PROFILPELAJAR.COM

	Kálmánfalva (Kamanová)
	; Kálmánfalva zászlaja
	; Kálmánfalva zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Nagytapolcsányi
Rang	község
Első írásos említés	1419
Polgármester	Peter Hudec
Irányítószám	956 12
Körzethívószám	038
Forgalmi rendszám	TO
	Népesség
Teljes népesség	605 fő (2023. dec. 31.)
Népsűrűség	94 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	158 m
Terület	6,42 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 28′ 11″, k. h. 18° 06′ 00″48.469722°N 18.100000°EKoordináták: é. sz. 48° 28′ 11″, k. h. 18° 06′ 00″48.469722°N 18.100000°E
	Kálmánfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmánfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kálmánfalva (szlovákul: Kamanová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.

Fekvése

Nagytapolcsánytól 11 km-re délnyugatra, a Nyitra jobb partján fekszik.

Története

A község területe ősidők óta lakott, határában a hallstatti kultúra kora vaskori sírhalmai kerültek elő.

A település valószínűleg a 12. században keletkezett. 1419-ben "Kalmanfalwa a.n. Billie" néven említik először. Nevét egykori birtokosáról kaphatta. Királyi birtok, majd a ludányi bencés apátság faluja volt. Később az Országh, az Apponyi, a Zichy családoké. 1643-ban lakói részt vettek a parasztfelkelésben. A Szerdahelyi, majd az Ocskay család birtokolta. 1715-ben szőlőskertje és 13 háztartása volt. 1787-ben 42 házában 304 lakos élt. 1828-ban 38 házát 265-en lakták, akik főként mezőgazdaságból éltek. A 19. század elején a Tocsek családé, majd a Steiger bárói család tulajdona.

Vályi András szerint "KAMÁNFALVA. Keménfalva, Kamena. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Szerdahelyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Tapolcsánhoz más fél mértföldnyire, Alsó Ludánynak filiája, fája tűzre van, legelője elég, szőleje termékeny, piatzozása Bajmótzon, és N. Tapoltsányon, malma helyben, földgyei, és réttyei jók." ^[2]

Fényes Elek szerint "Kamánfalva, tót falu, A.-Nyitra vmegyében, ut. p. Nagy-Tapolcsán: 280 kath. lak."^[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. Lakói később főként a közeli nagybirtokokon dolgoztak. A szlovák nemzeti felkelés idején határában véres harcok folytak a németek és a partizánok között.

Népessége

1880-ban 278 lakosából 232 szlovák és 9 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 317 lakosából 296 szlovák és 4 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 342 lakosából 313 szlovák és 20 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 382 lakosából 341 szlovák és 36 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 408 lakosából 401 csehszlovák és 5 magyar volt.

1930-ban 467 lakosából 463 csehszlovák és 3 magyar volt.

1991-ben 590 lakosából 586 szlovák és 2 magyar volt.

2001-ben 604 lakosából 602 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 601 lakosából 591 szlovák és 1 magyar volt.

Nevezetességei

Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1971 és 1979 között épült.
A Tocsek család késő klasszicista kastélya a 19. században épült. Később a Steipor, majd az Apponyi család tulajdona. Utolsó birtokosa Weisz Alfréd volt, aki Izraelbe vándorolt ki.