PROFILPELAJAR.COM

	Brašina
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Župa dubrovačka
Jogállás	falu
Irányítószám	20207
Körzethívószám	(+385) 20
	Népesség
Teljes népesség	793 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	50 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 42° 37′ 34″, k. h. 18° 11′ 46″42.626000°N 18.196000°EKoordináták: é. sz. 42° 37′ 34″, k. h. 18° 11′ 46″42.626000°N 18.196000°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Brašina falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.

Fekvése

A Dubrovnik városától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 1 km-re északra fekszik.

Története

Brašina térsége már ősidők óta lakott. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. Illír erődítmény maradványai találhatók a szomszédos Kupari határában fekvő a Goričina nevű magaslaton és az ókorból származik a Goričina-foknál található kikötő is. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Kupari és Dubac között máig fennmaradt a rómaiak által épített út egy része. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült.

A középkorban területe a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A környező településekhez hasonlóan itt is több raguzai családnak volt háza. A lakosság 1806-ban sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 137, 1910-ben 96 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. Dubrovnik közelsége és a turizmus növekedése miatt lakossága az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen nőtt. 2011-ben már 747 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
137	286	105	165	94	96	325	376	95	88	109	133	0	0	516	747

(Az adatok 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben Kupari és Srebreno lakosságával együtt értendők, 1981-ben és 1991-ben lakosságát Dubrovnikhoz számították.)

Nevezetességei

A baletići Szent Lukács kápolnát 1806-ban az orosz-montenegrói hadak felgyújtották és 1952-ig romokban állt. Ekkor újjáépítették, de csak a szent ünnepén mondanak benne misét.