PROFILPELAJAR.COM

	Zabrđe
	Zabrđe látképe
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Ston
Jogállás	falu
Irányítószám	20230
Körzethívószám	(+385) 20
	Népesség
Teljes népesség	42 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	224 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 42° 51′ 32″, k. h. 17° 35′ 31″42.859000°N 17.592000°EKoordináták: é. sz. 42° 51′ 32″, k. h. 17° 35′ 31″42.859000°N 17.592000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Zabrđe témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a Ston községben fekvő Zabrđe településről szól. Hasonló címmel lásd még: Zabrđe (egyértelműsítő lap).

Zabrđe falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.

Fekvése

Dubrovnik városától légvonalban 47, közúton 66 km-re, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén fekszik.

Története

A Zabrđe határában található ókori vármaradványok és halomsírok tanúsága szerint területén már ősidők óta élnek emberek. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Illír erődített település maradványai találhatók Zabrđe határában Velike Stine és a Butkova doca feletti magaslaton. Halomsírjaik közül két tucat található a falu határában. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott.

1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 94, 1910-ben 121 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 61 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él.