Az Alsó-hegy peremdombjai és a Bódva-völgy határvonalán, Miskolctól 52 kilométerrel északra. A községhatártól keletre az Alsó-hegy karsztfennsíkja (átlagos magassága kb. 500 méter) meredek lejtőkkel törik le a Bódva folyó völgyébe (átlagos magassága kb. 160 méter) – nyugat felé viszont rövid völgyek választanak le a fennsíkról két hátat: a Kerek-hegyet és a Kónyát. Szögligettől egy kisebb karsztfennsík, a Dusa választja el (átlagos magassága kb. 400 méter).
A legközelebbi települések közül Bódvarákó 2, Komjáti pedig 4 kilométerre fekszik; a legközelebbi város a 17 kilométerre fekvő Szendrő.
Megközelítése
Közúton elérhető a 27-es főúton; vasúton a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon. Vasútállomásához közúti kapcsolatot a 27-es főútból, annak 44+950-es kilométerszelvényénél kiágazó 26 311-es mellékút biztosít. Bódvaszilas déli külterületei közt ágazik ki a 27-es főútból, a 43+100-as kilométerszelvényénél a 26 117-es út is, amely a zsáktelepülésnek tekinthető Bódvarákóra vezet.
Története
A Szilas szó a magyar „szil” főnév származéka, és szilfákkal benőtt helyet jelöl, ekként a falun átfolyó Szilas-patakra utal. A Bódva- előtagot 1905-ben biggyesztették hozzá, hogy a határát átszelő folyóra utalva különböztessék meg az ország más, ugyancsak Szilas nevű településeitől.
1250 táján építették a falutól északra Magyarország egyik legnagyobb alapterületű kővárát, a Szádvárt. Magát a falut először 1283-ban említik egy királyi oklevélben, Szilas néven. A szádvári uradalom részeként IV. László a Tekus családnak adományozta, majd hamarosan az Aba család birtokába került, és egészen a rozgonyi csatáigAba Amadé és fiainak tulajdona maradt. 1312-ben királyi kézbe került, és továbbra is a szádvári uradalom részeként kezelték. 1386-ban lett a gömöriBebek család tulajdona, majd az 1400-as évek második felében a Szapolyai-családé. 1527-ben Szádvár áruló várnagya (a várral együtt) újra a Bebek család kezére játszotta át. Ezután a lakosság nagy része áttért a református hitre, mivel új földesuruk, Bebek Ferenc nyíltan a reformáció híve volt.
1567 január elején Schwendi Lázár kassai főkapitány elfoglalta Szádvárt a Bebekektől, és ezzel Szilas ismét királyi tulajdonba került. A királyi udvarbírók erősen sanyargatták a népet.
A török pusztítástól a falu megmenekült, mert a törökök tartottak a várban állomásozó csapatoktól. A 17. században Szilas az Esterházy család kezére került, és maradt is egészen a 19. századig.
Az 1683-as lengyeljárás idején a falu lakosai segítettek Thököly Imrekurucainak Szádvár védelmében. Miután 1686-ban Szádvárt lerombolták, az uradalom központja Szilasra került át.
A Bódvaszilas név 1696-ban jelent meg a falu pecsétjén, közös névvel kötve össze a falu két legnagyobb folyóvizét.
1702-ben lett az uradalom és vele a falu új tulajdonosa Esterházy Pál herceg, és a következő, csaknem kétszáz évben az Esterházyak maradtak az uradalom tulajdonosai. A templomdombon, a templomtól nem messze hamarosan felépítették kastélyukat, majd az uradalom egyéb, központi épületeit:
serfőzde,
földesúri majorság,
háromkerekes vízimalom.
Az Esterházyak nem látogattak el Bódvaszilasra; a kastélyban felügyelőjük (a provizor) lakott. Itt ült össze ítélethozatalra az úriszék is; a vesztőhely az Akasztó-parton volt.
Mivel az Esterházyak katolikusok voltak, 1724-ben visszaállították a katolikus plébániát. Amikor Esterházy „Fényes” Miklós herceg újjáépíttette a katolikus templomot, engedélyezte a megmaradt reformátusoknak, hogy a Miklós-hegy oldalában saját templomot építhessenek.
Az Esterházyak itteni érdekeltségeit a 19. század végén a Zsarnóról származó Koós József vásárolta meg.
A középkorban ez a környék Magyarország klasszikus borvidékeinek egyike volt; a borászatra utal a község címerében szereplő szőlőfürt is. Ennek az időszaknak a filoxéra támadása vetett véget; a szőlőkkel kipusztult a bortermelés kultúrája is.
2004-ben a lakosság 95%-a magyarnak, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,2%-a magyarnak, 10,2% cigánynak, 1,9% németnek mondta magát (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,5%, református 23,8%, görögkatolikus 6,4%, felekezeten kívüli 0,7% (14,2% nem válaszolt).[13]
2022-ben a lakosság 90,9%-a vallotta magát magyarnak, 3,2% szlováknak, 0,5% németnek, 0,3% cigánynak, 0,1-0,1% görögnek, bolgárnak, szlovénnek és románnak, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48% volt római katolikus, 22,6% református, 3% görögkatolikus, 1,3% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 4% felekezeten kívüli (20,5% nem válaszolt).[14]
Látnivalók
Eredeti, kőfallal kerített római katolikus templomát a 12. században építették, és 1772-ig állt. Ekkor Esterházy „Fényes” Miklós herceg lebontatta, és a helyére nagyobb, barokk stílusú templomot emeltek (1772–74). A templom órapárkányos, párnatagos bádogsisakkal fedett tornya kissé kiugrik a főhomlokzatból. A hajót és a keskenyebb, félköríves szentélyt egyaránt csehsüvegboltozat fedi. A szószék, a főoltár és a két mellékoltár barokk stílusú.
A hagyomány annak idején szerint itt helyezték el az elpusztult szádvári kápolna szobrait, de ezek idővel tönkrementek.
A homlokzati toronnyal felmagasló református templomot az 1840-es években építették. Szentélye egyenesen záródik. Festett belső berendezését feltehetően azok a mesterek készítették, akik Tornakápolnán is dolgoztak. A mennyezet felirata a következő: „EZEN ISTEN HÁZA ÉPÍTETTETETT II-IK FERENTZ EÖ FELSÉGE ÉS FÖLDES URUNK GALÁNTAI ESZTERHÁZI MIKLÓS FŐ HERCEG KEGYELMES ENGEDELMÉBÜL 1804-DIK ESZTENDŐB”
A római katolikus plébániaházat 1780 körül építették barokk stílusban.
Az egyemeletes, hat ablakos, dísztelen Esterházy-Koós kastélyt is 1780 körül emelték, ugyancsak barokk stílusban. Ez és a plébániaház is kisebb-nagyobb átalakításokkal maradt fenn. A kastélyban látható az Alsó-hegyi Barlangkutatás-történeti Kiállítás[15] is.
Hadobás Sándor, 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.