PROFILPELAJAR.COM

	Otrić-Seoci
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Pojezerje
Jogállás	falu
Irányítószám	20342
Körzethívószám	(+385) 20
	Népesség
Teljes népesség	689 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	39 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 09′ 25″, k. h. 17° 27′ 29″43.157000°N 17.458000°EKoordináták: é. sz. 43° 09′ 25″, k. h. 17° 27′ 29″43.157000°N 17.458000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Otrić-Seoci témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Otrić-Seoci falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pojezerje községhez tartozik, annak központi települése.

Fekvése

Makarskától légvonalban 38, közúton 57 km-re délkeletre az A1-es autópálya mentén fekszik. Területének nagy része karsztos terület, ahol főként szőlőültetvények találhatók.

Története

A térség első ismert lakói az illírek voltak, halomsírjaik és egykori váraik maradványai máig fennmaradtak. Illír halomsírok találhatók többek között Zečić és Golovran között, valamint Strugétől északkeletre. Illír várrom található például a Strugétől északnyugatra emelkedő 478 méter magas Gradinán. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A középkori horvát lakosságról mesélnek a korabeli temetőkből megmaradt sírkövek, melyek a község néhány településén megtalálhatók. A középkorban temető volt a régi strugei plébániatemplom mellett, valamint a Kod Mioča nevű helyen. Ekkor ez a vidék még a podjezerjei plébánia része volt. A török a 15. század második felében hódította meg ezt a vidéket. A török uralom idején a megmaradt keresztény lakosság lelki gondozását kezdetben a ljubuški ferences atyák látták el, majd miután 1563-ban kolostorukat lerombolták a zaostrogi kolostorból jöttek ide ferences szerzetesek. A térség török uralom végével a 17. század végén 1690 körül népesült be.

A mai lakosság döntően azoktól a betelepülőktől származik, akik a moreai háború (1684-1699) idején érkeztek ide Hercegovinából Mate Bebić szerdár vezetése alatt. A róluk szóló legrégibb dokumentum egy 1704-ből származó telekkönyvi összeírás, melyben az Antunović, Bašić, Čotić, Grmosić (Grmoja), Guinović, Jakić, Krstić, Matić, Mialović, Petrušić, Romić, Šimunović és Žderić családok nevei szerepelnek. Az idők folyamán, különösen a hercegovinai határt megállapító pozsareváci békével (1718.) zárult ún. kis háború után azonban ezeket a családokat újak váltották fel. 1767-ben az otrić-strugei plébániát leválasztották a podjezerjei plébániáról. A plébánia székhelye kezdetben Strugén volt, csak a 18. század végén lett a székhely Otrićon, a plébániatemplom pedig az itteni Szent Miklós templom lett, ahogy máig is az. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1880-ban 380, 1910-ben 488 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A településnek 2011-ben 657 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
0	0	380	172	501	488	738	509	513	670	667	794	807	850	841	657

(1857-ben és 1869-ben teljes lakosságát, 1890-ben pedig lakosságának egy részét Pozla Gorához számították.)

Nevezetességei

A Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplomot 1733-ban említik először, valószínűleg néhány évvel ezelőtt építették. 1798-ban emelkedett plébániatemplom rangjára, de idővel kicsinek bizonyult, ezért 1852-ben és 1856-ban bővítették. A harangtorony 1965-ben épült. A templomot 1988-ban teljesen megújították és ez alkalommal újra bővítették. 1998-ban a homlokzatot és a tornyot kőlapokkal burkolták. A plébániatemplomtól a Gračina-hegyen álló Szent Rókus templomig 14 stációból álló keresztút vezet, melyet 1997 és 2001 között építettek.
A strugei Szent Mihály templom a 18. század első felében épült. 1733-ban plébániatemplomként említik. Ezt a rangját 1798-ba veszítette el, amikor az otrići Szent Miklós templom lett a plébániatemplom. Ezt a templomot is többször bővítették. Homlokzatának közepén nagy körablak, felül nyitott harangtorony látható, benne két haranggal. Körülötte régi temető található.
Az Otrić feletti 298 méter magas Gračina-hegyen áll a Szent Rókus templom. A helyén az ókorban illír erődítmény állt, róla kapta a hegy a nevét. A középkorban temető volt itt. A templom építési ideje nem ismert. Mivel hegytetőn áll többször érte villámcsapás miatti kár. Az épület eredetileg boltozott volt, tetejét kőlapok fedték. Matešan plébános idejében az 1990-es években a sérült falakat betonnal erősítették meg, a tetőt betonlapokkal fedték. A homlokzat feletti nyitott harangtoronyban két harang található. A templomban Szent Rókus és Szent Antal kisméretű szobrai találhatók.
Illír eredetű halomsírok találhatók Zečić és Golovran között, Strugétől északkeletre, valamint Dominikovićinál a Mrčeva gomila nevű helyen.
Ókori erődítmények álltak egykor a Srugétől északnyugatra emelkedő 478 méter magas Gradinán, Strugétől délre a 255 méteres Lisacon, Mali Prolog felett az 503 méteres Veliki Šubiron és Mali Prologtól északra a 81 méter magasságú Hunacon.