A Hernád völgyében fekszik, a folyó bal parti oldalán, a megyeszékhely Miskolctól közúton mintegy 55 kilométerre északkeletre.
Megközelítése
Közúton három irányból közelíthető meg: Abaújszántó és Gönc felől a 3713-as, Novajidrány felől pedig a 3724-es úton; határszélét délkeleten érinti még a 3715-ös út is. Az ország távolabbi részei felől a 3-as főúton közelíthető meg a legegyszerűbben, novajidrányi letéréssel.
A hazai vasútvonalak közül a Szerencs–Hidasnémeti-vasútvonal érinti, melynek egy, Korláttal közös megállási pontja van itt. Korlát-Vizsoly megállóhely a település déli határszéle közelében helyezkedik el, közúti elérését a 3715-ös útból kiágazó 37 306-os számú mellékút teszi lehetővé.
Története
A környék az őskor óta lakott. A település a Hernád völgyében levő királynéi német telepesek ispánságának székhelye volt. 1215-ben Vislu néven említik először. Neve a német Visili személynévből származhat. A középkorban nagyobb jelentőségre tett szert, annak köszönhetően, hogy közel feküdt a Kassa, Lengyelország és Oroszország felé vezető úthoz.
1300 körül Amadé nádor törvénykező helye lett, 1322-től pedig Drugeth Vilmos nádor és bírája Perényi Miklós is itt ítélkezett az alája tartozó hét vármegye ügyeiben, és itt vívták meg a perdöntő gyalog- és lovaspárbajokat is, és olykor itt tartották a megyegyűléseket is.
A falu birtokosai ekkor ecsedi Báthori István szatmári és szabolcsi főispán, később országbíró, és felesége Homonnay Drugeth Fruzsina (Euphrosina) voltak, akik Mantskovits Bálint könyvnyomtató segítségével 1588-ban itt Vizsolyban alapították meg Magyarország egyik legrégibb könyvnyomdáját, abból a célból, hogy abban a Károlyi Gáspár gönci prédikátortól fordított bibliát nyomtassák. Ez idő tájt itt Göncön volt tanuló Szenczi Molnár Albert is, aki gyakran hordozta Károlyitól a nyomdába és onnan vissza a kéziratokat és korrektúrákat.
Volt korábbi magyar nyelvű bibliafordítás is, a huszita Biblia néven ismert, amelyből három kódexben maradtak fenn részletek, a többi azonban az üldöztetések során elveszett.[3] (Pedig nyelvünk régebbi állapotát mutatta.) A község temploma is nemzeti kincs. Már a 12. században megépült az Árpád-kori szentély és hajó, amit aztán később kibővítettek. Freskók maradtak meg benne a 13. századból. Egyik értékes freskója a Szent László-legendát mutatja be.
A településen 2020. november 29-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kellett volna tartani,[13] a 2019-ben megválasztott képviselő-testület augusztus 27-i önfeloszlatása miatt;[14] a koronavírus világjárvány miatt azonban az időközi választást csak másfél évvel később, 2022. május 8-án lehetett megtartani. A képviselő-testület önfeloszlatásának az volt az oka, hogy dr. Palotás András Levente polgármester feljelentést tett az előző 17 év alatt felhalmozódott 177 millió forintos költségvetési hiány miatt (a feloszlást kimondó képviselő-testület tagjai, az új polgármestert kivéve mind képviselők voltak az előző ciklusban is, amikor ez a jelentős deficit kialakult). A feljelentést követően a volt polgármester, Bihi Miklós hirtelen elhalálozott. Közben dr. Palotás András Levente polgármestersége alatt EU-s pályázatokon elnyert nagy összegű támogatások hatására a falu költségvetési helyzete rendeződött.[15]
Különös érdekessége volt a 2022-es időközi választásnak, hogy az azt megelőző rövid időszakban a falu választópolgárainak a száma közel 25%-kal megnőtt: az április 3-i országgyűlési választáskor a település választópolgárainak száma 599 volt,[16] mely közel azonos az előző évek hasonló adataival, azonban ez az érték alig több mint egy hónap alatt 738-ra ugrott.[17] A választáson a hivatalban lévő településvezető is elindult, de alulmaradt egyetlen kihívójával szemben (a furcsa lakosságszám-növekedés az eredményt érdemben nem befolyásolta).
2001-ben a település lakosságának 80%-a magyar, 20%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[18]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 99,3%-a magyarnak, 32,6% cigánynak, 0,2% németnek, 0,3% ruszinnak, 0,6% szlováknak mondta magát (0,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,9%, református 12,3%, görögkatolikus 3,9%, felekezeten kívüli 1,2% (4,7% nem válaszolt).[19]
2022-ben a lakosság 90,6%-a vallotta magát magyarnak, 38,8% cigánynak, 2,6% szlováknak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% horvátnak, görögnek, örménynek, románnak, ruszinnak, ukránnak és szlovénnek, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 61,5% volt római katolikus, 10,4% református, 2,4% görög katolikus, 1,5% egyéb katolikus, 0,5% egyéb keresztény, 4,4% felekezeten kívüli (19,3% nem válaszolt).[20]
A „Vizsolyi biblia”, a legrégebbi, teljes magyar Biblia-fordítás itt készült.
Nyomdatörténeti kiállítás a (kőfallal körülvett) vizsolyi református templom kertjén belül található, Mantskovit Bálint Nyomdatörténeti Múzeumban. A templomkerten belül található még a Bibliás Könyvesház, melynek festett kazettás mennyezetét Gaál János Népművészet Mestere díjas restaurátor készítette. Ebben az épületben lehet megvásárolni a belépőt a Vizsolyi Biblia, a templom és a múzeum megtekintéséhez.
Mézmúzeum.
A vizsolyi kőfejtő a Vizsoly déli kivezető útja mellett található. A már nem működő, de nagyon szépen gondozott kőfejtő jelzi, hogy az itt lakók évszázadokon keresztül sok házat építettek fel az itt bányászott riolit tufából. Ez a könnyen faragható, puha kőzet rendkívül jó hőszigetelő is, amelynek kedvező tulajdonságát használták ki a jellegzetes népi építészeti megoldásoknál.
Híres emberek
Bodnár Pál (1938-2010) közgazdász, az MTA doktora itt született
Irodalom
Henszlmann, I.: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary), Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876
Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.), Egyetemi nyomda, Budapest, 1938
Dercsényi D.: Román kori építészet Magyarországon, Corvina kiadó, Budapest, 1972
Gerő, L.: Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.), Budapest, 1984
László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei, Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest, 1993