Elnevezése az úz népnévből ered. Az úzok a türkökkel rokon nép volt, akik a 11. század második felében az Al-Duna tájékán és az orosz sztyeppéken éltek. Szétszóródtak, egy részük ebbe a völgybe került, és ebből a névből alakult ki – a „d” kicsinyítő képző hozzáadásával – az Ózd név. Ez persze csak az egyik lehetséges magyarázat a név eredetére. 1325-ben Ouz formában találkozhatunk a település nevével. A 14. században találunk Ózd személynevet is.
A település neve az alábbi alakokban írva fordult elő: 1272: Ovzd, 1323: Ouzd, 1388, 1471, 1549: Ozd, 1773: Oszd, 1780–81: Ózd, Ozd, 1785–86: Ózd, 1873-tól: Ózd.[4]
Ózd legfontosabb megközelítési útvonala a 25-ös főút, amely végighúzódik az egész városon délnyugat–északkeleti irányban. Ebből ágazik ki, illetve torkollik be jó néhány alacsonyabb rendű mellékút, amelyek a központtól távolabb eső városrészeket és a környező településeket tárják fel.
Salgótarján vonzáskörzetével (Zabarral) a 2306-os út köti össze; Bolyok és Szentsimon településrészeknek is ez a főutcája.
A 25-ös főútból ágazik ki, annak 72+650-es kilométerszelvényénél – a Táblai temető mellett – lévő ózdi körforgalomból, déli irányban a 2522-es út, Dózsa György út néven, Sáta felé; mielőtt elhagyja a várost, elhalad Ózd alsó megállóhely mellett, átszeli Sajóvárkony városrészt, majd Kistó városrész keleti szélén húzódik végig.
Az iménti útból ágazik ki Kistó déli részén a 2524-es út, amely a Jánossza-völgyben húzódik Borsodbóta és Uppony felé; még mielőtt kilép Ózdról, elhalad Kiskapud városrész és annak egykori vasúti megállóhelye mellett (utóbbit a mára funkciótlanná vált, mindössze 50 méter hosszú, 25 308-as számú mellékút szolgálta ki).
Belvárosának egyik belső útja volt a 25 122-es számú mellékút (bolyoki bekötőút), mely, úgy tűnik, 2022-es állapot szerint nem minősül önálló útnak, hanem a 25-ös főút része lett.
A környék az őskor óta lakott terület. A település nevét tartalmazó első hiteles írásos emlék 1272-ből való.
A település a 13. század végétől lassú növekedésnek indult, de még sokáig kis községe volt Borsod vármegyének.
Ózd az iparosodás időszakában (1848-1914)
A város mai területén a 20. század elején még hét másik község is volt Ózdon kívül. 1940-ben kebelezte be Ózd Bolyok és Sajóvárkony községeket, majd 1949-ben nyerte el a városi rangot. Az ötvenes évek végén felmerült, hogy újabb községeket (Hódoscsépány, Uraj, Susa, Szentsimon) csatoljanak a városhoz, ám akkor ezt hosszú időre − egészen a hetvenes évek végéig − sikerrel odázták el a helyi vezetők, a fejlesztési források szűkösségére és a lélekszám-növekedés okozta igények kielégíthetetlenségére hivatkozva.[5] A további öt települést (Center, Hodoscsépány, Susa, Szentsimon és Uraj) 1978-ban csatolták Ózdhoz. 1999-ben a város egy része, Farkaslyuk önálló községgé alakult.
A várost és környékét messze elkerülték a történelem harcai, a hegyes-dombos vidéken az iparosodást megelőző évszázadokon a mindennapos küzdelmet a dús erdők, a kevés és csekély termőképességű szántóföldek hasznosítása jelentette. A nagy változás a XIX. század közepén történt, amikor feltárták a barnaszéntelepeket, és hasznosításukra megépítették a vasgyárat. A 150 évig tartó kohászkodás mára jórészt történelem, de megmaradt belőle az itt élők műszaki kultúrája, kreatív gondolkodása. Ez mindig is jellemző volt az itteniekre, hiszen a fővárostól való távolság, a kedvezőtlen történelmi sorsfordulók ellenére kellett itt megélniük, új utakat találniuk.[6]
Az 1. világháború
A két világháború között
Ózd jelentős zsidó népességgel rendelkezett, akik főként a kisipar és a kereskedelem területén helyezkedtek el. 1941-ben Ózdon 721 fő izraelita lakost tartottak nyilván.
A 2. világháború 1939-1945
A magyar Holocaust (1944-45)
1944 májusának végén felállították az ózdi gettót Ózd számottevő részében zsidók lakta kereskedelmi részén, a Gyújtón, ahova a környékbeli zsidóságot gyűjtötték össze Ózd vonzáskörzetéből, 1034 főt. Június 5-én a helybeli zsidókat 10 marhavagonba terelték a vasútállomáson, és elindították őket az Auschwitzi haláltáborba. Emellett több száz férfit vittek el munkaszolgálatra. Ózdon is volt munkaszolgálatos tábor. A vészkorszakot nagyon kevesen élték túl.
1945 és 1990 között
A zsidóság története 1945 után
Zsidóság 1945 után: Még alig tudtak azonban felocsúdni a holokauszt rémségeiből, amikor 1946. február 23-án újabb atrocitásokat kellett elszenvedniük: a második világháború utáni feszült társadalmi helyzetben több százan a visszatért, Gyújtón élő ózdi zsidó kereskedőket és iparosokat támadták meg. A pogrom 2 napon át tartott, mely után sokan elköltöztek a városból. Az ózdi izraelita hitközség vészkorszakot túlélő, Ózdon maradt tagjai 1947. szeptember 8-án egy emlékművet állítottak a mintegy 800 meggyilkolt Ózd környéki hittestvérük számára. Az ózdi hitközség létszáma a környékbeli falvakkal együtt 1949-ben 113 fő volt, mely a Kádár-rendszer évtizedeire 15-20 családra csökkent. A század utolsó harmadára a hitközség is megszűnt, a zsinagógát lebontották, az emlékművet Miskolcra szállították.[7]
Az Ózdi Vasgyár első ismert ábrázolása (1847–50 között készült rajz)
Az ózdi vaskohászat épített emlékei – a helyiek nyelvében „a gyár” és a hozzá kapcsolódó munkáskolóniák – 2005 óta műemléki jelentőségű területnek (MJT) minősülnek.[8]
Az országban elsők között, az 1980-as évek második felében elinduló leépítések megnehezítették a város lakóinak megélhetését. A gyárnál 1991. február 26-án tartott tüntetés idejére a munkaképes korú helyi lakosságnak már a 10%-a maradt munka nélkül, 1993 januárjára pedig a 20 850 fő munkaképes lakosból 12 650 (60.5%) vált munkanélkülivé.[9] Az Ózdi Kohászati Üzemek felszámolása óta drasztikusan fogy a város népessége. Az ipar megszűnésével arányosan sok ember költözött nyugatra a megélhetés reményében.[10][11]
A településen a 2014. október 12-én megtartott önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, mert a jelöltek egyike (Fürjes Pál, a korábbi polgármester) választási jogszabálysértések gyanújára hivatkozva megtámadta a helyi választási bizottság eredménymegállapító határozatát, és ennek helyt adva elrendelték a választás megismétlését. A döntés a Jobbik jelöltjének, Janiczak Dávidnak kedvezett: már október 12-én is ő győzött, csekély többséggel, november 9-én, a megismételt választáson viszont több mint 5000 szavazatos különbséggel választották polgármesterré.[20][21]
A városi képviselő-testület (a 2010-es választás óta) a polgármestert nem számítva 14 tagú, ebből (a 2014–19-es ciklusban) 5 Fidesz-KDNP-s [a 2014-es választások után eredetileg 8 fős Fidesz-frakcióból 2014 decemberében hárman kiléptek],[22][23] 5 Jobbikos, 3 független, 1 pedig MSZP-s volt.
A 2022-es népszámlálás során a lakosság 85,8%-a vallotta magát magyarnak, 9,5% cigánynak, 0,4% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, szlováknak és románnak, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 24,6% volt római katolikus, 5,7% református, 2,3% görög katolikus, 1,7% egyéb keresztény, 0,5% evangélikus, 18,5% felekezeten kívüli (45,9% nem válaszolt).[27]
Ív úti római katolikus templom. A Szent Kereszt felmagasztalására felszentelve. 1891-től 1893-ig épült Szvoboda Jakabsalgótarjáni építőmester kivitelezésében. Oltárképét Sajósy Alajos festette.
Szentsimoni római katolikus templom. Szent Simon és Szent Júdás tiszteletére szentelték fel Szentsimonban. A 13. századi román stílusú templomot a 14–15. században gótikus stílusúra építették át. A templomhajó falképe 1423-ban készült. 1650-ben készült a festett kazettás famennyezete, orgonája 1720 körüli, az orgonakarzat 1750-ben készült.
Sajóvárkonyi római katolikus templom. Szent Miklós a védőszentje. 13. századi eredetű, de mai alakja az 1780 körüli, copfstílusú átalakítás eredménye. Barokk főoltára a 18. században készült.
Hodoscsépányi Keresztelő Szent János templom. Teljes nevén Keresztelő Szent János vértanúsága templom és plébánia.
Görögkatolikus templom. 2000-ben készült, Bodonyi CsabaYbl-díjas építész által tervezett, az Istenszülő oltalma tiszteletére felszentelt, bizánci stílusú templom.
Református templom. 1905-ben épült Szvoboda Gyula építész tervei szerint. A hívek adományából és a Vasgyár támogatásával. Orgonáját Angster József építette 1912-ben.
Városrészek
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Neve az Árpád-korban használatos Chepan alakban írt személynévből származik, amely az István (latinul Stephanus) név délszlávos alakjának, a Styepannak magyaros változata. A Hodos előtag 1904-ben, a községnevek országos rendezése során került a Csépány helynév elé, megkülönböztetésül más Csépány nevű településektől, és a Hódos-patakra utal.
Az addig önálló községet1978-ban csatolták Ózdhoz. Nevét ma hosszú „ó”-val írják, ez a forma az Ózdhoz csatolás után keletkezett (az egyesítés előtt a község neve mindvégig Hodoscsépány volt).[29]
A Hódos-patak völgyében, a Bükk hegység lábánál fekszik. Neve először 1323-ban fordult elő Chepan alakban. A településrészen található az 1848–49-es emlékmű is.
A település táblája
A római katolikus templom
A Hódos-patak
Sajóvárkony
Neve 1263-ban fordul elő írásban először Warkun alakban. Később megtalálható Warkan, Warkon, Warkund alakokban is. Egyházi birtok volt. Itt halt meg Mekcsey István1553-ban, azon a helyen, ahol megölték, 1985 óta emléktábla áll. Található még a településrészen egy hősi emlékmű is, amit az első és a második világháború áldozatainak emlékére emeltek. Sajóvárkony 1940 óta Ózd városrésze.
Mekcsey István emléktábla
Római katolikus templom
Sajóvárkony látképe
Sajóvárkony
Somsály
Ózdtól délnyugati irányban, a Hódos-patak völgyében fekszik. Az 1900-as évek elejéig teljesen elhagyatott, lakatlan terület volt, csak a szénbánya megnyitásával népesült be. A szénbánya 1972-ig működött, akkor bezárták. A település 1978-ig Hódoscsépány része volt, akkor lett az anyaközséggel együtt Ózd városrésze.
Ózdon 1971-ben hozták létre a Gyártörténeti bemutatót, amely a nagy múltú vasgyártás történetét volt hivatott megjeleníteni. A hosszú évek során, a szorgos gyűjtőmunkának köszönhetően a gyűjtemény fokozatosan bővült a munkások életkörülményeit bemutató tárgyakkal, a város és annak körzetének kultúrtörténeti emlékeivel. 1994-től már kibővült gyűjtőkörrel, Muzeális Gyűjteményként az 1895-ben épített Gyári Iskola műemléki épületében kapott helyet. 2007 július 1-től az Ózdi Művelődési Intézmények tagintézménye. Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark[30]
Az egykori Kohászati Üzemek területén található a Digitális Erőmű, melyben megtekinthető az úgynevezett Digitális Kárpát-medence kiállítás is. Az erőmű gyakran helyszíne kiállításoknak, rendezvényeknek.[31]
A Nemzeti Filmtörténeti Élménypark otthonául szolgál a múlt- és korunk filmtörténeti kiállításához. Az épületben található a green box nevű fal, ami klip vagy filmforgatásra tökéletesen ideális választás lehet. A kiállítás legnagyobb és legkülönlegesebb eleme; egy T-34-es tank.
A Nemzeti Filmtörténeti Élménypark kiállítótermekkel szintén a Kohászat hagyatéka
Az Intézmény fogad gyermek és ifjúsági csoportokat, vagy osztálykirándulások célpontjául is bevált már.[32]
A szecessziós csarnoktér konzervált elemei a kortárs építészeti megoldásokkal izgalmas kontrasztot biztosítanak kiállítások, tárlatok megrendezésére. A pinceszinten megőrzésre került elektromos elosztók alkotta folyosók, valamint a csarnoktérből lejutó természetesen fénnyel bevilágított íves rámpa által behatárolt területek tökéletes helyszínéül szolgálnak képző- és iparművészeti vagy interaktív kiállításoknak.
Magyar siker koronázta a 70. alkalommal megrendezett FIABCI World Prix d’Excellence díjadó gálát. World Gold Winner-díjat nyert a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. Kultúrgyár Projekt – Ózd pályázata a Heritage Category elnevezésű szekcióban. A FIABCI – Nemzetközi Ingatlanszövetség – által odaítélt díjról a világ ingatlan fejlesztőiből álló nemzetközi zsűri döntött, amely méltatta a Kultúrgyár Projekt – Ózd társadalmi hasznosságát az épített örökség megóvása, a barnamezős területek revitalizációja, ipari örökségből kulturális közösségi tér létrehozása szempontjából.[34]
Az olvasóegylet
Az Olvasó előadóterme a nézőtérről. Gyakran otthonául szolgál a Dumaszínház előadásainak
A településen 1884-ben alakult meg az Olvasó Egylet, amely hosszú évtizedeken keresztül biztosította a közkönyvtári szolgáltatást, az alkotó művelődési közösségek működését, a lakosság művelődési lehetőségeit. 1895-ben már működött a gyári fúvós zenekar, 1896-ban kezdte próbáit a színjátszó csoport, 1897-ben alakult meg a mai is működő dalárda. 1912-ben adták át a községben az első mozit. Az itt élőknek rendszeres és biztos kereseti lehetőséget nyújtott a gyár, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Az Rt. a gyári tisztségviselőknek kaszinót épített, de a gyári munkásokról sem feledkezett meg. 1923-24-ben épült meg az Olvasó Egylet ma is impozáns háza, mely még ma is az akkori, megépített formájában áll.
Az Olvasó Egylet Székházát – a Rimaművek költségén – ünnepélyes keretek között 1924. október 19-én nyitották meg, ami igen jelentős eseménynek számított a település akkori életében.
Az épület vidéki viszonylatban hatalmas méretével – 40 m széles, 63 m hosszú – és korszerű felszereltségével tűnt ki.
Az előadóterem teteje részben üvegből készült, így a természetes fénnyel bevilágított terem korszerűnek számított a maga idejében
Nagyságát figyelembe véve a hazai színházak között a hatodik helyen állt. A színpadnyílás 80 méter széles, nézőtere eredetileg 840 személyes volt. Terveit a gyár műszaki igazgatóságán Zorkóczy Samu vezetésével Marschzalkó Béla építész, dr. Finály István főmérnök, Nahlik Béla és ifj. Finály Lajos mérnökök készítették.[35]
A második világháború után a részvénytársaság a Vasas Szakszervezetnek adta át az épület tulajdonjogát és az ott lévő összes ingóvagyont. Az intézmény a Liszt Ferenc Művelődési Központ (LFMK) nevet kapta, s hamarosan pezsgő kulturális élet bontakozott ki az épületben. (A helyiek mind a mai napig Olvasó néven emlegetik a házat.)
Tiszti Kaszinó
Az Ózdi Tiszti Kaszinó épülete a századfordulós Ózd központját képező Gyár utca és az egyénien ívelt Tisztisor (ma Bajcsy-Zsilinszky utca) közötti területre, a Törzsgyár közvetlen szomszédságába települt. A város jelentős középületeit tartalmazó épületsor első tagja. A bejárati homlokzata északra, a Gyár utcára néz, síkja az utcavonaltól hátrahúzva áll, ami egykor parkosított tér elhelyezésére adott lehetőséget. A hátsó épületrész mögötti ligetes részen egykor kerthelyiség, illetve különféle szaletlik elhelyezésére is lehetőség nyílott.Az épület emeletén található TükörteremA területre bevezető utak vonalvezetése ma is változatlan (kivéve az Ív úti átkötést), továbbra is a városszövet egyéni kialakítású része. A Kaszinó épületének kiemelt szerepe megmaradt, illetve növekedett is azáltal, hogy nyugati oldalán dísztér létesült (ma: Október 23. tér). Az épületegyüttes közvetlen környezete megváltozott, reprezentatív jellegét elvesztette (többnyire autóparkolásra használják), de a hátsókert ligetes jellege megmaradt.[36]A Kaszinó dísztermeA gyári tisztviselők számára 1884-ben – Jedech nevű építész tevei alapján – épült az eklektikus stílusú kaszinó. Itt alakították ki a tiszti étkezőt, olvasót, tánctermet, biliárdszobát, valamint a vendégszobákat. Az épület mai formáját az 1938-as átalakítás után nyerte el, ám külső arculatán nem változtattak. A kaszinó legpompásabb termét, az ún. Tükörtermet rejtett világítással és mennyezeti stukkódíszítéssel látták el. Az emeletre vezető folyosó a díszterem irányába1945-ig használták kaszinóként, a második világháborút követő szocialista érában az épületben a Technika Háza, a MTESZ Klub, műszaki könyvtár és a kohászati üzemek egyes irodái működtek hosszabb-rövidebb ideig. Napjainkban, a felújított épületben oktatási intézmény – az Erkel Ferenc Zeneiskola működik. Az épülettömb másik részében, az Október 23. térre néző oldalán a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bólyai János Katonai Műszaki Kar volt található.
Az egykori táncterem – kiválóan alkalmas konferenciák megrendezésére, ünnepi összejövetelek lebonyolítására, s minden év tavaszán otthont ad az Ózdi Napok nyitóprogramjának, az ünnepi képviselő-testületi ülésnek. A felújított Kaszinóban talált otthonra a Zeneiskola is.[37] Az épület a helyi felsőoktatás egyik helyszíne, hiszen itt a Miskolci Egyetem Ózdi Kihelyezett Tagozata előadásait vezénylik le, de korábban – ahogy följebb volt említve – itt volt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar kihelyezett levelező tagozata 2007-2010 között.
A vörös márvány talapzaton álló bronz szobrot Ózd város felszabadulási emlékműveként állították fel 1970. április 4-én. A talapzaton olvasható dátum a győzelem napjára, 1945. május 9-re utal. Alkotója Pátzay Pál kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész.
Urban legend a szoborhoz: amikor áthelyezték a város területén a buszpályaudvart, a szobor az új állomás felé mutatott, így kitalálták, hogy a nőalak a tájékozódást segíti, utat mutat a megállóban várakozóknak. Vagy valami ilyesmi, nem egyszerű megfogalmazni értelmesen. Próbálták humorral feloldani az emlékmű eredeti jelentését, valahogy.[38]
Az Október 23. teret a Gyár út, és a Munkás út veszi közbe, tehát részben forgalomtól elzárt terület, de a közeli fogászati klinika és a valamikori Ózdi Kohászati Üzemek közelsége miatt, parkolót alakítottak ki. Az 1990 es évek elején a gyár bezárása előtti időszakra jellemző volt hogy a munkások a téren tüntettek a gyári vezetés ellen, a nagyszámú leépítések miatt. Tulajdonképpen a tér északi oldala a valamikori gyár – ma már Ózdi Ipari Park – egyik bejáratával összekapcsolódik.
Helyi média
ÓVTV – városi televíziócsatorna
Sportélete
Egyesületek
Ózd-Sajóvölgye Focisuli (labdarúgás)
ÓAM-Ózdi KC (kézilabda)
SALGÓZD TK (teke)
Létesítmények
Ózdi Városi Stadion
Marosi István Városi Sportcsarnok
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Oktatás
Felsőoktatás
Miskolci Egyetem Ózdi Kihelyezett Tagozata
Gimnáziumok
Ózdi József Attila Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium
Ózdi SzC Bródy Imre Szakgimnáziuma
Széchenyi István Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium
Itt született 1949. augusztus 3-ánFalvai Sándor Liszt-díjas, Bartók-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneműv. Főiskola rektora (1997–2004);
Itt született 1949. augusztus 4-énRadványi György DLA, Ybl díjas építész, címzetes egyetemi tanár, Sátoraljaújhely (2006-) és Füzér (2007-) főépítésze. A BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék tanszékvezető helyettese (1992–2004) majd 2000–2001 fordulóján megbízott tanszékvezetője;
Itt született 1991. június 11-én Vincze Miklós Csengery- (2021), Podmaniczky- (2022) és Virág F. Éva-díjas (2024) újságíró, a 24.hu jelenlegi, illetve az amerikai Gawker Media korábbi munkatársa.
_2.jpg)
