PROFILPELAJAR.COM

	Koločep
	Koločep látképe
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Dubrovnik
Jogállás	falu
Irányítószám	20222
Körzethívószám	(+385) 20
	Népesség
Teljes népesség	231 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	26 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 42° 40′ 43″, k. h. 18° 00′ 28″42.678593°N 18.007667°EKoordináták: é. sz. 42° 40′ 43″, k. h. 18° 00′ 28″42.678593°N 18.007667°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a Dubrovnik községben fekvő Koločep településről szól. Hasonló címmel lásd még: Koločep (egyértelműsítő lap).

Koločep falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.

Fekvése

Dubrovniktól 7 km-re északnyugatra, az Elafiti-szigetcsoport egyik tagjának, Koločep szigetének nyugati öblében fekszik. A szigetnek, mely Horvátország legdélibb lakott szigete ez az egyetlen települése. Két településrésze Donje Čelo (a sziget nyugati részén) és Gornje Čelo (a keleti oldalon).

Története

Koločep azon kevés horvát sziget közé tartozik, amelynek két horvát neve is van. A helyi lakosság kizárólag a „Kalamota” elnevezést használja, magukat pedig kalamotezimának, azaz kalamotaiaknak nevezik. A múltban is mindig a „Calamotta” nevet használták a szigetre és így nevezi a legrégibb, 1497-ből származó írásos forrás is. Az elnevezés ógörög eredetű, a görög „kalamosz” szóból származik, amely horgászbotot jelöl. A helyiek a horgászbotot ma is kalamućának nevezik. A szigetről, mely a hét elafiti-sziget egyike már a római író Idősebb Plinius is írt a raguzai parti szigetek egyikének nevezve. Latin neve „Calaphodium” volt. A római kor emlékei is megtalálhatók a szigeten, ahol több ókeresztény kápolna és kisebb templom maradványai is fellelhetők. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 8. században telepedtek meg itt a régi szakrális épületeket átvéve és újakat is építve. Az ekkor épült templomok közé tartozik a mai Szent Miklós és a Szent Antal templom is.

Koločep a 11. századtól a Raguzai Köztársasághoz tartozott és ez a sziget gazdasági fejlődésére is kihatott. Különösen a hajózás és a kereskedelem fejlődött. A gazdasági virágzás a 16. században érte el csúcspontját. Az itteni keresztény közösséget már a 12. században említik. A plébániatemplomot 15. század második felében építették, de a helyi plébániát csak 1641-ben alapították. A 17. században a ferences rendnek két háza is állt a szigeten, melyek a Legszentebb Megváltó és Szent Vid tiszteletére voltak szentelve. A sziget fejlődését az 1667-es földrengés vetette vissza. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 405, 1910-ben 237 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 163 lakosa volt, akik főként halászattal, turizmussal foglalkoztak.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
405	328	346	281	210	237	218	225	251	269	243	207	144	148	174	163

Nevezetességei

A Nagyboldogasszony plébániatemplom helyén már korábban is egy Mária Mennybevétele tiszteletére szentelt templom állt. Erről a kisebb templomról származik a bejárat feletti dombormű, valamint a déli fal egy nyolc méteres hosszúságú része. A mai templomot a 15. század második felében építették úgy, hogy a régi templomot jelentősen meghosszabbították és bővítették. A stílusában egyedülálló épületnek régen kupolája is volt, mely valószínűleg az 1667-es földrengésben omlott be és már nem építették újra. A régi harangtorony 1493/94-ben épült és nem egészen 300 évig állt, mert 1788-ban újat építettek helyette. A templom körüli kőfal 1520-ban épült. 1904-ben homlokzatába ószláv növényi ornamentikával díszített kőtöredékeket építettek be. 1973-ban eltávolították őket és ma a plébánia kőtárában találhatók.
A Remete Szent Antal templom a 14. században épült a Kaštio nevű részen. Oltára 1770-ben készült, az oltár poliptichonja Ivan Ugrinović alkotása 1434-ből.
A gornje čeloi Páduai Szent Antal templom^[4] titulusa eredetileg Szent György volt, de külseje miatt a nép csak görög templomnak nevezte. Építési ideje nem ismert, de a déldalmát kora román templomok stílusában épült. 17. századi megújítása után kapta a mai titulusát. A templomban egy nagyméretű sírkőlap, előtte pedig több régi sír található.
A Szentháromság templom a 15. században épült a donje čeloi Mačus településrészen. A raguzai domonkosok temploma volt, akiknek rendházuk is állt itt.
A Szent Megváltó templom maradványai a 97 méter magas Spasovo-hegyen találhatók. A templomot a 18. században építették.
A temetőben álló Szent Miklós templom^[5] eredetileg 9. századi ószláv építmény. A 19. századig Szent Vid volt a titulusa, de külseje miatt a nép szintén görög templomnak nevezte. A 19. századi átépítés és bővítés után kapta mai titulusát. Az építéshez az ugyancsak ószláv Szent Mihály templom anyagát használták fel. 1997/98-ban a templomot az átépítés előtti eredeti, kupolás formájában állították vissza. Közelében a Dumino nevű helyen 15. és 16. században kolostor állt.
A 11. századi Szent Szergiusz (sv. Srđ) templom maradványai Bigán ószláv stílust tükröznek.^[6]
Szent Borbála templom maradványai Borján.^[7]
Mihály arkangyal templom maradványai^[8] sok ókori és kora román részletet tartalmaznak. A templomot a 14. század elejétől említik. 1870 körül dőlt romba. Értékesebb töredékeit Vice Medini plébános a 20. század elején a plébániatemplom falába építtette be, ma a plébánia kőtárában láthatók. Maradványai védettek.
Szent Ferenc templom maradványai (11. század).^[9]
Az Ivanji-hegyen találhatók a Keresztelő Szent János templom maradványai. A templom 1326-ban épült és a 17. században lett romossá.
Az 1467-ben épített Szent Balázs templom maradványai a Lamprićeva utcában találhatók.
A petrovoi Szent Péter templom 1283-ban már állt, ma már csak maradványai láthatók.
Szent Rókus templom maradványai
A Kaštio nevű erődítményt a 16. században építették a Donje Čelo településrészen az ellenséges támadások ellen.
Toreta őrtorony a Donje Čelo településrészen.
A gornje čeloi parkerdő mintegy 12 hektáros, 1961 óta védett területen terül el. Döntően aleppóifenyőből és macchiából áll, de növényfajai között található a magyaltölgy, a terpentinpisztácia, a híoszi pisztácia, a széleslevelű olajfagyal, a közönséges mirtusz, a nyugati szamócafa, a szentjánoskenyérfa, az érdes szárcsafű és több más növényi ritkaság is. Meredek szikláival különösen szép a tengerpartnak ez a szakasza.