1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2011. június 7.
Ronaldo Luis Nazário de Lima, vagy egyszerűen Ronaldo (1976. szeptember 18. –) kétszeres világbajnok brazilválogatottlabdarúgó. A valaha volt egyik legjobb és legsikeresebb labdarúgó.[forrás?] Beceneve a „Fenomén” (portugálul: O Fenômeno / jelentése: Ritka jelenség, kivételes tehetség, aki/ami nem mindennapi látvány.). 2011. február 14-én jelentette be visszavonulását a pályafutása során többször is visszatérő makacs térdsérülése miatt.[2]
Ronaldo Brazíliával két alkalommal nyerte meg a világbajnokságot, 1994-ben és 2002-ben, 1998-ban pedig ezüstérmet szerzett. A világbajnokságok történetének második legeredményesebb góllövője 15 góllal. Háromszor lett az év labdarúgója (1996-ban, 1997-ben és 2002-ben).
Magánélete
Ronaldo Bento Ribeiro-ban született, Rio de Janeiro közelében. Ronaldo tényleges születési dátuma 1976. szeptember 18., de mivel édesapja nem regisztráltatta idejében, születési anyakönyvi kivonatában 1976. szeptember 22. szerepel.[forrás?][3] Futballpályafutása az utcákon kezdődött, barátaival az utcákon játszottak a környékbeliekkel.
1999 áprilisában megnősült, felesége Milene Domingues volt. A házasság négy év után válással végződött.[4] Házasságukból 2000-ben egy fiú született, Ronald. 2005-ben, Ronaldo eljegyezte Daniela Cicarelli-t, a korábbi brazil modellt, az MTV munkatársát, aki terhes lett, de elvetélt. Kapcsolatukból három hónap múlva szakítás lett.[5] Új kapcsolata a brazil szupermodell, Raica Oliveira volt, akivel 2006 decemberében ismerkedett meg. Az író Andrew Downie szerint semmi összefüggés nincs Ronaldo magánélete és a pályán nyújtott teljesítménye között, gólszerzői teljesítménye megegyezik azzal az időszakkal, amikor még boldog házas volt.[6]
2015. március 5-én jelentette be, hogy a North American Soccer League-ben érdekelt Fort Lauderdale Strikers labdarúgó csapatának egyik tulajdonosa és megbízott elnökként tevékenykedik tovább, ráadásul a csapat keretének is tagja.[8]
Pályafutása
Ronaldo futballtehetségét először 14 éves korában ismerték fel, amikor a korábbi világbajnok Jairzinho beajánlotta a brazil utánpótlás válogatottba és a saját korábbi klubjához, a Cruzeiro-hoz.
Ekkor már figyelte Piet de Visser, és nemsokára leigazolta a PSV Eindhoven 6 millió dollárért. A hollandoknál 57 mérkőzésen 54-szer talált be az ellenfelek kapujába, és nem volt meglepő, hogy játékára felfigyelt az FC Barcelona, ahol az 1996–97-es szezonban játszott, és 49 mérkőzésen 47 gólt lőtt (ami tartalmazza a spanyol kupa és a Kupagyőztesek Európa-kupájában szerzett találatokat is), valamint kiváló teljesítményével jelentősen hozzájárult a katalánok 1997-es KEK győzelméhez.
1997-ben azonban az olaszInterhez igazolt, ahol európai pályafutása során először nem sikerült a bajnokságban a gólkirályi címet megszereznie, ellenben az 1997-98-as UEFA Kupát elhódította a kék-feketékkel.
Egy évvel az 1998-as labdarúgó-világbajnokság után komolyan megsérült a jobb térde, és hosszú hónapokat kellett kihagynia. Visszatérése 2000-ben volt, de csak hét percet játszott a Lazio elleni bajnoki mérkőzésen, miután másodszor is megsérült a térde. Két műtét és 20 hónap rehabilitáció után Ronaldo a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra tért vissza és pazar formában játszva, segített Brazíliának megnyerni az ötödik világbajnoki címét. A Ronaldo nevével eladott mezekkel világrekordot értek el. Annyira népszerű volt, hogy amikor hosszabban sérült volt, a szurkolók akkor is folyamatosan éltették a lelátókon. Hírnevét jótékonykodásra is felhasználta.
Minthogy sok vitája volt az Inter vezetőedzőjével, Héctor Cúperrel, nagy sajtóérdeklődés közepette átigazolt a Real Madridhoz, mintegy 39 000 000 €-ért. Bemutatkozó mérkőzésén a Real Madridban duplázott. A szezon végéig 23 bajnoki gólt lőtt (a Bajnokok Ligájában szerzett góljai nélkül). A Bajnokok Ligájában emlékezetes volt a Manchester United ellen elért mesterhármasa, amelyen a Real Madrid ugyan kikapott idegenben 4–3-ra, de a visszavágón aratott 3-1-es győzelem után, 6–5-ös összesítéssel továbbjutottak. A csapat 2003-ban a spanyol bajnoki címet is elhódította (amelyet előző spanyol klubjával, a Barcelonával elbukott).
2007. január 18-án Ronaldo bejelentette, hogy elfogadja az AC Milan ajánlatát, és 7,8 millió dollárért átigazol az olasz klubba.[9] Ronaldo távozását a Milan és a Real közötti pénzügyi viták hátráltatták. Január 25-én Ronaldo Madridból Milánóba repült, hogy megtekintse a MilanRoma elleni mérkőzését. Másnap Ronaldo orvosi vizsgálatai sikeresen befejeződtek, és január 30-án az átigazolási szerződésre is pont került.[10] A csapatban a 99-es mezszámot kapta meg, mivel a kedvenc, klasszikus mezszámát, a 9-est Filippo Inzaghi viselte évek óta a klubban. A Milanban 2007. február 11-én mutatkozott be csereként, a Livorno elleni 2–1-re megnyert mérkőzésen. A következő – a Siena elleni, 2007. február 17-én lejátszott – bajnoki meccsen Ronaldo két gólt lőtt és egy gólpasszt adott, amivel 4–3-ra nyerték a mérkőzést.
Ronaldo pályafutásának érdekessége, hogy két esetben is a hazájuk bajnokságában rivális csapatokban játszott. Ráadásul a milánói rangadókon, mind az Milannak, mind az Internek rúgott gólt (az Interrel az 1998/99-es szezonban, a Milannal a 2006/07-es szezonban). A másik rivális páros a spanyol bajnokság két élcsapata, a Barcelona és a Real Madrid volt.
A 2006–07-es szezonban a Milan megnyerte a Bajnokok Ligáját, azonban Ronaldo, mivel abban az idényben már pályára lépett a sorozatban a Real Madrid tagjaként, a szabályok értelmében nem volt a BL győztes keret tagja.
2008 februárjában Ronaldo újabb súlyos térdsérülést szenvedett, amivel legkevesebb kilenc hónapra vált harcképtelenné. 2008. december 9-én a Corinthians csapatához igazolt azzal, hogy ha visszanyeri régi formáját és versenysúlyát, akkor ismét szerencsét próbál Európában.
Ronaldót 1996-ban és 1997-ben megválasztották az év játékosává, miután az 1998-as világbajnokságon négy gólt lőtt és három gólpasszot adott.[11] A döntő előtti éjszakán váratlan egészségügyi problémái támadtak: görcsrohamtól szenvedett. Nem akarta vállalni a döntőn való szereplést, de Mário Zagallo szövetségi kapitány visszahelyezte a keretbe. Ronaldo – természetesen – nem játszott jól, ráadásul le is sérült Fabien Barthezzel, a francia kapussal való ütközés során. Brazília elvesztette a döntőt a házigazda Franciaországgal szemben 3–0-ra.[12]
Adrian Williams, a Birminghami Egyetem ideggyógyászat professzora szerint Ronaldónak nem is lett volna szabad játszania, mivel lehetetlen volt, hogy 24 órával az első görcsroham fellépése után képes legyen a képessége legjobbját nyújtani.[13]
A következő, 2002-es világbajnokságon Ronaldo megnyerte a aranycipőt, nyolc góljával ő volt a legeredményesebb góllövő. Minden csapatnak gólt lőtt, kivéve Angliának a negyeddöntőben. A döntőben két gólt is szerzett Németország ellen. Góljaival beállította Pelé 12 világbajnokságokon szerzett gólrekordját.
A 2006-os labdarúgó-világbajnokságon, noha Brazília megnyerte első két mérkőzését a csoportkörben Horvátország és Ausztrália ellen, Ronaldót gúnyos megjegyzésekkel illették, túlsúlyosnak és lassúnak tartották. Még Brazília elnöke, Luiz Inacio Lula da Silva is megkérdezte a válogatott szövetségi kapitányát: „Ronaldo kövér, ugye?”. Minden támadás ellenére Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány a kezdő keretben tartotta Ronaldót. A Japán ellen szerzett két góljával a huszadik olyan játékos lett, akik három különböző világbajnokságon is gólt lőttek (1998, 2002 és 2006). Június 27-én, miután megszerezte 15. világbajnoki gólját is Ghána ellen a 2006-os világbajnokság nyolcaddöntőjében, megdöntötte a minden idők legjobb világbajnoki góllövőinek 14 gólos rekordját, amit addig Gerd Müller tartott. A 2006-os világbajnokságon elért harmadik góljával Ronaldo lett az egyetlen olyan kétszeres vb-győztes, aki legalább három gólt lőtt mindhárom világbajnokságán. Brazília azonban Franciaországgal szemben – 1–0-s vereséggel – alulmaradt a negyeddöntőben.
Ronaldo 2006. július 1-jéig 97 válogatott mérkőzésen 62 gólt lőtt.[14]
A világbajnokság után, 2006. július 16-án műtéten esett át, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák a bal sípcsontján lévő meszesedést.[15]
Emberszeretete
2000-ben Ronaldo az ENSZ nagykövete lett. „Senkinek nem kellene elítélni a nyomorban élőket, lehet hogy így születtek, de az is lehet, hogy egy háború következménye miatt ilyen a sorsuk” – mondta Ronaldo.[16][17]
Ronaldo segített számos izraeli és palesztin gyereknek, jótékonykodott, és el is utazott Izraelbe és Ciszjordániába.[18]
Pályafutása statisztikái
Az összes ligában játszott mérkőzéseinek teljesítménye
↑Player Page Profile - Ronaldo. fifaworldcup.yahoo.com, 2006. július 1. [2006. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 8.)
_(cropped).jpg)
