Metohija
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Ston
Jogállás	falu
Irányítószám	20230
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	134 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	221 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 50′ 28″, k. h. 17° 37′ 59″42.841, 17.63342.841000°N 17.633000°EKoordináták: é. sz. 42° 50′ 28″, k. h. 17° 37′ 59″42.841, 17.63342.841000°N 17.633000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Metohija témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Metohija falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.

Dubrovnik városától légvonalban 43, közúton 61 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 8 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén fekszik.

Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Ilyen halomsírokból közel egy tucat található a település határában is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott.

1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1880-ban 189, 1910-ben 195 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 157 lakosa volt, akik a ponikvai plébániához tartoztak. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él.

• Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt temploma a 12. században épült. Az eredeti román stílusú templomból mára csak a szentély maradt.
• A Davilai boldogasszony templomot a 16. században építették. A legenda szerint ezen a helyen egy kislány látta a Szűzanyát, azért sokáig a pelješaci hívek zarándokhelye volt.

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság.

• A dubrovniki püspökség honlapja – Ponikve (horvátul)
• Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)

• Ston község hivatalos oldala (horvátul)
• Ston község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)