január 1. – A legnagyobb csehszlovák polgári párt, az agrárpárt elnöke Rudolf Beran újévi cikkében a szudétanémet és a Hlinka-féle szlovák párt kormányba lépését és a Németországgal való megegyezést sürgeti.[1]
január 12. – Befejeződött Budapesten az a két napos olasz–osztrák–magyar konferencia, amelynek napirendjén Ausztria Németországhoz való közeledésének előkészítő lépései, valamint a magyar fegyverkezési egyenjogúság, a magyar–román viszony javítása, továbbá a dunai államok gazdasági kapcsolatainak rendezése állt.
január 22. – Jugoszláviában a pravoszláv klérus nagyszabású kormányellenes tüntetést tart Zágrábban.
január 25. – Bulgáriában ötnapos kormányválság veszi kezdetét, amelynek lezárásaként Kiosszeivanov miniszterelnök átalakítja kormányát.
január 26. – Ausztriában újabb államellenes nemzetiszocialista összeesküvést lepleztek le. Bécsben az államkancellária sorozatos letartoztatásokat foganatosít.
február 12. – Kurt Schuschnigg szövetségi kancellár Ausztria nevében megköti Hitlerrel, az ún. berchtesgadeni megállapodást, amely biztosítja Ausztriát, hogy Németország nem veszélyezteti Ausztria függetlenségét. A biztosíték fejében Ausztria nem akadályozza az osztrák nemzeti szocialisták, Vaterländische Front keretében való szervezkedését.
február 15. – Ausztriában berchtesgadeni megállapodásnak megfelelően amnesztiában részesítik a politikai foglyokat.
február 22. – A magyar Koronatanács elfogadja a légierő fejlesztését szolgáló „Huba” tervet, amely egy repülőhadosztály felállítását tartalmazza.
február 24. – A román király eltörli Romániában a régi alkotmányt, s ún. „korporatív” alkotmányt vezet be, amelyet később az ország népszavazással elfogad.
február 28. – Életbe lép Magyarországon az 1936. április 24-én kötött lengyel-magyar konzuli egyezmény.
március 9. – Kurt Schuschnigg Ausztria szövetségi kancellárja váratlanul bejelenti innsbrucki beszédében, hogy március 13-ára népszavazást rendel el, a "szabad és keresztény Ausztria biztosítása" érdekében.
március 10. – Hitler a korábban kötött berchtesgadeni megállapodás megszegésével vádolja meg Ausztriát, az elrendelt választások kapcsán, s ezzel a szerződés a német fél részéről érvényét vesztette.
A nagy létszámú német hadsereg első gépesített alakulatai átlépik Ausztria határát.
A csehszlovák kormány érdeklődésére Hermann Göring biztosítja a köztársaság berlini nagykövetét, hogy Németország Csehszlovákia irányában „semmiféle támadó akcióra nem gondol”. Ezzel párhuzamosan Joachim von Ribbentrop biztosítja Krofta csehszlovák külügyminisztert, hogy Németország magára nézve kötelezőnek ismeri el az 1925. október 16-án kötött német–csehszlovák döntőbírósági egyezményt.
március 12. – A német hadsereg megszállja Ausztriát,[3] Miklas szövetségi elnök „lemond”, Kurt Schuschnigg szövetségi kancellárt elfogják és ismeretlen helyre hurcolják.
Az osztrák államtanács kimondja Ausztria csatlakozását Németországhoz, vagyis „Ausztriának Németországgal való egyesülését” (Anschluss). (Ausztria állami léte átmenetileg megszűnik.)
A jugoszláv kormány az Anschlusst német belügynek nyilvánítja.[4]
Anglia, Franciaország nagyköveteik révén tiltakoznak Ausztria törvényellenes és erőszakos megszállása ellen. (A francia kormány nemzetközi beavatkozást javasol, amelyet Benito Mussolini elutasít.)
március 17. – Hull, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere kijelenti az osztrák-ügy kapcsán, hogy „Amerika teljes erővel ragaszkodik a nemzeti jogrend alapelveihez”.
március 17–19. – Lengyelország ultimátumban követeli Litvániától a diplomáciai kapcsolatok felvételét a lengyel állammal és a Vilnó-határ elismerését. (Litvánia elfogadja a lengyel követeléseket.)[5]
március 23–24. – A csehszlovákiai polgári német pártok beolvadnak a Szudétanémet Pártba és a kormány két német minisztere benyújtja lemondását.[1]
Április
április 8. – Magyarországon Darányi benyújtja a zsidóság jogfosztottságát kimondó első törvényjavaslatát. (1938. XV. t.c.)
április 10. – Népszavazás Ausztriában a Német Birodalommal való egyesülés tárgyában. A szavazások idejére a nyugalmat, a német hadsereg biztosítja. A fegyverek árnyékában lezajló népszavazáson 99,75% igen szavazat érkezik. Így Hitler „jogilag is alátámasztotta” az Anschlusst.
május 15. – A csehszlovák kulturális élet képviselői „Hűek maradunk!” címmel kiáltványt adnak közre. (A kiáltványt szeptemberig több mint egymillióan írnak alá.)[7]
május 19. – Német csapatösszevonások kezdődnek a csehszlovák határon.
május 20. – A csehszlovák kormányt részleges mozgósítást rendel el a német határ mentén.[7]
Csehszlovákia két hadosztályt mozgósít, és fegyverbe szólítja a szakbeosztású tartalékosokat. A közel 300 000 embert érintő mozgósítást, mind Párizs, mind London elsietettnek ítéli, és tárgyalásokat sürget a felek között.
május 22. – Georgi Kyoseivanov bolgár miniszterelnök bejelenti a „parlamentáris kormányzáshoz való visszatérést”. (A megalakuló szobranje első ülésén 101 kormányt támogató és 59 ellenzéki képviselő jelenik meg a bolgár parlamentben.)
május 25. – A 34. Eucharisztikus világkongresszus kezdőnapja Budapesten, amely egyben a Szent István-év, az első magyar király halálának 900 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat nyitórendezvénye.
május 28. – A belgrádi repülőkiállítás alkalmával nagyszabású német légi bemutatót rendeznek, amely az adott politikai helyzetben demonstratív jelleget ölt.
május 29. – Az Eucharisztikus világkongresszus zárónapja.
június 5. – Véget ér a bolgár-görög vámháború. Megtörténik az első kereskedelmi jegyzékváltás a két állam között.
június 7. – A Szudétanémet Párt (Sudetendeutsche Partei – SdP) elutasítja a csehszlovák nemzetiségi statútumot és a karlsbadi pontokat terjeszti be rendezési javaslatként.[7]
június 29. – Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök az Egyesült Magyar Párt vezetőivel tárgyal, akik az autonóm Szlovákián belüli magyar autonómia megvalósítását sürgetik.
Július
július 6. – A bíróság „az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntettben” bűnösnek találja és háromévi fegyházra ítéli Szálasi Ferencet.[10]
július 12. – Édouard Daladier francia miniszterelnök párizsi beszédében biztosítja Csehszlovákiát a francia segítségről, a felmerült német–cseh államviszály kapcsán.
július 26. – Az angol kormány felkéri Lord Walter Runcimant, hogy vállaljon közvetítő szerepet a csehszlovák kormány és a szudétanémetek között támadt államviszály békés elintézése érdekében (Runciman-jelentés).
július 27. – Lord Runciman párizsi látogatását követően Georges Bonnet francia külügyminiszter kijelenti a szudétanémet kérdés kapcsán, hogy a korábban Csehszlovákiának megígért francia segélynyújtás, csak az angol támogatással egyidőben lép életbe.
július 31. – Balkán-antant államai megegyeznek Szalonikiben, amelynek értelmében a Balkán-paktum aláíró államai feloldják Neuvilly-i békeszerződés katonai záradékát, s Bulgária visszakapja fegyverkezési egyenjogúságát.
augusztus 10–15. – Német részről katonai előkészületek történnek a Csehszlovákia elleni felvonulásra.[7]
augusztus 14. – Románia életbe lépő új közigazgatási törvénye értelmében, lehetővé válik a nemromán többségű községekben a kisebbségi nyelv hivatalos használata.
augusztus 16. – Andrej Hlinka a katolikus papból lett Csehszlovák politikus, a Szlovák Néppárt elnöke, a szlovák autonómiai mozgalom vezetője, a rózsahegyi plébánián váratlanul elhunyt. („Én vagyok a szlovák Hitler [...]”-jelentette ki Hlinka egy korábbi beszédében.)
augusztus 18. – Szent István napi ünnepély a Szent György téren, a Várban.
augusztus 21. – Horthy Miklósnémetországi tárgyalásain megegyezik Adolf Hitlerrel a Csehszlovákia–ellenes fellépés összehangolásáról, ugyanakkor Németország élesen kifogásolja Magyarország szerepét a bledi egyezmény körül. Egyben Imrédy Béla miniszterelnök bejelenti Magyarország elkötelezettségét a Német hatalmi politika mellett.
augusztus 24–25. – Edvard Beneš csehszlovák elnök fogadja a szudétanémetek képviselőit és a német autonómiaprogramhoz közelálló tervezetet ajánl megegyezési alapul. (A tervezet 4., végső variánsa szinte mindenben megfelel a szudétanémetekkarlsbadi programjának, kivéve a náci ideológia szabad terjesztésének engedélyezését.)[7]
augusztus 26. – Milan Stojadinović jugoszláv miniszterelnök átalakítja kormányát. (Egyebek mellett a honvédelmi tárcát a szabálytalanságok miatt lemondott Ljubomir Marić tábornoktól a diktatórikus felfogású Milan Nedić tábornok veszi át.)
Szeptember
szeptember 5. – Magyarország bevezeti az általános védkötelezettséget.
szeptember 8. – Konrad Henlein, a SdP elnökének kezdeményezésére a nemzeti-nemzetiségi autonómiára törekvő csehszlovákiai mozgalmak közös értekezletet tartanak.[7]
szeptember 12–13. – Hitler nürnbergi beszéde után a henleinisták puccsal próbálják megvalósítani tervüket. (A csehszlovák kormány feloszlatja az SdP-t.)[7]
szeptember 14. – Konrad Henlein – Hitler követelésére – bejelenti, hogy a szudétanémetek már csupán a Németországgal való egyesülésről hajlandóak tárgyalni a prágai kormánnyal.[7]
szeptember 16. – Lord Runciman angol diplomata, a csehszlovákiai kisebbségi kérdés kivizsgálására kiküldött angol misszió vezetője megbeszéléseket folytat a csehszlovák kormány és az egyes kisebbségek képviselőivel.[7]
szeptember 17. – Lord Ruciman hazatérte után támogatja Chamberlain angol miniszterelnök Hitlerrel egyeztetett álláspontját a szudétanémet területek Németországhoz csatolásáról.[7]
Mussolini trieszti útja alkalmával rövid „baráti látogatást” tesz a drávai bánság területén.
Anglia és Franciaország felszólítják Csehszlovákiát, hogy az 50%-nál nagyobb arányban német lakta területeket adja át Németországnak. (A követelést a csehszlovák kormány szeptember 20-án elutasítja. A következő napon az angol és francia prágai követ ultimátumszerűen a kormányhatározat megváltoztatását követeli, mire Prága beleegyezését adja a német többségű területek átengedéséhez.)[7]
A jugoszláv és román kormány Csehszlovákia külpolitikai helyzetének megváltozására hivatkozva semmisnek nyilvánítja a két országra – a kisantant-szerződések alapján – háruló kötelezettségeket.[7]
A csehszlovák kormány mozgósítást rendel el. (Összesen 42 hadosztályt és 1,5 millió katonát tud mozgósítani, köztük 300 ezer német és 100 magyar, illetve lengyel nemzetiségű tartalékost. Ezzel szemben Németország mozgósítható harci ereje 348 hadosztály és 3,5 millió tartalékos.)[7]
A német hadsereg megkezdi az öt zónára osztott Szudétavidék megszállását[7]
Horthy Miklós a müncheni egyezmény alkalmából levélben üdvözli a német és az olasz kormányt.[12]
A lengyel kormány szeptember 30-i éjféli ultimátuma nyomán a csehszlovák kormány hozzájárul Teschen vidékének Lengyelországhoz való csatolásához.[13]
október 2–3. – Lengyelország részt vesz Csehszlovákia megszállásában. (A lengyel csapatok megszállják az Olzán túli területet, és a hozzá tartozó Teschent.)[14]
október 3. – Matúš Černák a szlovákiai ügyek minisztere ultimátumban követeli Szlovákia autonóm hatalmát. Edvard Beneš nem reagált az ultimátumra, mire Černák lemond, és elhagyja Prágát.
Zsolnán, az Andrej Hlinka vezette Szlovák Néppárt (HSL’S) által irányított tanácskozáson a HSL’S és a főbb szlovákiai politikai pártok képviselői megállapodnak az autonóm szlovák kormány létrehozásában.
A zsolnai tanácskozást követően létrejön az autonóm Szlovákia, ahol a hatalom tényleges birtokosa a Szlovák Néppárt, melynek politikáját – kezdettől fogva – a radikális szeparatizmus és a totalitarianizmus jellemzi.
Az újonnan megalakuló szlovák kormány élére Jozef Tiso kerül.[15]
Szlovákiában magyar politikusokból megalakul a Magyar Nemzeti Tanács, amely a Magyarországhoz csatlakozásban jelöli meg a kisebbség célját.[15]
október 9–13. – Magyar–csehszlovák tárgyalások Komáromban a szlovákiai magyarlakta területek sorsáról; a magyarok a szóban forgó terület egészének a visszacsatolását követelik, amit a részleges engedményekre hajlandó csehszlovák fél visszautasít.
október 21. – Hitler katonai irányelvekben jelöli meg a maradék Csehszlovákia felszámolásának módját.[15]
október 24. – Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter ismerteti Józef Lipski berlini lengyel nagykövettel Németország követeléseit, vagyis Danzig Szabad Város Németországhoz csatolását, exterritoriális autóút építését Lengyel-Pomeránián át, ami összekötné Kelet-Poroszországot a Német Birodalommal. (Neville Chamberlain brit külügyminiszter garancianyilatkozatot tesz a lengyel kormánynak.)[14]
november 19. – A prágai Nemzetgyűlés jóváhagyja a Szlovákia és Kárpátalja autonómiájáról szóló törvényt, az ország hivatalos elnevezése Cseh–Szlovákiára (Česko–Slovensko) változik.[15]
Parlamenti választások a Jugoszláv Királyságban, ami a kormánypárt szerény győzelmével záródik. (Az egyesült ellenzék a szavazatok 45%-át szerzi meg.)[4]
december 15. – A cseh-szlovák nemzetgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy két éven keresztül rendeletekkel helyettesítse a parlamenti törvényhozást.[15]
Daphne du Maurier: Rebecca – regény, hazánkban A Manderley ház asszonya címen lett népszerű, inkább filmen, utóbb musical változatban is
Thornton Wilder: A mi kis városunk (Our Town) – a színjáték megkapta a Pulitzer-díjat
Louis Bromfield (1896–1956) brit író megjelenteti bestsellerét Árvíz Indiában (The Rains Came) címmel
Bertolt Brecht emigrációban megírja a korszak jelentős náciellenes színpadi művét: Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (Furcht und Elend des Dritten Reiches) címmel
Thomas Mann: Európa vigyázz! (Achtung Europa!) – esszé
Thomas Mann: A demokrácia jövendő győzelme (Der kommender Siegt der Demokratie) címmel nagyszabású beszédet tart
Ödön von Horváth Mikszáth Kálmán elbeszélése nyomán megírja a Férfi nélküli falu (Ein Dorf ohne Männer) című színművét
Karl Jaspers német filozófus elkészíti az év legfontosabb filozófiai művét Létfilozófia (Existenzphilosophie) címmel
Johan Huizinga holland történész megírja a Játszó ember (Homo Ludens) című kultúrtörténeti művét
Jean Anouilh: Tolvajok bálja (Le bal des voleurs) – színdarab, vígjáték
Jean Cocteau: Rettenetes szülők (Les parents terribles) – színmű
Jean-Paul Sartre: Az undor (La nausée) – első egzisztencialista regénye
Albert Camus megírja a Caligula című drámáját, az „abszurd triptichon” első darabját, amelyet később publikál
Miroslav Krleža regényt publikál a saját korszakára utalva – Az ész peremén (Na rubu pameti) címmel
Joszif Visszarionovics Sztálin megírja értekezését A Dialektikus és történelmi materializmus-ról, amely a korszak egyik alapműve lesz a Szovjetunióban
Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij szovjet színházi rendező megjelenteti halála évében meghatározó „tankönyvét” A színész munkája (Rabota aktyora nad szoboj) címmel
A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
↑Németh István: Hitler útja a hatalomig. Párton belüli harcok a Führer-elv jegyében. In.: Rubicon. XXVII. évf., 292. (2016/3.) sz., 42. oldal, ISSN 0865-6347
↑Nádori Attila et al.: Britannica Hungarica Nagylexikon. 13. köt., IMP-JÓK, Kossuth Kiadó, Budapest, 2013, ISBN 978-963-09-6807-2, 61-62. oldal
↑Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? fordította: Hulley Orsolya, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963 547 849 6, 251. oldal