe), az év legjobb francia játékosa, az év játékosa (World Soccer), az év játékosa (RSS), a Becsületrend lovagja, UEFA Év középpályása, Vb All Star-csapat, az év európai játékosa (El Pais)
1999: Európa harmadik legjobb játékosa (Onze Mondial), World Soccer Magazine100 legnagyszerűbb játékos a 20. században
2000: Európa legjobb játékosa (Onze Mondial), az év legjobb játékosa (FIFA), Aranylabda- ezüst díj, a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság legjobb játékosa, az évszázad második legjobb játékosa (L’Équipe), a francia TOP 50-es listán a legnépszerűbb személyiség, Eb-All Star-csapat
2001: Európa legjobb játékosa (Onze Mondial), az olasz bajnokság legjobb játékosa, az év európai játékosa (El Pais), UEFA az év csapata
2002: Európa második legjobb játékosa (Onze Mondial), a Bajnokok Ligája döntőjének legjobb játékosa, az év legjobb francia játékosa, az év európai játékosa (El Pais), az ENSZ szegénység elleni nagykövete, FIFA év játékosa- bronz díj, a spanyol bajnokság legjobb külföldi játékosa, UEFA az év csapata, UEFA év labdarúgója
2003: Európa második legjobb játékosa (Onze Mondial), a France Football ezüst csillagja, az év legjobb játékosa (FIFA), a Mediterrán-játékok nagykövete, az év európai játékosa (El Pais), UEFA az év csapata
2004: a FIFA 100 tagja, a félévszázad legjobb játékosa (UEFA), Eb-All Star-csapat
A 2006-os cannes-i fesztiválon versenyen kívül mutatták be Phillipe Parreno és Douglas GordonZidane, egy 21. századi portré(Zidane, un portrait du 21ème siècle) című filmjét.
2002-ben Zidane aktív közreműködésével Zinédine Zidane, mint egy álomban (Zinédine Zidane, comme dans un rêve) címmel egy DVD-t készítettek róla, mely végigkíséri pályafutását és dokumentumok, interjúk segítségével rajzolja meg portréját.
Az Európai Leukodystrophia Egyesület (ELA – European Leukodystrophy Association) védnöke a 2006. évi világbajnokságon, a Spanyolország ellen lőtt gólját követően Hajrá Zizou(Allez Zizou) címmel egy neki ajánlott dal kezdett terjedni az interneten.
Lásd még
Bibliográfia
Alexis Nolent (író), Michel Pierret és Marco Venanzi (rajzolók): Zidane. – Brüsszel; Párizs: Casterman, «Champion de vie» sorozat, 2005. – 47 o., 31 cm. – (ISBN 2-203-37605-8). – [Zinédine Zidane élete képregényben].
