|
Valerij Vasziljovics Lobanovszkij
Valerij Lobanovszkij (ukránul: Вале́рій Васи́льович Лобано́вський, Valerij Vasyl’ovyč Lobanovs’kyj [vɑˈlɛrɪj lobɑˈnɔwsʲkɪj]; oroszul: Вале́рий Васи́льевич Лобано́вский, Valeriy Vasilyevich Lobanovskiy) (Kijev, 1939. január 6. – Zaporizzsja, 2002. május 13.) szovjet-ukrán labdarúgó, edző, a Szovjetunió Kiváló Edzője díj tulajdonosa és az UEFA Érdemrend kitüntetettje. Lobanovszkij pályafutása során irányította a szovjet és az ukrán válogatottat, valamint az akkor fénykorát élő Dinamo Kijevet is. Irányításával a kijevi csapat lett az első szovjet labdarúgó egyesület, amely nemzetközi klubtrófeát nyert, amikor 1975-ben elhódították a Kupagyőztesek Európa-kupája serleget a döntőben a Ferencvárost legyőzve. Lobanovszkij eredményeit mind a mai napig nagy becsben tartják, és úgy emlékeznek rá mint sportágának egyik legnagyobb újítójára[1] tudományos és rendkívül figyelmes, minden részletre figyelő edzésmódszereivel. 2017-ben az UEFA alapítása, azaz 1954 óta eltelt időszak tíz legkiemelkedőbb edzői közé választotta.[2] PályafutásaJátékoskéntPályafutását szülővárosának csapatában kezdte, eleinte baloldali középpályást játszva. A Dinamo Kijev csapatánál hét évet töltött, ez idő alatt egy szovjet bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett. Ezt követően egy-egy évet játszott a Csornomorec Odesza és a Sahtar Donyeck csapataiban,[3] majd 29 évesen befejezte játékos karrierjét. 253 bajnokin 71 gólt lőtt. Kétszer kapott lehetőséget a szovjet válogatottban, az első mérkőzését 1960. szeptember 4-én játszotta Ausztria ellen.[4] Két olimpián is részt vehetett. Híres volt pontos beadásairól és szögletekből rúgott góljairól.[5] EdzőkéntVisszavonulását követően edzőnek állt, egy évvel később az FK Dnyipro vezetőedzőjének nevezték ki. Négy évig ült a Dnyepropetrovszk kispadján, 1971-ben másodosztályú bajnoki címet nyert az együttessel. Ezt követően került nevelőklubjához, a Dinamo Kijevhez, amelyet ezt követően 1990-ig irányított. Lobanovszkij edzőként hírhedt volt szigorúságáról. A kijevi csapattal megtörte a szovjet futballra addig jellemző orosz dominanciát, és az ország, valamint Európa egyik legjobb csapatává formálta a Dinamót. Első kijevi korszaka alatt nyolc szovjet bajnoki címet és hat kupaelsőséget nyert a csapattal. A Lobanovszkij-féle Dinamo Kijev volt az első szovjet csapat, amely egy jegyzett európai kupasorozatot meg tudott nyerni: 1975-ben a Ferencváros elleni győztes döntő után emelhette fel a győztesnek járó serleget, majd 1986-ban, szintén a Dinamóval újra megnyerte az akkor második számú klubsorozatnak számító, és azóta már megszűnt KEK-et. Lobanovszkij a kijevieknél eltöltött időszak alatt lett a szovjet válogatott szövetségi kapitánya, ezt a pozíciót később még kétszer betölthette, 1975 és 1976, 1982 és 1983, valamint 1986 és 1990 között állt a szovjet nemzeti csapat élén. Legnagyobb sikerét a válogatottal az 1988-as németországi Európa-bajnokságon érte el hozta, amikor egészen a döntőig jutottak, azonban ott a Marco van Basten nevével fémjelzett oranje 2–0-s győzelmet aratott. 1990-ben Lobanovszkij felállt a Dinamó kispadjáról, és az Egyesült Arab Emirátusok, majd Kuvait szövetségi kapitánya lett. 1997-ben tért vissza a Dinamo Kijevhez, amely akkor a bajnokságban sem szerepelt jól, illetve eltiltását töltötte a nemzetközi porondon, így a kupákban nem léphetett pályára. Lobanovszkij sorozatban öt bajnoki címet szerzett a kék-fehérekkel, 1999-ben pedig a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jutott az ukrán csapattal, amit azóta sem tudott megismételni egy csapat és edző sem az országból. 2001-ben kinevezték az ukrán válogatott szövetségi kapitányának, de miután nem sikerült kijuttatnia a csapatot a 2002-es világbajnokságra, a szövetség vezetői menesztették. Lobanovszkij 2002. május 7-én szívinfarktust kapott, miután a Dinamó legyőzte a Metalurh Zaporizzsját, majd hat nappal később, az agyműtétje közben fellépő komplikációk következtében hunyt el.[5] MagánéleteLobanovszkij Kijevben született Vaszil Mihajlovics Lobanovszkij és Olekszandra Makszimvina Bojcsenko gyermekeként.[6] Apai ágon lengyel felmenőkkel rendelkezett. Felesége Ada Lobanovszkaja volt, egy gyermekük született, Szvetlana, aki később éttermet nyitott Kijevben, amelynek neve U Metra” (azaz: „A Mester”).[7] Lobanoszkij az ukrán író, Olekszandr Bojcsenko unokaöccse volt. Emlékezete Halála után elnyerte az Ukrajna Hőse-díjat, ami az ország legmagasabb rangú elismerése. A Dinamo Kijev stadionja az ő nevét viseli. A kijevi történelmi temetőben, a Bajkovban helyezték örök nyugalomra, sírhelye köré lenyűgöző emlékművet emeltek. 2003-ban az AC Milan nyerte az Bajnokok Ligáját. A milánóiak ukrán csatára, Andrij Sevcsenko a döntő után repülőgéppel Kijevbe utazott, hogy volt edzőjének ajánlja aranyérmét.[8] 2005-ben Valerij Lobanovszkij emlékversenyt alapítottak. StatisztikaKlub
Edzői pályafutásának statisztikái
Sikerei, díjaiJátékosként
Edzőként
Jegyzetek
További információk
Information related to Valerij Vasziljovics Lobanovszkij |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
