Pályafutása nagy részét a Sporting Gijón és a Barcelona csapataiban töltötte, korának egyik legjobb támadójának számított.
Az adott szezon gólkirályának járó Pichichi-trófeát hét alkalommal nyerte el, ebből ötször volt az élvonal gólkirálya.[1]
Az Oviedóban született Quini 1967-ben csatlakozott az Ensidesa csapatához, majd egy év múlva lett a Sporting Gijón
játékosa.[2] Két évig a másodosztályban szerepelt csapatával, majd miután feljutottak az élvonalba, harminc mérkőzésen tizenháromszor volt eredményes a La Liga 1970-71-es kiírásában. Az elkövetkező kilenc idényben csak egyszer fordult elő, hogy góljainak száma nem érte el a tízet. Egymást követő három alkalommal is elnyerte a gólkirálynak járó Pichichi-trófeát, igaz a második alkalommal a Gijón úgy is kiesett az élvonalból, hogy Quini 21 gólt szerzett a bajnokságban.[3]
1980 nyarán aláírt a Barcelonához. Első két idényében összesen 47 gólt szerzett a bajnokságban és mindkétszer a liga gólkirálya lett. 1981-ben és 1983-ban kupagyőzelmet ünnepelhetett a katalán csapattal, ráadásul előbbi sorozat döntőjében a Gijón ellen szerzett két találatot.[4] Tagja volt az 1981-1982-es kupagyőztesek Európa-kupája elsőséget szerző Barcelonának, a döntőben a belga Standard de Liège ellen ő lőtte a győztes gólt, így hazai pályán, a Camp Nou-ban ünnepelhettek a mérkőzés után.[5]
Az utolsó két barcelonai szezonjában már kevesebb lehetőséget kapott, de így is ő szerezte a klub 3000. bajnoki gólját a CD Castellón elleni hazai mérkőzésen.[6][7] 1984-ben, 35 éves korában visszavonult, de volt klubja, a Gijón hívására visszatért a pályára, majd még három szezon erejéig segítette a Sportingot. 1987. június 14-én Barcelonában játszotta utolsó mérkőzését, összesen 448 első osztályú bajnokin szerepelt és ezeken 219 gólt szerzett, ötször lett gólkirály az első-, kétszer a másodosztályban. Visszavonulását követően is a Sporting Gijón alkalmazásában maradt.[8][9][10]
A válogatottban
1970. október 28-án a görögök ellen mutatkozott be a spanyol válogatottban, és a második félidőben beállva megszerezte első gólját is a nemzeti csapatban.[11]
1981. március 1-jén, miután kétszer volt eredményes a Hércules ellen megnyert bajnokin, két fegyveres támadó elrabolta a mérkőzést követően. 25 nap után, a spanyol és a svájci bűnüldöző szervek közötti együttműködésnek köszönhetően sértetlenül sikerült kiszabadítani fogságából.[12][13]
Később úgy vélték, hogy stockholm-szindrómában szenved, ugyanis Quini sohasem emelt vádat elrablói ellen és nem tartott igényt az öt millió peseta kártérítésre sem.[14]
Családja
Két évvel fiatalabb testvére, Jesús is profi labdarúgó volt, 1968 és 1985 között 417 bajnokin védte a Sporting Gijón kapuját.[15][16]
Halála
2018. február 27-én szívinfarktus következtében hunyt el, 68 éves korában.[17] Március 1-jén a Sporting Gijón vezetősége bejelentette, hogy a stadionját ezt követően El Molinón-Enrique Castro Quini névre keresztelik, így tisztelegve egykori játékosuk előtt.[18]