PROFILPELAJAR.COM

	Čara
	Čara látképe a Szent Péter templommal
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Korčula
Jogállás	falu
Irányítószám	20273
Körzethívószám	(+385) 20
	Népesség
Teljes népesség	595 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	162 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 42° 56′ 10″, k. h. 16° 55′ 59″42.936000°N 16.933000°EKoordináták: é. sz. 42° 56′ 10″, k. h. 16° 55′ 59″42.936000°N 16.933000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Čara témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Čara falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilad Korčulához tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 40 km-re délre, Korčula városától légvonalban 16, közúton 23 km-re nyugatra, Korčula szigetének közepén, a Čarai mező (Čarsko polje) északnyugati szélén, a 126 méteres Koncar-domb lábánál fekszik. Áthalad rajta a szigetet átszelő főút.

Története

A szigeten élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján, többek között a Čara területén fekvő Ripanjsko stražišce, Dubovo, valamint a Čarai mező délkeleti széle felett emelkedő Stražišće és Kavni vrh régészeti lelőhelyen találhatók meg. Halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Ilyen halom sírok találhatók a község területén többek között Dubovonál, a Gomilja-hegynél, a Stubaj-hegynél és Zapovjénál is. Feltehetően a Čarai mező mellett volt a görögök két, az i. e. 6. és az i. e. 3. században a szigeten alapított kolóniájának egyike, melyet a Lumbardai kőtáblák feliratai is megerősítenek. Némelyek a Čara elnevezést is görög eredetűnek tartják. Görög készítésű ókori cserépmaradványok találhatók a Čarai mezőtől keletre fekvő Konopljicán. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a mai Čara környékén is letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Jelenlétüket a település területén talált római ciszterna bizonyítja.

A korai középkor időszakából szinte semmilyen adat nem maradt fenn a térségből. A folyamatos élet bizonyítéka a 11. – 12. századra keltezett Szent István templom, melynek mára csak az alapfalai maradtak fenn. A 13. században már a korčulai grófok irányították a szigetet, akik alattvalóiknak statutumban (1214-ben) írták elő kötelezettségeiket. A statutumban foglaltakból kiderül, hogy a javak védelmére Čarának is volt saját őrsége, melyet kumpanijának neveztek. A 14. századtól a szigeten felépült, vagy megújult számos templom és a hitélet egyre szervezettebb lett. A čarai plébániát 1329-ben említik először. A poljei Miasszonyunk templomot a 14. század elején, a čarai Szent Péter templomot a 15. században építették, de később több alkalommal is átépítették. A 14. században említett, de ma már nem álló templomok közül megemlíthető még a zavalatići Szent Márton, a sutudari Szent Teodor, a čarai Szent Miklós és Szent János templom. A török veszély is fennállt már a 15. századtól, de a török sohasem támadta meg komolyabb erőkkel a szigetet. A katonát és az őrséget a középkorban alapított vitézi rend a kumpanija biztosította. Közigazgatási szempontból Čara is hozzá tartozott a középkori korčulai közösséghez, melynek központja 1843-ig Korčula városában volt.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 349, 1910-ben 668 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941 és 1943 között olasz megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1955-ben a szomszédos Smokvicával együtt az újraszervezett Korčula községhez került. A független Horvátország megalakulása utáni közigazgatási reform alkalmával, 1993-ban Čarát Korčula városához csatolták. A településnek 2011-ben 616 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból (szőlő és olajbogyó termesztés) és a turizmusból éltek.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
349	380	398	499	602	668	721	675	706	744	636	661	669	797	566	616

Nevezetességei

A település közepén álló Szent Péter plébániatemplom^[4] a 15. században épült, de története során többször átépítették. A legnagyobb mértékű átépítés 1728-ban történt. Harangtornya, melyet a 18. században építettek mai formájában csak 1920-ban készült el. Első írásos említése 1415-ből származik. A főoltár képe a velencei Leandro Bassano mester alkotása a feltámadás után az apostoloknak megjelenő Krisztust ábrázolja. 16. századi reneszánsz munka. A templom előtt álló hatalmas ciprusok kora a hagyomány szerint az ötszáz évet is meghaladja, ezért védettséget élveznek.
Poljei Miasszonyunk templom^[5] a Čarai mezőn, szőlőültetvények között található. A templomot a 14. században építették. Egyhajós épület félköríves apszissal. Első írásos említése 1329-ből származik. 1377-ben, a 16. század végén és 1680-ban is megújították. Harangtornya 1939-ben befejezetlenül maradt és csak 1990-ben fejezték be és szentelték fel. Az oltár talapzatán Szűz Mária életéből vett jelenetekkel díszített (egykor színezett) domborművek láthatók, melyeknek idekerüléséről a nép ajkán legendák maradtak fenn. A templom búcsúnapját minden év július 25-én Szent Jakab ünnepén tartják.
A település feletti Szent István templom maradványai.^[6] A templomot 1412-ben említik, de szakemberek a 11. – 12. századra keltezik. Ma csak az alapfalai láthatók.
A Španic-kastélyt^[7] a 17. században a település egyik akkori leggazdagabb földesura építtette a falu keleti részén emelkedő magaslaton. A kastélytól szép kilátás nyílik a Čarai mezőre, és a Korčulától délre fekvő Lastovo-szigetre. Tiszta időben egészen Olaszországig is ellátni.
A sziget többi településéhez hasonlóan a Zavalatica-öbölben itt is több korčulai gazdag család erődített nyaralója található.
Čarától és a Čarai mezőtől északkeletre a 298,9 m magas Velo Stražišće nevű magaslat tetején egy őskori erőd és őrhely maradványai találhatók, amely mára egy 35 m átmérőjű halommá dőlt össze. Délről és nyugatról sáncok védik a dombot, melyek a terepalakzatokhoz igazodnak, így a természetes lejtés miatt a keleti oldalon elvesznek. A hely stratégiai szempontból fontos, mert teljes mértékben ellenőrzi a Čarai mező és a Dubovo fennsík közötti szárazföldi út nyomvonalát, mely Korčula szigetének nyugati és keleti részét köti össze. Az erőd összeköttetésben volt a Korčula-sziget középső részének déli partján állt erődökkel, valamint Lastovo és Sušac szigeteivel. Az erőd alatti domboldalon és a lejtőkön őskori kerámiák találhatók. A Velo Stražišće a Korčula-sziget számos őskori őrhelyének egyike volt, amely döntő fontosságú volt a szárazföldi forgalom ellenőrzésében.^[8]

Gazdaság

Itt termelik a különleges szőlőfajtát a Pošipot. A településen borospince és mezőgazdasági szövetkezet is működik, ahol a Pošip nevű híres bort termelik.

Oktatás

A településen magánházakban már 1848-tól működött az iskolai oktatás. 1903-ban megnyílt az alapiskola új épülete, itt azonban ma már csak az alsó tagozatos oktatás folyik. A felső tagozatos diákok Smokvicára járnak iskolába.

Kultúra

Čarán működik a Braća Črnomiri kulturális és művészeti egyesület. Nevét a legendás testvérpárról kapta, akik a velencei hatalom ellen küzdöttek a helyi jobbágyok jogaiért.